Shock!

Hazai vizeken mindenképpen 2013 egyik eddigi kiemelt jelentőségű híre, hogy újjáalakult a '90-es évek első felének egyik legnépszerűbb magyar hard rock zenekara, a Sing Sing. A csapat mostani felállásában négy régi tag zenél: Lévai Hangyássy László basszusgitáros, Csarnoki Antal gitáros, Váry „Marci" Zoltán gitáros (aki annak idején dobolt a csapatban), illetve Boros „Pöpi" Péter, az első két album dobosa, a frontember pedig Sipos Tamás, akit az Irigy Hónaljmirigyből lehet ismerni. Az Abaházi testvérek nélkül újraindult csapat idén három koncertet ad, az élő bemutatkozás május 16-án lesz a Zöld Pardonban, Váry Marci pedig érdeklődésünkre minden lényeges információt elárult a rebootolt Sing Singről.

Szerintem indítsunk attól a bizonyos 2011 júliusára beharangozott ZP-s koncerttől, amiből Csaba kihátrált. Gondolom, nem voltatok felhőtlenül boldogok... Hogyan lett ebből végül mégis Sing Sing?

Időben még egyet visszalépnék, az első próbálkozásunk ugyanis 2009-ben volt, a zenekar megalakulásának húszéves évfordulója kapcsán. Akkor egy nagyobb koncertről volt szó, olyannyira, hogy a konkrét tárgyalásokig is eljutottunk az Arénával, de Csabi végül visszakozott. Többek között éppen ezért gondoltuk azt két éve, hogy akkor kezdjünk valami kisebb állomással, indítsunk a Zöld Pardonban, aztán majd meglátjuk, hová jut el a dolog. Aztán Csaba ezt is lemondta. Valóban nagyon rossz hangulatot eredményezett ez a döntése, és nem is vette ki magát túl jól, hiszen a koncertnek már a konkrét dátuma is megvolt, tudtak róla az emberek, és várták is a bulit. És hát ugye ennyi év után mi is nagyon szerettük volna, ha összejön, hiszen a Sing Sing annak idején, 1999-ben úgy fejezte be, ahogy: vagyis sehogy! (nevet) Legalább egy méltó befejezést szerettünk volna kerekíteni a történethez, de Csaba döntése végül ezt is meghiúsította. Ezután mondtuk azt, hogy mégis tegyünk egy próbát. Még akkor is, ha az Abaházi testvérekkel nem jön össze.

Miként alakult ki ez az új felállás?

Hangya több projektben is együtt zenél Pöpivel, és mondta, hogy szeretné, ha mindenképpen ő lenne a dobos, nekem pedig gitároznom kellene. Ez azért is jó, mert így még egy régi tag van a bandában, hiszen az első két lemezen az ő játéka hallható. Sipos Tomi pedig Anti ötlete volt, aki jó öt-hat éve az Irigy Hónaljmiriggyel is zenél. Sipos Peti is jó választás lett volna, de ő eleve rengeteg mindent csinál egyszerre, így Tomi tűnt a megfelelő embernek. Lementünk próbálni, és egyből nagyon jól szólt vele a zenekar. Anti egyébként az utóbbi években egy Sing Sing + nevű tribute-ban is zenélt szintén két régi taggal, Tobola Csabával és Jung Norberttel, ami szintén azt jelzi, hogy mindenkiben nagyon mocorgott ez az egész. Gyakorlatilag egyedül én nem játszottam egyik formációmmal sem Sing Sing dalokat.

Azért azt alighanem sejtitek, hogy a két Abaházi tesó nélkül biztos lesznek majd, akik rámondják a zenekarra, hogy ez így nem Sing Sing. Feltételezem, Cerkát annyira nem érdekli ez az egész téma, de például Csabával beszéltetek előzetesen arról, hogy nélküle indul újra a csapat?

Tisztában vagyunk vele, hogy az Abaházi testvérek hiánya nagy vérveszteség, de én már tudom, mennyire jól szólnak a dalok a mostani felállásban, így számomra mindez nem von le a dolog értékéből. Ami Cerkát illeti, a 2009-es arénás ügy kapcsán vele is folytattunk amolyan puhatolózó tárgyalásokat, elvégre mégis ő szerezte a dalok 85 százalékát, de olyan kérésekkel állt elő, amik teljesíthetetlenek voltak. Eleve nem lett volna hajlandó eljátszani bizonyos dalokat a szövegük miatt – ilyen volt például a Halál a májra is –, és egyébként is a közönségnek háttal szeretett volna színpadra állni. Mi meg úgy voltunk vele, hogy ezt inkább akkor nem kellene erőltetni... Csabát a két kihátrálása után már nem kerestük meg, mert nem akartunk újabb esélyt adni egy efféle lépésre. Ahogy említettem, a második nemje után tényleg elég komoly rossz közérzet vett erőt a zenekaron, így Hangya azt mondta: aki bújt, aki nem, ezt most így csináljuk meg. Ami a kérdésedet illeti, szoktunk néha beszélni Csabival, de ennek kapcsán nem kerestük egymást. Sem ő, sem én.

Lehet tudni, mi volt a 2011-es visszalépés oka a hivatalos közleményben emlegetett lámpalázon meg azon túl, hogy már elszokott az ilyesmitől?

Mi is ennyit tudunk, felénk is ezt kommunikálta. Részletesen elmagyarázta, és ennyi, nem beszéltünk róla azóta. Az már más kérdés, hogy az email, amit körbeküldött nekünk, valamilyen úton-módon kikerült a világhálóra... Ez szerintem nem jött ki túl jól, hiszen zenekari belügyről beszélünk. Ha a személyes véleményemet kérdezed, nem nagyon értem a dolgot, hiszen Csabának is van egy Abaházi Group nevű zenekara, amit eleve úgy hirdetnek, hogy „a Sing Sing hangja", vagyis itt van még egy megerősítés, hogy a régi tagoknak hiányoznak a régi dalok. Azt pedig csak ő tudja, miért jobb Abaházi Groupként játszani a slágereket, mint a régi zenészkollégákkal, akikkel egyébként legjobb tudomásom szerint semmi baja sincs.

Milyenek voltak az első reakciók az új felállás megalakulásának hírére?

Abszolút pozitív visszajelzések érkeztek, nagyon negatív reakciókkal eddig nem találkoztunk. Inkább kíváncsiságot, várakozást érzek az emberekben: mindenkit az érdekel, hogy fog szólni a zenekar ebben a leosztásban. A beindított facebookos oldalunkra is jött egy hét alatt majdnem ezerötszáz lájk, ami szerintem nagyon jó. Persze igazán majd május 16-án, a Zöld Pardonban dől el, mennyire érdekli az embereket a csapat, de őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy ne legyen zsúfolt teltház, hiába új a felállás. Meg hát azért számos zenekar született már újjá a régihez képest más tagokkal, sokan meg tudtak újulni akár a fő zeneszerző és a fő szövegíró nélkül is. Főleg, hogy a mostani felállásunkban is sok a dalszerző: Anti és Hangya is írt régen dalokat, és persze én is.

Ez azt jelenti, hogy fullos újraindulásban gondolkodtok új dalokkal, új lemezzel?

Én mindenképpen azt szeretném, ha ez az egész nem csak egy nosztalgiaprojekt lenne, hanem tovább lehetne lépni vele később. Ez azonban egyelőre még nem téma, most arra a három 2013-as koncertre koncentrálunk, amit mi csak „három csapásként" emlegetünk. Az itteni reakciókból már le tudjuk majd szűrni, mit szól a közönség az új Sing Singhez, aztán meglátjuk, hogy a sztori méltó lezárása lesz-e ebből, vagy egy új fejezet kezdete.

Attól nem tartotok esetleg, hogy Tamást a Mirigy miatt többen eleve nem fogják komolyan venni?

Tény, hogy a Mirigy a paródiákkal, a jókedvvel, a vidámsággal lett ismert, de azért mindannyian tudjuk: van a dolognak zenei oldala is. És ebbe az is beletartozik, hogy mind Sipos Peti, mind Tomi nagyon karakteres, jó énekes. Tomi persze a próbán is osztja a hülyeséget, de 38 évesen nyilván magától is tudja, hogy egy Sing Sing koncert nem erről szól majd. Az viszont nem baj, hogy derűs egyéniség, hiszen a vidámsága ránk és remélhetőleg a közönségre is átragad majd. Ennek megfelelően nagyon jó légkörben mennek a próbák, és ahogy mondtam, tök jól szólnak vele a dalok.

Neked azért nem kis váltás, hogy dob helyett gitározol...

Próbára menet, próbáról jövet a kocsiban már mindig azon jár az eszem, melyik cintányért teszem fel, meg hogyan bőrözöm majd a dobot, aztán mindig beugrik, hogy gitározni fogok! (nevet) Szóval néha még mindig furcsa a gondolat, de jól működik így. Pöpi remekül játssza a dobtémákat, ideértve természetesen azokat is, amik annak idején már velem készültek.

Említetted a három koncertet. A ZP-s buli időpontját már tudjuk, de mit lehet tudni a további pontos paraméterekről?

Igen, az első nagy megmozdulás május 16-án, csütörtökön lesz a Zöld Pardonban, a második pedig a Zorall Sörolimpián, a Balatonnál, de itt még nincs meg a konkrét időpont. Az Irigy Hónaljmirigy elég sokat mozog nyáron, szóval az ő elfoglaltságaiktól is függ, mikor lesz a koncert. A harmadik csapás pedig november 9-én lesz a budapesti Barba Negrában, sztárvendégekkel megerősítve. Ezután ülünk majd le megbeszélni, mi sülhet ki később ebből az egészből.

Milyen programot várhat a közönség a koncerteken?

A ZP-be egy szigorú, húszdalos műsorral készülünk, jelenleg ezeket próbáljuk. Nagyjából arányosan válogattunk a régi lemezekről: nyilván vannak slágerek, amiket mindenképpen el kell játszani, de olyan nóták is lesznek, amin szerintem meglepődik majd a közönség: „Hoppá, ezt is játsszák?" Egyetlen albumunk marad csak ki a programból, a legutolsó Sztrájk. Az már eléggé a banda lecsengő korszakában született, még ha a megírása idején nem is feltétlenül voltunk tisztában ezzel. Cerka akkor már a Hit Gyülekezetének tagja volt, és az albumra is nagyon rányomta a bélyegét az ő akkori lelkülete: már a gitárokat sem nagyon torzítottuk be, és így tovább... Onnan még az úgymond slágert, a Vakációt sem fogjuk játszani, az első öt album dalai lesznek műsoron.

A beszélgetés elején is említetted, hogy a Sing Singnek nagyon hirtelen lett vége annak idején. Mi történt akkor, hogy látszólag egyik pillanatról a másikra, Jung Norbi hivatalos taggá avatása után pár héttel bejelentettétek a feloszlást?

Valóban így történt: tartottunk egy tízéves jubileumi bulit a PeCsában, ahol néhány hónapos próbaidő után bejelentettük, hogy Norbi az új gitáros. Ki is jött ezzel párhuzamosan egy válogatás három újrafelvett dallal, amik eléggé magukon is viselték a keze nyomát. Utána 1999 márciusára kötöttünk le egy koncertet a Wigwamban, de közben elkezdtek forrni a dolgok. Csabi akkor került a Danubius Rádióhoz, és közölte: innentől kezdve nem fog ráérni, mert minden pénteken és minden második szombaton dolgoznia kell. Kezdő danubiusosként nyilván nem szólhatott bele abba, mikorra osztják be, és pont így alakult... Ez azonban olyan szinten rántotta volna ki a szőnyeget a zenekar alól, hogy egyszerűen nem láttuk értelmét a folytatásnak. Akkorra már megszűntek Magyarországon a klasszikus turnék: néha egy-egy csütörtöki buli még beesett itt-ott, de alapvetően mindenki pénteken és szombaton koncertezett, vagyis ilyen szempontból ugyanaz ment, mint manapság. Csaba elfoglaltságai miatt a koncertek száma leesett volna évi nyolcvanról körülbelül hatra. De egyébként is nagyon komoly feszülések mentek a csapatban Cerka kiválása után. Szörnyű volt, hogy egy ilyen legendás zenekar hivatalosan soha nem búcsúzhatott el a közönségtől, miközben mások nyolc búcsúkoncertet és utolsó turnét rendeznek... De onnan is nézhetjük ezt, hogy mivel sosem volt semmilyen zárás, most tizennégy év szünetelés után lényegében csak újraindulunk! (nevet)

Milyen szájízzel gondoltál a Sing Singre az elmúlt másfél évtizedben?

Mindig vegyes érzéseim voltak a zenekarral kapcsolatban. Gondolj csak bele: valaki majdnem tíz éven keresztül egy dolog körül pörög, azzal foglalkozik, az helyezkedik el mindennek a középpontjában, aztán egyszerre megszakad. Akadtak periódusok, amikor évekig nem tudtam betenni a lejátszóba a régi lemezeket, mert úgy éreztem: megszakad a szívem, amiért már nincs ez az egész, és ilyen dalok veszendőbe mennek, miközben színpadon lenne a helyük. Aztán néha rákattantam, hallgattam az albumokat, hogy később megint eltegyem őket. Olyan ez kicsit, mint a viszony egy régi szerelmeddel: szeretnéd látni, de tudod, hogy nem láthatod, és ez néha nagyon fáj. Főleg, hogy amíg a zenekar működött, semmiféle negatív élményem nem volt vele kapcsolatban: a nagy PeCsa koncertek, a sörkertek, a táborok jutnak eszembe – csupa olyasmi, amit annak idején mi találtunk ki, és más csapatok a mai napig csinálják őket. A Sing Sing a maga idejében szuperül pörgött, és óriási örömmel tölt el, hogy ha más felállással is, de ismét újraindulhat a zenekar.