A brit Skindred amolyan surranópályán vált komoly nézőszámokat csalogató névvé Európában az utóbbi években, és nyugodtan elmondhatjuk: ma már Magyarországon is elég komoly táborral rendelkeznek. Az egykori Dub War frontember Benji Webbe által alapított metal/reggae/funk/rock/hip hop és még ki tudja, milyen stílusok hibridjében utazó banda júliusban Tokajban, a Hegyalja Fesztiválon ismét fergeteges koncertet adott, mi pedig ezt megelőzően ültünk le velük beszélgetni. Benji és a másik alapító tag, Daniel Pugsley basszusgitáros kiváló hangulatban válaszolgattak a Shock! kérdéseire.
Benji Webbe: Jó újra itt lenni Magyarországon!
Ezek szerint emlékeztek a legutóbbi bulira?
Benji: Neeeem! (nevet)
Daniel Pugsley: Dehogynem, abban a kalózhajós klubban volt a koncert, nem? Mi is volt a neve, valami bard..., barb vagy ilyesmi.
Igen, a Barba Negra. Netán a várost is megnéztétek akkor?
Benji: Igen, mászkáltunk kicsit a belvárosban, és mivel közeledett a karácsony, egy csomó ünnepi vásárt is végigjártunk.
Dan: Volt a közelben egy pláza is, oda is benéztünk.
Benji: És ha már végiglátogattuk a karácsonyi vásárokat, ittunk egy csomó forralt bort is.
Utolsó lemezetek, a Union Black tavaly jelent meg. Milyen reakciók érkeztek rá?
(egyszerre hüledeznek nevetve: Oh istenem, wooow, húúúú)
Benji: Meg persze olyanok is, hogy pfuj, ez szar! Igazából összességében az egész lemeznek nagyon pozitív volt a fogadtatása, nagyon jó kritikákat kaptunk rá, az újságírók imádták, és a rajongók is odaálltak mögé.
Dan: Több ezer új rajongót sikerült magunk mögé állítani, úgyhogy úgy gondolom, komoly sikert arattunk vele. (kórusban kiabálják, hogy thumbs up, miközben hüvelyujjukkal felfelé mutogatnak)
Megmondom őszintén, szerintem is ez a legjobb lemezetek.
Benji: Wooooooow, nagyon köszönjük.
Idézzük fel egy kicsit a kezdeteket! Benji, mit szólnál, ha visszakanyarodnánk kicsit a Dub War időkhöz?
Benji: Inkább beszéljünk a Skindredről, ebben a bandában ugyanis sokkal jobban érzem magam.
Oké, akkor mesélj, kérlek, a Skinderd megalakulásáról!
Benji: Számomra a Dub War és a Skindred két teljesen különböző dolog. Persze mindkettőben én énekelek, de akkor is. Az első naptól, ahogy a Dub War végével beindult a Skindred, semmi mást nem akaratunk, csak pozitív visszajelzéseket. Pozitív energiát. Ahogy azoknak az embereknek szoktam magyarázni, akik nem látják a két banda közötti különbségeket, szerintem a Dub War a Skindred vázlata volt. Egy tervrajz, mint az épületek esetében is. Tök jól néz ki, de még csak egy előtanulmány. A Skindred viszont nemcsak jól néz ki, hanem tényleg jó is.
Hogy jött össze anno a csapat?
Benji: Miután a Dub War feloszlott, megkerestem a mellettem ülő szimpatikus fiatalembert, mert úgy gondoltam, remekül basszusgitározik, és a játéka tökre illene a hangomhoz. Elkezdtünk jammelgetni, majd együtt dolgozni másokkal is. Muzsikáltunk egy DJ-vel meg vagy hat dobossal, de valahogy nem működtek a dolgok. Később aztán a Dub Warból Jeff és Martin (Jeff „Death" Rose gitáros és Martyn „Ginge" Ford dobos – K.G.) bedobta, hogy mivel úgyis tagokat keresünk, mi lenne, ha közösen jammelnénk egyet. Így is lett, és fantasztikusan sikerült a dolog. Kapásból megírtuk a Babylont és a Nobodyt, hihetetlen volt az egész. Szerencsére a mai napig meg is vannak a kazettáim erről a próbáról. De mindez nem a Dub War hamvaiból való feltámadását jelentette, hanem valami teljesen más, új, izgalmas dolgot. Mivel mindenki más szar volt, akit csak kipróbáltunk, Jeff-fel és Ginge-dzsel kellett dolgoznunk, de marhára élveztük. Ettől függetlenül a mai napig úgy gondolom, hogy a Skindred története akkor kezdődött igazán, amikor ezek a srácok kiszálltak, és Arya, valamint Mike (Michael „Mikeydemus" Fry gitáros és Dirty Arya Goggin dobos – K.G.) csatlakoztak hozzánk.
Hogy jött az ötlet, hogy ilyen, a reggae-t, a metalt meg egy csomó minden egyebet keverő muzsikát játsszatok?
Dan: Nem hiszem, hogy beszélhetünk ilyesfajta ötletről, ez egy teljesen ösztönös dolog volt. Az egész a punk korszak előtti dolgokban gyökeredzik, amikor a punk DJ-knek még nem volt elég punk lemeze, így egy csomó reggae-t is játszottak. Amit mi csinálunk, az gyakorlatilag ennek a dolognak az evolúciója. Lehet, hogy nem nagyon volt ilyesmi előttünk, de nem hiszem, hogy bármit is feltaláltunk volna. Olyan dolog ez, hogy azt sem lehet megmondani, ki találta ki a punk zenét vagy a thrash metalt.
Benji: Így igaz. Én például a The Clashre úgy tekintek, mint a Skindred nagyapjára. Nem mondom, hogy hasonlítunk rájuk, de ugyanaz a szellemiség jellemző ránk is. Ők annak idején a tánczenékből merítettek, és mi csak annyit teszünk, hogy ezt a megközelítést folytatjuk tovább.
Adódik a kérdés, hogy magánemberként milyen zenéket szerettek?
Dan: Mindenfélét. Ha megnéznéd az iPodjainkat vagy a turnébuszban található lemezeket, igencsak meglepődnél. Szeretjük a popzenét, a klasszikusokat, meg persze mindenféle metalt is.
Benji: Meg az olyan régi énekeseket, mint Frank Sinatra vagy Tom Waits. Minden inspirál minket, mindenféle muzsika, kivéve a német technót. (nevet)
Manapság mindenki azt mondogatja, hogy a metal jövője az, hogy egyéb műfajokkal, dubsteppel, hip-hoppal, reggeavel keverik. Mit gondoltok erről?
Benji: Anno volt a zene, amit úgy hívtak, hogy gospel, és volt a blues. Aztán ezek ketten dugtak, és született egy gyermekük, a rock and roll. Szóval én úgy gondolom, a zene fejlődni fog, méghozzá örökkön örökké. A hip hop eredetileg Németországból származik, a Kraftwerktől, aztán nézd meg, mi lett belőle. Ez természetes dolog. Néhány csőlátású metal meg reggae fan persze undorítónak találja a kettő keverékét, de ők nem értik, honnan ered ez a fajta zene.
Anno turnéztatok a Therapy?-val is, jó kapcsolatban vagytok velük?
Dan: Igen, imádom őket.
Benji: Anno, mikor a Dub Warral az első nagy hazai bulinkat csináltuk, pont a Therapy?-val játszottunk együtt. Az volt az első igazi bulink egy pici klubban, ami nem volt nagyobb, mint ez a szóba! (nevet) Imádtam őket már akkor is, ezért marha nagy élmény volt, hogy együtt játszottunk.
Dan: Én egy kicsivel fiatalobb vagyok Benjinél, és tizenhárom-tizennégy évesen a Therapy? volt az egyik kedvenc bandám. A Troublegum turnén meg is néztük őket a barátaimmal, szóval később egy álom valóra válását jelentette, hogy együtt turnéztunk velük.
Benji: Nagyon megtisztelve éreztük magunkat, amikor megkértek minket, hogy kísérjük el őket arra a turnéra. Ráadásul minden este meg is nézték a Skindredet, ahogy mi is őket.
Ha csak egy számot választhatnátok a karrieretekből, ami valamely személyes okból a legfontosabb számotokra, melyik lenne ez?
Benji: Ez napról napra változik.
Dan: Jelen pillanatban én a Rat Race-t mondanám, mivel amikor élőben játsszuk, pontosabban, amikor jól játsszuk, mindig az jut eszembe, hogy bassza meg, ez egy király nóta. (nevet) Ez a dal mindent elmond rólunk: vannak benne dallamok, illetve a punkos és táncolós elemek is, de nagyon súlyos is egyben.
Benji: Egyetértek. Ha azt mondanák, hogy az egyik dalunkat tegyük be időkapszulába, én is ezt választanám, mert megmutatja, milyen is ez a banda. Egy zenei utazás, ami végigvezet a Skindred világán. Forgattunk egy csomó klipet, volt, amelyik kétezer, de olyan is, ami ötezer fontba került, és tök jók is, de amikor a Rat Race klipjét vettük fel egy akkora szobában, ami még ennél a konténernél is kisebb volt, az maga volt a punk rock. Leraktunk egy kamerát, megnyomtuk a record gombot, zúztuk, majd kikapcsoltuk. Ennyi. Emlékszem, vitatkoztunk akkoriban a kiadónkkal a klip költségvetése miatt, én meg végül azt mondtam, basszátok meg, akkor megcsináljuk mi magunk. Vicces, mert ha megnézed a klipjeink nézettségét a YouTube-on, messze ezt látták a legtöbben, pedig alig került pár fontunkba. (nevet)
Mik a terveitek a jövőre nézve?
Benji: Írunk egy új lemezt, aztán csak turnézunk, turnézunk, turnézunk.
Mi az élet értelme?
Benji: Az, hogy élvezd, és segíts másokon.
Dan: A szeretet.
