Shock!

A barátságos szőke gitárost, Steve Smyth-t több zenekarból is ismerhetjük, az egyszeri metalrajongónak is azonnal beugrik rögtön legalább három név (Dragonlord, Testament, Nevermore), ám amikor szerkesztőségi kedvencünk, a Nevermore végre megtalálta személyében a tökéletes második gitárost soraiba, Steve súlyosan lebetegedett.

Amikor kiderült a betegséged, váratlanul ért? Volt esetleg valami előjele vagy derült égből villámcsapásként érkezett?

Körülbelül egy éven belül történt az, hogy magas kreatininszintet állapítottak meg nálam (az tulajdonképpen a vesék által termelt hulladékanyag, ami normális esetben kiürül a szervezetből), valamint volt egy artroszkópiás műtétem a térdemben Londonban, 2005 októberében, és ekkor fedezték fel röntgennel és száloptikával, hogy csak egy működő vesém van, ami a húgyvezetéknél  eltömődött a születésem óta eltelt időben. Szóval soha nem éreztem, hogy bármi baj lenne, de ahogy visszagondolok, a tünetek megvoltak, csak nem tudtam róla egész addigi életemben.
Volt minden a gyerekkoromban érzett fura hátfájdalmaktól kezdve az izomgörcsökig, minden látható ok nélkül: néhány tünet amit nem tudtam hova kapcsolni, később pedig azt hittem, a kiszáradás miatt van mindez, nem pedig veseelégtelenség okozza.

Hogy változtatta meg mindez a gondolkodásmódodat és az életedet? Fontosabbak lettek olyan dolgok, amelyek felett régebben átsiklottál?

Nos, nem hinném, hogy ne változna meg gyökeresen az életszemlélete bárkinek, aki keresztülmegy ilyesmin. (nevet) Már nem iszom és nem dohányzom. Régebben másféle dolgokat ettem, de most már újra normális ételeket eszem, és mostanában már ízlenek is! Újra edzem is, nagyjából már annyit, mint mielőtt beütött a betegség – kardiózom, könnyű súlyokat emelgetek, meg egy csomó hasizomgyakorlatot, ilyesmiket.
Igazából az változott, hogy most teljesen másképp látom az életet, mint korábban. Komolyan, mindenkinek ezt kellene tennie! Minden egyes nap ugyanolyan fontos mint az előző és a következő, és amit csak megtehetek, meg is fogok tenni ebben az életben. Egy beültetett szervvel élek és csak az Isten a megmondhatója, hogy a számomra a lehető legjobbat ültették be a testembe, de az már csak rajtam múlik, hogy benne is maradjon! A legfontosabb dolog számomra most az egészségem visszanyerése, mellette a saját zenémen is dolgozom szorgalmasan, és hamarosan kiderül mivel voltam elfoglalva az utóbbi időben és mivel leszek a jövőben.

Tavaly decemberben átestél egy veseátültetésen. Hogy vagy most, kell még kezelésekre járnod? Mikor várható a 100%-os felépülésed?

Így van, megvolt az átültetés, és nem is lehetnék boldogabb az eredménynél. Végül is minden jól alakult eddig, betartom az orvos utasításait, szedem a gyógyszereket, edzem magam, és megyek visszafelé az életbe. Az élet túl rövid, és annyi tennivaló van még, de ahogy most festenek a dolgok, minden rendben lesz. A hatodik hónapot gyűröm, és ahogy emlékszem, még sosem éreztem ennyire jól magam. Boldog vagyok, egészséges és kiéhezett a metalra!

Mivel töltöd ki a hétköznapjaidat? Gitároktatás, tv-sorozatok bámulása, csillagok számlálása az égen, stb.?

Az instrumentális szólóanyagommal vagyok épp elfoglalva, egy projektet hoztunk össze egy régi zenésztársammal és legjobb barátommal, melynek a neve The EssenEss Project. A betegségem ideje alatt ezen dolgoztam, de már közel van a munka vége és hamarosan meg is fog jelenni.
Valamint az interneten keresztül oktatok gitárosokat, remélhetőleg egyre nagyobb sikerrel. Egyelőre még nem nagy vállalkozás, de ha jól csinálom, napi szinten is működőképes lehet. Terveim szerint ki fogom bővíteni az egészet hamarosan és reklámokkal is támogatom. Nagyon büszke vagyok a mostani tanítványaimra, főleg mert ők tényleg AKARNAK tanulni: azért kerestek meg, mert meg akarják tanulni mindazt, amit megmutathatok nekik, és segítek nekik azzá válni, amit elképzeltek. További információért ide lehet kattintani: www.stevesmyth.com, ott a leckék menüpontra, és minden fontos információt meg lehet találni erről az egészről. Sajnos nem tudok más nyelven, pedig jó lenne, ezért a leckéket angolul adom fel, de már van néhány tanítványom a világ más részeiről is, szóval bárki számára nyitott a dolog. Ha valaki tanulni akar, azt én akarom is tanítani!
Ami a többi dolgot illeti, az utóbbi időben sok filmet nézek, rengeteg dokumentumfilmet, sok dolgot a második világháborúról, valamint az aktuális dolgokról. Olyanokat, amik képesek kinyitni az emberek szemét, hogy ne legyenek olyanok, mint hatvan éve. Néha stand up comedyt nézek, meg a mostani mozifilmeket is persze. A tv-ben a hetvenes évek vígjátékait csípem, mint például a 3’s Company, The Jeffersons, Good Times. Általában ami a legtöbb embert kiakasztja, azt találom a legviccesebbnek. (nevet)

Volt valami fogadalmad 2007-re?

Nem igazán. Ahogy megvolt a transzplantációs műtétem, minden ilyesmi feleslegessé vált számomra.

Mikor térsz vissza a Nevermore-ba? (Ugye visszavárnak teljes jogú tagként?)

Jelenleg mindennél jobban az egészségemre koncentrálok. Úgy érzem mindenki tudja ezt és megérti. Majd eldől mi lesz.

Mi újság egyébként a Nevermore körül mostanában? (azon kívül, hogy várunk a dvd-re..)

Véget nem érően várakozik mindenki a DVD-re. (nevet)

Hülye kérdés, de van kedvenc Nevermore dalod?

Atyaég, rengeteg kedvencem van, képtelen vagyok egyet kiválasztani. Na jó, legyen az A Future Uncertain, ez jó lesz? (nevet – a Bizonytalan Jövő ugyebár)

Mesélj még erről az EssenEss Projectről. Milyen zenét játszotok? Mit jelent ez a név (kicsit olyan, mint egy aláírás S&S lenne, ami ráadásul hasonlít némelyest az M&M-hez, nem?)

Steve Hoffman barátommal tervezgettük már jó régen, de mindig közbejött valami, hogy megvalósítsuk. Aztán végül bizarr, de a betegségem miatt lett időm mégis rá. Ha meg kell határozni a zene stílusát, progresszív instrumentális rockzenének mondanám. Nagyon bindzsizős fajta. El akarunk vinni mindenkit egyfajta utazásra a muzsikánkkal, melyben egy dalon belül is rengeteg hangulatváltás van, stíluskeveredés meg ilyesmi.Nem tudnám egy személyhez vagy hangzáshoz kötni a zenét, ami hatott ránk: Steve-nek és nekem is egyaránt akad rengeteg hatásunk, ami remekül összepasszol ha jammelünk vagy dalt írunk.
Egy fantasztikus dobos vendégeskedik a lemezen, Atma Anur a neve, csak be kell pötyögni a nevét a Google-ba és rögtön meglátod, miért hívtuk meg erre az albumra! Amúgy Steve-vel készítettünk már egy négy számos EP-t ezzel a projekttel évekkel ezelőtt, és azon is Atma dobolt, szóval elég egyértelmű választás volt újra őt hívni a lemezre!
Két kiváló és szakértő ember készíti a keverést, az egyikük Kent Matcke, akinek hatalmas tapasztalata van sokféle különböző projektben, stílusoktól függetlenül. Ha felmész a www.allmusic.com-ra és rákeresel, meglátod miről beszélek!
A másik ember, akivel óriási szerencsénk van, az John Cuniberti, ő fogja a masteringet elkészíteni: nem is lehetnénk boldogabbak az eddig elértekkel! John az az ember, akit sokan csak úgy ismernek, hogy “a fül” Joe Satriani zenéjében. Ez volt az oka, hogy Steve-vel őt kerestük meg a végső masteringre, ő lett a puzzle utolsó darabja. Ő is megtalálható a fenti linken, és kidobja, hogy milyen hihetetlen tapasztalatokkal rendelkezik mennyiféle zenében az elmúlt 35 évben!
Hidd el, tényleg szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy megnyertük ezeket a fickókat a munkánkhoz!
A név pedig a nevünk kezdőbetűiből jött: Steve and Steve= S and S, or S N S, vagyis ahogy átvariáltuk EssenEss-szé, mert így kell kiejteni. Ez a rejtély megoldása! (nevet)

Mikorra várhatjuk tőled ezt az anyagot?

Épp ma (június 13.) kaptuk meg a mastert, most is azt hallgatjuk. Marha jól szól, de még jóvá kell hagynunk, mielőtt sokszorosítani kezdik. A borítót Asgeir Mickelson (Borknagar, Spiral Architect, stb.) készíti, aki valami fantasztikus konceptötlettel jött, amit imádunk, és alig várom már, hogy elkészüljön és láthassam!

Jeff Loomisnak épített egy saját gitárt a Schecter cég – volt már alkalmad kipróbálni ezt a szörnyeteget?

Nem, még nem próbáltam. Igazából tavaly április óta nem is találkoztam Jeff-fel...

Te milyen gitárt építenél magadnak? Amúgy hány gitárod van otthon?

Teljesen jól megvagyok a választott BC Rich gitárjaimmal! Megkedveltem az alakját amióta játszom rajta, gyakorlatilag egész pályafutásom alatt: tetszik, ahogy az egészet ahogy felépítették, ez a hangszer „A” gitár számomra. A signature-hangszerek pedig... nem is tudom. Személy szerint a tipikus strato alakú gitárokat unalmasnak és átlagosnak tartom. Nem túl metal számomra. Én inkább a különcebb dolgokat kedvelem: a BC fogta az összes régi dizájnját és ezek alapján épített olyasmi jellegű hangszereket, mint a korai Gibsonok – na meg ugye ők mindig is az extravagáns külsőt képviselték, mióta elektromos gitár létezik, szóval... Meg aztán a BC-nek túl sok olyan gitárformája van, ami tetszik, így nem ragadok le egyfélénél, és egyelőre nem is vágyom rá, hogy még egy újabb fajtát tervezzek.

Érdekel egyébként a zenélés technikai része, a felszerelés?

Nagyon háklis vagyok a hangszedőkre, húrokra, pengetőkre, hangológépekre és minden ilyesmire. Büszkén és hangosan hirdetem, hogy tagja vagyok a BC Rich, Krank erősítő, EMG hangszedő, Dunlop termék istállónak és hosszú ideje S.I.T. húrokat használok. 14 éves korom óta gyűröm ezeket a húrokat, és 13 éve vagyok az endorserük.

Az ösztönösség vagy inkább a tudatosság vezérelt az életedben?

Az ösztönök sosem tévednek, legalábbis nekem még sosem hazudtak. A tudatosság, nos ismételni tudom csak az előzőeket: mindent a tapasztalatokból tanulsz. Nagyon szerencsésnek érzem magam mindennel kapcsolatban, ami történt velem, a jó és a rossz tapasztalataim miatt egyaránt, megtanultam mindent, amit csak eddig tudtam, de még rengeteg tanulnivalóm van az életben, és akarok is tanulni, mindent, amit csak lehet.

Elég sok zenekarban megfordultál már, volt amelyiket kevésbé élvezted, inkább munka-jellegű volt számodra?

Soha! Minden zenekarban jól éreztem magam, ahol eddig megfordultam! Voltak jó és rossz napjaink egyaránt, és sokat tanultam mindenkitől. Arra nagyon korán rájöttem, hogy minden ilyen tapasztalatból csak tanulhatok, tök mindegy, jók vagy rosszak.

A Testamentben eltöltött időszakra hogy emlékszel vissza? (Akkor is jártatok Budapesten, a Sziget fesztiválon és borzalmas volt a hangosítás, de a koncert azért jó volt...)

A Testament sok szempontból az egyik legjobb banda, amiben szerencsém volt játszani. Közel öt évig voltam velük, turnéztunk, próbáltam segíteni a lemez megírásában. Rengeteget okultam mindenből, olyasmit, amit napi szinten hasznosítani tudok. Chuck (Billy – ének) és Eric (Peterson – gitár) rengeteg dolgot megmutatott a dolgok üzleti részéből – volt, amit elmondtak, volt, amit nem kellett elmagyarázniuk, csak megtapasztaltam. Nagyon örülök, hogy Alex (Skolnick – gitár) és Greg (Christian – basszusgitár) visszament a zenekarba, kár, hogy Louie(Clemente – dob) nem volt velük sokáig, de Nick Barker felér egy ökölcsapással, alig várom, hogy hallhassam mit művel velük a dobokon! Az új lemez ütni fog, tudom! Ahogy látod, még mindig rajongó vagyok...
Ja, és az a fesztivál. (nevet) Van is egy történetem onnan. A buszsofőrünk hátul parkolt le, a sátor kijáratánál, a buszt alapjáraton hagyta, mi meg végig a kipufogógázt szívtuk az egész koncert alatt! Szimplán végig úgy éreztük, mintha valamivel leszedáltuk volna magunkat, erre hátranéztünk, megláttuk a buszt, és csak reméltük, hogy nem nyiffanunk ki! (nevet)

Volt esetleg olyan (zenei vagy nem zenei) lehetőséged a múltban, amit nem sikerült összehoznod?

Hm, úgy érzem, mostanáig annyi mindent csináltam, amit nem hittem volna sosem, rengeteg figyelmet kaptam a metal tábortól mindezekért, szóval nagyon hálás vagyok! Három olyan zenekarral játszottam, amelyet hallgatok vagy magam is a rajongója vagyok, és tök boldog vagyok, hogy lehetőségem nyílt minderre. Végig rengeteg segítséget kaptam a Dragonlordos srácoktól, a Testamenttől, ami fantasztikus dolog, és büszke vagyok minden lemezre, amit készítettem.
Másrészről meg folyamatosan dolgozom, a The EssenEss Project élvezi az elsődleges prioritást most, ami valami olyasmi a pályafutásom során, amit mindig is össze szerettem volna hozni. Amit pedig azzal tapasztaltam, hogy egy teljesen saját lemezt készítettem, felbecsülhetetlen értékű, és alig várom, hogy a következő anyagnak nekitudjak látni! Ha sikerül néhány koncertet adnunk valami turnén előzenekarként ezzel a lemezzel, amit mindannyian nagyon akarunk, az valami olyasmi amit már rég ki akartam próbálni ezzel a csapattal is.
Mindemellett Uli Jon Roth-szal fogok játszani az év végefelé a Sky Academyben, amit nagyon várok, hiszen rajta nőttem fel, és mindig csodáltam a játékát!
Mi is van még?... Majd mesélek később, hogy mit tartogat nekem a jövő! Minden nagyon izgalmas most!

Gyerekkorodban mi akartál lenni egyébként? Pózoltál a tükör előtt léggitározva?

Az igazat megvallva az úgy volt, hogy a nővérem a Bay Area rádióállomást hallgatta valamikor régen gyerekkoromban, én meg a számmal utánoztam a gitárhangokat: Queent, az Aerosmitht, a KISS-t, és ilyenek. Nem sokkal később történt, hogy érdekelni kezdett a gitár és onnantól nem volt visszaút. Mindig is tudtam, hogy ez az, amit csinálni akarok, és ez az összes többi vágyamnál erősebb volt. Lemezfelvétel, koncert, tanítás, ez a három dolog az, amit végig akartam vinni az életemben, olyan jól, ahogy csak tudom, egyszerűen mert ez a szenvedélyem. Az egész arról szól, hogy osztod be ezt a három dolgot, a lényeg, hogy a gitározás hajtott mindig is.

Emlékszel az első koncertre amit láttál? És az utolsóra?

Az első 1984-ben volt, a Cow Palace-ben a Judas Priest. Egy kanadai zenekar, a Kick Axe nyitott, és az egész show gyilkos volt, az előzenekaré és a csodálatos Priesté is. Két és fél órát játszottak aznap, 3 részletben, 15 perces szünetekkel. Csodálatos volt, és az, hogy láthattam egy ilyen állat bandát, csak tovább srófolta az elhivatottságomat.
A legutolsó koncert? A Heaven and Hell, a Megadeth és a Machine Head, és ember... ez a koncert is döbbenetes volt. Imádom Dio-t, bármit is énekel, az számomra mestermunka: ő valami csoda!

Hallgatsz még manapság mai gitárosokat? Szerinted miben lehet ma igazán egyedi egy gitáros, hiszen szinte minden stílusban eljátszottak már mindent.

Hmmm... Ki is lehet? Nem is tudom kit lehet újnak mondani manapság, de az Amott tesókat bírom, marha jó, hogy újra együtt vannak. A Scar Symmetry gitárosai is nagyon jók, mostanában leginkább őket tudnám mondani.

A 14 éves, gyerek énednek tanácsolnál valamit, ha megtehetnéd?

Legyél csak tökös srác, vár egy állati jó világ és tíz éven belül jönnek a legjobb idők! Nagyjából ennyit. (nevet)

Hiszel bármiben? Isten, természetfeletti dolgok, ufók...?

Ezeken nem agyalok.

A zenén kívül mi érdekel még?

Hmmm, nos, először is ott van az a „bom chicka wah wah”-dolog (az a hülye Axe reklám úgy látszik az egész világot behálózza – a szerk.) kezdésnek, amit a barátnőmmel szoktam csinálni. (nevet) Komolyabbra fordítva a szót: az evés, jónak lenni a gitáron, meg aztán  a zenei dolgokban vagy egyszerűen az életben új dolgokat megtanulni. Maga az élet, ez milyen válasz?... Az élet érdekel. (nevet)

Párszor jártatok már nálunk, de egyébként tudtok valamit Magyarországról, azon kívül, hogy egy pici ország valahol Kelet-Európában?

Hmm, a legutolsó ottjártunk azt tapasztaltuk, hogy igen könnyen el lehet tévedni nálatok, mint ahogy mi tettük! (nevet) Cirka három órát keringtünk Budapest körül, csak azért, hogy megtaláljuk azt a hotelt, ahol legalább hatszor voltunk már! Egyszerre volt vicces és idegesítő, főleg miután már vagy húsz órája ültünk a buszban, Lengyelországból az összes kis mellékúton keresztül vezettünk oda. Oké, tudom, hogy több tőke kellene a megfelelő autópályákhoz Kelet-Európában! (nevet)
Az igazat megvallva Magyarországról nem tudok túl sokat. Tetszik a Duna, megnéztük a Mezőgazdasági Minisztérium épületét (hehe, múzeum az, nem minisztérium, jól is nézne ki egy miniszter egy másolt várban – a szerk.), a Petőfi Csarnoknál. Ja igen, a gulyás király nálatok!

Milyen terveid vannak még úgy 5-10 évre előrenézve?

Egészségesen élni, minden lehetőséget megragadni ami csak adódik az életemben és a zenében, és élvezni az európai életet egy ideig. Hamarosan úgyis megyek oda vissza.

A jó tündér eléd toppan..., mi lenne a három kívánságod?

1. Ne legyen veseelégtelenség semmilyen formában, sehol a világon.
2. A zeneipar nőjön már fel a faszba, vegye már észre, hogy nem a nyolcvanas években vagyunk, az üzleti életnek változtatásra van szüksége, és a művésszel együtt kell dolgozniuk, nem ellene, így lehetnek mindketten sikeresek.
3. Meg tudjam tartani az egészségemet nagyon öreg koromig, és ne kelljen még egyszer átesnem azon, amin muszáj volt, de senki másnak se.

És ha egy idegen lény toppanna eléd, mit mondanál neki?

Az attól függ, hogy jóságos vagy rosszindulatú. Ha az előbbi, remélhetőleg elutazik valami új helyre, hogy megnézzen új világokat. Ha az utóbbi, akkor úgy seggberúgnám, ahogy csak tudnám! (nevet)

Még mindig a heavy metalt tartod az élet értelmének? :)

A POKOLBA, MÉG JÓHOGY! Az aláfestő zenéje pedig a “HEAVEN AND HELL”!!!

fotók: John Harrell, Jaime R., Stephanie Cabral, Valentin Szilvia