A skandináv avantgarde muzsikák hívei bizonyára nagy számban értenek egyet velem abban, hogy a korai In The Woods... az egyik legkülönlegesebb, legegyénibb elképzelésekkel zenélő csapat volt a színtéren. Bár ezen a néven ma is létezik egy „jogutód" banda, abban a klasszikus felállású ItW... kreatív magját adó Botteri-ikrek már nem vesznek részt. Miközben minden bizonnyal feleslegesen várnánk tőlük az Omnio vagy éppen a Strange In Stereo utódját, Christian és Christopher Botteri azóta is folyamatosan ontja magából a zenéket, legutóbbi kiadványuk a Strange New Dawn név alatt tavaly megjelent Planet System volt. Erről és persze az ItW...-ról is beszélgettünk az ikrekkel.
Kellemes meglepetésként ért a Planet System, nem kevésbé az a tény, hogy már évekkel ezelőtt is kiadtatok egy albumot. Mennyiben változtak a céljaitok azóta? Alkalmi projektnek vagy teljes értékű zenekarnak tekintitek a SND-t?
A Live At The Caledonien Hall koncertlemez kiadása után Xbotteri máris alapított egy új zenekart a testvérével. A banda lassan indult be, Sven Rothe dobos 2005-ben csatlakozott, majd Rx Draumtanzer énekest is megtaláltuk. Akkoriban mindenki más projektekkel volt elfoglalva. A The Only One végül 2015. január 23-án jelent meg – a Botteri-ikrek születésnapján, mellesleg. A második lemezt, a Planet Systemet 2020-ban tudtuk kihozni. Közben a felállás is változott, egy régi barátunk, Roy Andersen szállt be énekesként, plusz Muld is csatlakozott billentyűsökön. Ettől kezdve teljes értékű zenekarnak tekintjük a SND-t.
Véleményem szerint a Planet System egy tisztességes doom metal album lett, kissé alulproducelt megszólalással, de a nagyon hiányolt Botteri-mágiával. Mennyire vagytok elégedettek a produkcióval, milyenek a visszajelzések?
Nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel, ezt az organikus, nyers hangzást szeretjük. Egy régi raktárépületben vettük fel a lemezt, amit próbahelyként is használunk. Visszajelzés? Úgy tűnik, az emberek többsége nem nagyon foglalkozik ilyesmikkel, te voltál az első, aki erre rákérdezett. Örülünk neki, több ilyen visszajelzést szeretnénk még.
Misztikus ködbe burkolóztok az álneveitek mögött, bemutatnád tehát a zenekar tagjait nekünk?
Roy Andersen az énekesünk. Már az ItW... megalapítása előtti időktől fogva az ikrek közeli barátja, a helyi zenei színtér aktív résztvevője, immár több mint három évtizede. Korábban olyan helyi zenekarokban játszott, mint a Witchcraft, a Salems Lot és a Pulse Flow. Nagyon örültünk, amikor csatlakozott hozzánk. A billentyűsökön Morten „Muld" Tiedmann játszik, aki 1987 óta aktív helyi zenész. 1983 óta ismerik egymást a Botterikkel, az első zenekarukban még dobosként szerepelt, amelyből később az ItW... lett. Onnan kilépett, hogy a saját dolgait csinálhassa. Ezek egyike volt a Muld, és azóta is folyamatosan hoz ki zenéket ezen a néven. Emellett teljes értékű tagja a SND-nak. Sven Rothe dobos, Morten testvére, az ismeretség vele is az előzőekben említett korszakból ered. 1991 óta zenél folyamatosan, helyi bandákban, korábban a Neongod dobosa is volt, majd a Botterikkel megalapította azt a zenekart, amelyet ma SND néven ismerünk.
Hol tudtatok eddig koncertezni, illetve hol lépnétek fel legszívesebben?
Még az In The Woodsszal játszottunk a Graspopon, az nagyszerű volt, remélem, a SND-nal is eljuthatunk oda. Egyelőre az a célunk, hogy a SND-nal lejátsszuk az első koncertünket a Caledonien Hallban. A COVID miatt sajnos ez eddig nem valósulhatott meg. És persze szeretnénk minél több meghívást kapni, minél több helyre eljutni a jövőben!
Melyek a legfontosabb zenei hatásaitok?
A Pink Floyd és a King Crimson, sok egyéb mellett.
Esetetekben mondhatni megkerülhetetlen az ItW... felemlegetése. Vajon létezne ma a SND, ha az ItW... klasszikus felállása egyben marad?
Sajnos az ItW...-ot nem lehetett egyben tartani, miután lefutotta a maga köreit. A SND a jelen felállásában a természetes fejlődés eredménye. Ahogy már mondtam, Mortennel, Svennel és Royjal már azelőtt élt a barátságunk, mielőtt az ItW... klasszikus felállása összejött.
Van kapcsolat köztetek és a jelenleg ItW... néven zenélő banda között, illetve esetleg Jan Kenneth ex-énekessel?
Az ItW... jelen felállásából csak James Fogartyval vagyunk kapcsolatban. Jan Kennethszel egyáltalán nincs kapcsolatunk.
Nemrég volt húsz éve, hogy megjelentettétek a Three Times Seven... válogatásotokat, amely az ItW... rendkívüli pályafutásában is kimagasló helyen van számomra. Milyen emlékeitek vannak azokról az időkről, azokról a felvételekről?
Jó és rossz emlékeink egyaránt vannak. Meglepődtünk, hogy végül milyen jól sült el az egész. Ez a Botterik kedvenc lemeze is. Egyszersmind a mementója is az ItW... felbomlásának.
Ha nem okoz gondot, megköszönném, ha beszélnétek külön-külön is a válogatás egyes dalairól...
Seed of Sound. Intro, Christer Cederberg munkája.
Karmakosmik. Ezt eredetileg az Omnióra szántuk, de oda nem illett. X-Botteri írta a dalt, és később, kislemezen akartuk kihozni, amire aztán nem került sor, és végül erre a lemezre tettük fel. A szövegét Jan Kenneth írta.
Epitaph (King Crimson). Jan Kennethtől jött az ötlet, hogy dolgozzuk fel ezt a dalt, CM-Botterire pedig annak idején nagy hatással volt az eredeti, így örömmel vágtunk bele. X-Botteri különösen elégedett volt az Ebow-val ebben a nótában.
Empty Room. Itt a dalszöveg és a zene is X-Botteritől jött. Az életéről, gyerekkoráról írta, a jó és a gonosz küzdelméről, és a végül elnyert szabadságról szól.
Let There Be More Light (Pink Floyd). A feldolgozás ötlete CM-Botteritől származott. A Heart of the Ages felvételének idején raktuk össze a próbateremben, végül 1997-ben vettük fel. Az eredeti dal és a lemez, amelyről származik (A Saucerful of Secrets), egyaránt a Botterik kedvenc Pink Floyd-anyagai között vannak.
Child of Universal Tongue. X-Botterié a zene és Jan Kenneth-é a szöveg. Ez is az A Return to the Isle of Men egyik bónusza volt.
Soundtrax for Cycoz. X-Botteri rukkolt elő vele, hogy írna egy dalt a korai, pszichedelikus Pink Floyd stílusában. Syd Barrett és a The Piper at the Gates of Dawn első dala (Astronomy Dominé) jelentette az inspirációt. Jan Kenneth különös dalnak találta, és aztán ő hozta a címet.
White Rabbit (Jefferson Airplane). Az ötlet Jan Kennethé volt, még a Heart of the Ages előtti időszakból. Játszottuk élőben is, de felvenni csak 1996-ban sikerült.
Mourning the Death of Aase. Ez már a második változat volt, amit a dalból készítettünk. Tulajdonképpen emiatt csatlakozott Synne a zenekarhoz. Az inspirációt ismét a Pink Floyd, a The Dark Side of the Moon album, és különösen a The Great Gig in the Sky jelentette. Ez az egyetlen korai ItW-dal, amelyhez a zenét nem X-Botteri, hanem Oddvar A:M, CM-Botteri and Jan Kenneth írta.
If It's in You (Syd Barrett). Ennek az ötlete onnan eredt, hogy X-Botteri gyakran ellátogatott Jan Kennethhez, és játszott neki Syd Barrett-dalokat. Ezt a nótát mindketten nagyon szerettük. Christer Cederberg gitározik benne.
Kire/mire vagytok a legbüszkébbek Norvégia jól dokumentált extrém/avantgárd metál színteréről?
Trükkös kérdés, mert nem ragadnánk el a norvég zenekaroknál. Ha jó a zene, akkor származhat a banda bárhonnan, mi büszkék leszünk rá.
Milyen tanulságokkal szolgált a rettentő furcsa elmúlt időszak számotokra?
Csak még produktívabbá és kreatívabbá tett minket. Az a tény, hogy nem játszhattunk élőben, még inkább megacélozott minket, hogy még erősebben, még több dallal térhessünk vissza. Nagy terveink vannak, amelyek egy részét sajnos át kellett üzemeznünk 2022-re, de nem hagyjuk, hogy a csalódottság úrrá legyen rajtunk.
Az elmaradhatatlan záró kérdésünk: mi az élet értelme?
Még nem jöttünk rá!
