Szeptember tizenharmadikán a budapesti A38 hajón lépett fel a brit Threshold. A koncert előtt a hajó éttermében ültem le beszélgetni az alapító gitáros Karl Groommal, aki mindvégig nagyon kedves és segítőkész volt, mindazonáltal, mint később megtudhattuk, a bandában néha igazi zsarnok. A interjú elkészítésébe Horváth András barátom is besegített.
Volt időtök szétnézni egy kicsit a városban?
Nem, csak a buszról láttuk. Egyébként pont a hídon ébredtem, én tehát nem sokat láttam Budapestből.
Talán majd holnap…
Nem, sajnos este már utaznunk kell tovább Szlovákiába.
Gyertek vissza hamar, hidd el nekem, megéri!
Tudom, tudom. Legutóbb például Prágában voltunk és az tényleg szuper volt, csak az a baj, hogy nagyon pici. Kb. 20 perc alatt bejárhatod a várost. Az egész napot a kínzóeszközök múzeumában töltöttük egyébként, nagyon érdekes volt! (nevet)
És hogy megy a turné?
Ilyen jó körünk évek óta nem volt.
2001-ben láttalak titeket az Arkkal Bécsben…
Fúúú, emlékszem, az valami szörnyű volt. Abszolút nem volt meghirdetve, és épp ezért alig voltak emberek! A legtöbb bulit két héttel korábban kezdték csak el kiplakátozni, utána meg mindenkitől azt hallottam, hogy nem is tudták, hogy ott jártunk náluk. Ezért ragaszkodtunk most hozzá, hogy a kiadó tegyen egy kis matricát a cd tokra a dátumokkal. Meg is van az eredménye, volt olyan bulink, amire minden jegy elkelt, és még Angliában is jól megy a szekér.
Mi történt a Balance of Power gárdájával? Ők miért nincsenek itt?
Mi szerettük volna, hogy vagy ők, vagy a Powerquest ott legyenek minden bulin, mert ismerjük mindkét bandát, sőt nekem még a zenéjük is tetszik, de más a kiadónk, azok meg inkább a saját bandáikat nyomják. Ezért is van most itt a Dead Soul Tribe, vagy volt korábban az Ark ugye. Amerikába viszont a Powerquestet visszük. Jó barátaink, de kis kiadónál vannak, így nem sok az esélyük odaát, talán tudunk nekik segíteni.
Történt valami jó kis sztori eddig a turnén?
Oh, mindig vannak ilyenek. Az utóbbi pár turnén mindig volt valami a buszunkkal. Legutóbb például a német sofőrünk fölakasztotta a buszt egy bukkanóra. A közepe megakadt, a négy kerék meg csak forgott a levegőben! Ott vártunk vagy 3 órát, mire lehúztak minket a pukliról. Ráadásul mindez a főúton történt, bármikor belénk mehettek volna… Elég veszélyes volt! Ugyanez a sofőr volt, aki egyszer lemerítette az aksit, 15-en tolhattuk a buszt, de végül csak beindult!
Lenne pár kérdésem a korai időkről, ha nem bánod!
Persze, csak nyugodtan.
1994-ben jelent meg a második lemezetek, a Psychedelicatessen és két poszton is változás történt: Tony Grinham dobos és Damian Wilson énekes elhagyták a bandát.
Az első, 1994-ben az első lemezünk jött ki… vagy…várjunk csak, igazad van, tényleg a második volt! (nevet) Szóval, Damian egy másik banda miatt szállt ki, amit a Black Death cigi és valami vodka gyártója szponzorált. Belepakoltak egy csomó pénzt a felvételekbe, hogy igazán jól szóljon az anyag, de az album soha nem jelent meg, ezért jött vissza később Damian. Tony pedig a családja miatt hagyta abba. Gyerekei születtek, így már nem tudta bevállalni a próbákat, a turnékat. Pont ekkor kezdtünk egy picit kinőni, komplikáltabb témákat játszani, neki meg nem volt ideje állandóan próbálni.
És mi volt a baj Glynn Morgannel, aki a kettes lemezen énekelt?
Kevésbé progresszív zenét akart játszani, igazi heavy metalt, ezért is csinálta a Mindfeedet. Nagyon jó a két lemezük egyébként, de talán az volt a baj, hogy túl sok hasonló hangzású banda volt akkortájt és így szinte esélytelen volt kitörniük, főleg úgy, hogy nem állt mögöttük egy multi. Ez volt a különbség talán a Threshold és a Mindfeed között; mi prog zenét játszunk, de angolok vagyunk és az angol metal mindig egy kicsit máshogy szól… Most van egy új bandája, nem emlékszem a nevére, de tavaly láttam őket, a volt Mindfeed basszer meg nálunk technikus…
Mi a különbség az angol és az amerikai prog rock hangzás között?
Az a baj, hogy az amerikai progresszív metal bandák gitárosai, mind a Dream Theater-féle gitárhangzást akarják elérni. Ők ugye Mesa Boogie erősítőket használnak, olyan EQ beállítással, ahol gyakorlatilag nincs középtartomány. Ellenben a tipikus angol zenekarok, mint például a Zeppelin és hasonlók sok “közepet” használnak és Marshall erősítőkből szólnak. Már ez eleve más hangzást eredményez. Én például csak Marshall cuccokat használok. Érdekes, hogy vannak gitárosok, akik mindig megveszik a legújabb, legdrágább motyót és végül mindig ugyanazt a soundot keresik, és találják is. (ha-ha) Én maradtam a hagyományos cuccnál, az eredeti hanggal… A másik különbség USA és GB között pedig az, hogy mi, angolok sokkal inkább előtérbe helyezzük a melódiát, mint a technikai bravúrokat. A Thresholddal legtöbbször úgy írjuk meg a dalok gitár szólamait, hogy nem vesszük a hangszert a kezünkbe. Többnyire billentyű mögött találjuk ki a szólókat, szólamokat, vagy éppen egy kis diktafonra felénekeljük és utána készítjük el a gitáros hangszerelést.
Visszatérve a banda történetére: a harmadik lemezre aztán Damian visszatért, de nemsokára újra lelépett…
Miután Glynn elment a Mindfeedbe, nekiálltunk énekest keresni és mivel Damian éppen ráért, visszavettük. Azt hiszem, ez hiba volt, nagyon furcsa volt újra őt hallani a mikrofonnál. Valahogy nem stimmelt az egész!
Így került a képbe Mac. Ismertétek a bandáját, a Sargant Furyt?
Nem, csak a dobosukat ismertem, együtt dolgoztunk korábban, és mikor megkérdeztem, nem tud-e egy jó énekest, ő Macet javasolta, mivel a SF épp akkor állt le. Nekünk meg kapóra jött, mert már csak három hetünk volt a Clone lemez felvételéig. Mondtuk is Macnek, gyere, próbáld meg, aztán ha minden ok, a lemezt is felnyomhatod! (nevet)
Tisztára olyanok vagytok, mint a Black Sabbath…
Ne is mondd, utálok meghallgatásokat tartani! Valaki olyat kerestünk, aki barát is lehet egyben, nem csak énekes, Mac pedig okésnak tűnt a telefonban, így adtunk neki egy esélyt.
Ezen küzdelmes évek után úgy tűnt, hogy végre fix a Threshold felállás, aztán a dvd megjelenése előtt az alapító basszer, Jon Jeary mégis kilépett.
A Critical Mass turné végére eléggé besokalt. Komoly problémáink akadtak és ettől teljesen kiakadt, be akarta fejezni az egészet, de voltak még állomásaink Amerikában, én meg ráerőltettem, hogy átjöjjön. A családjával, a gyerekeivel akart lenni, én meg átcipeltem Amerikába, iszonyúan dühös volt rám! Nem is beszéltünk egy csomó ideig…
Mit kell tudni az új srácról?
Nick és én már vagy 15 éve ismerjük Steve-et, jó barátok vagyunk. Együtt is játszottam vele egy bandában, még régen. Ő inkább a fúziós, jazz zenéket kedveli, de kipróbáltuk egy koncerten, a dvd előtt, tetszett neki, így hát maradt.
Elégedett vagy a dvd-vel? Szerintem nagyon szép, elég drága lehetett…
Ja, de nem mi fizettük! (nevet) Tudod, ha egy multinál dolgozol, ők felvesznek 5-6 estét, aztán összevágják a legjobb felvételeket és kész a cucc. Nekünk viszont csak egy esténk volt, mindennek jól kellett mennie! Ideges is voltam, soha nincs lámpalázam, de aznap este kivert a víz!
Voltak utómunkálatok a stúdióban?
Igen, azért mi is hibázunk néha. Néhány énektémát ki kellett javítani és a basszussal is kellett berhelni pár helyen, de ezt mindenki csinálja, minek tagadnám le?! Úgyis látszik, ha például az ének kicsit elcsúszik, így legalább egy igényes felvételt adtunk ki a kezeink közül.
Csak a klippeket hiányolom a dvd-ről! Vannak egyáltalán Threshold klippek?!
Igen, a Psychedelicatessen újrakiadásán például kettő is van. Csináltunk egy elég drágát az Innocentre és én is összevágtam egyet a turnén készült felvételekből. Az utóbbi 2-3 albumra pedig fel tudtunk tenni kis werkfilmeket, amik a nóták elkészültét mutatják be.
Elégedett vagy az InsideOut kiadóval?
Melyik zenész elégedett a kiadójával?! Mindig van valami, amit máshogy csinálnék. Néha, úgy gondolom, rossz promóciós megoldásokra költenek, de összességében azért jól elvagyunk náluk.
Sajnos még nem volt lehetőségem meghallgatni az új lemezt, tudnál valamit mesélni a dalokról?
A szövegek egy koncepció köré épülnek, a hatalom és a politika köré. Arról szólnak, hogy egyre inkább meg akarják mondani az embereknek, mit gondoljanak. Azt akarják, hogy senki ne használja az agyát, lássunk mindent úgy, ahogy a média diktálja. Ezért van a borítón is egy tv, ami ugyan tényeket mutat be, de kizárólag csak egy nézőpontból, és azt hiszem, az embereknek lennie kéne saját nézőpontjuknak is, ami független a médiától. Arra gondolok, ami például most történik Irakban. Ha bekapcsolod a rádiót vagy a tv-t, egyfolytában csak az ő verziójukat hallod, ami gyökeresen ellentétes például az én véleményemmel.
Láttad Michael Moore filmjeit? Pont erről szólnak…
Hallottam róluk, de nem láttam őket. Tudom, mi a véleménye a dolgok folyásáról, de van másik oldal is. Úgy értem, neki sem tudok mindenben igazat adni, az ő véleménye is csak egy a sok közül. Más kérdés, hogy talán pont az övé a helyes.
Mit gondolsz a letöltögetésről, az mp3-akról?
A fájlcserélgetéssel nincs semmi bajom, csak több helyre jut el így a zenénk, az nem érdekel. Amitől viszont nagyon kiakadok, azok az orosz oldalak. Megszerzik a lemezedet még a megjelenés előtt, és ők maguk adják el, az ilyesmi nagyon dühít! Írtam is néhány ilyen oldalra, nem nagyon tetszett nekik! Lehet, hogy nemsokára meglátogat a maffia?! (nevet)
Meg tudtok egyébként élni a zenélésből?
Én meg tudok, de nem a Thresholdból, a zenekarral ugyanis csak olyan 3-4 hónapot dolgozunk évente. De producerkedem is és így azért már elvagyok. Sok érdekes zenekarral dolgozom, power metal bandákkal és minden egyébbel. Nagyon érdekes ennyi különböző dolgot tapasztalni, amiből aztán magad is meríthetsz. Dolgoztam például a Powerquesttel, a Dragonforce-szal, John Wettonnal. Volt egy iráni bandám is, ők otthon több mint félmillió lemezt adtak el, de Angliában semmit. (nevet) Nagyon szeretem csinálni, mert egy csomó érdekes emberrel találkozhatok, látom, ők hogy írnak zenét, és ebből én is tudok meríteni. Egyébként a suli után 7 évet dolgoztam a kormánynak. Össze tudtam szedni egy kis pénzt, venni egy házat, aztán visszavonultam zenésznek…
Milyen az angol színtér? Nálatok is érezhető egy kis erősödés?
Mindenképpen, vannak jó bandák: Powerquest, Dragonforce, Shadow Kings. Egyre jobbak a fesztiválok is, és a nézőszámok is javulnak.
Mit várhatnak a magyar rajongók ettől az éjszakától? Hány új számot fogtok játszani?
Minden este machinálunk a setlisttel, a mait még nem láttam, szeretek meglepődni! (nevet) Mindig Richard rakja össze a végleges verziót.
Ő a főnök a bandában?
Nem, de így legalább csak őt lehet hibáztatni! Viccet félretéve, sokat fogunk játszani az új lemezről, és persze megpróbálunk majd egy kicsit szemezgetni a korábbiakról is.
Esetleg egy Devoted is előkerülhet?
Az sajnos kimarad, de azt hiszem a dvd-n játszottuk!
Nem, nem játszottátok, sebaj! Köszönöm az interjút, már csak egy kérdés maradt, mindig ezzel fejezzük be: Meg tudnád mondani, mi az élet értelme?
Ahogy már korábban ezt a média “izét” kifejtettem, légy önmagad, legyenek önálló gondolataid. Az is nagyon fontos, hogy próbálj minél boldogabb lenni, ha nem érzed jól magad a munkahelyeden, menj, keress valamit, amit igazán szeretsz! Légy boldog, mert önmagad vagy!
