Shock!

Ha az undergoundnak léteznek hősei, Kátai Tamás egészen biztosan azok egyike. A black,  avantgarde, és helyenként folk metalt ötvöző Thy Catafalque olyan formáció, amelyet nehezen lehet kategorizálni, és amely nemcsak a hazai vájtfülűek fi gyelmét keltette fel, hanem a külföldi sajtóban és fórumokon is rendre pozitív visszhangra talál. Kátai Tamás, a Thy Catafalque életre hívója mesélt nekünk Rengeteg című új albumáról, amelyet a Season Of Mist kiadó jelentetett meg.

Két egyforma Thy Catafalque lemez még nem született. Milyen elképzelésekkel vágtál bele az új lemezbe a 2009-es Róka hasa rádió után?

Nem volt semmilyen előzetes elképzelés most sem. Illetve annyi volt, hogy a gitárokat mindenképpen vastagabbra szerettem volna venni, mint a Róka hasa rádió lemezen. Magát a hangzást szerettem volna mélyebbre, teltebbre csinálni, ez volt minden terv. Aztán ahogy készültek a dalok, úgy alakult ki az album hangulata, és valahogy egységes lett a végén, legalábbis én ezt érzem. De ezt szoktam érezni minden lemeznél, és pont emiatt nem is igazán aggódtam. A tapasztalat alapján a helyére szokott kerülni minden, csak bíznom kell magamban. Ez a lemez egyébként valamivel közérthetőbb lett, könnyebben befogadható, például két dalban is van refrén, egyben pedig egy igazi gitárszóló is. És nagyon sokat tett mindehhez Bakos Attila hangja, nélküle egész másfelé ment volna az album.

Az új lemezt a Season Of Mist kiadó gondozza. Hogy találtatok egymásra? A lemezmegjelenésen kívül miben segítenek?

Nagyon egyszerűen. Amikor kész lettem az albummal teljes egészében, elküldtem ide-oda, és néhány kiadó érdeklődött is egyből, köztük a Season Of Mist. Ők az előző album idején is jelezték, hogy kíváncsiak a lemezre, de azt végül csak terjesztették. Korábbról ismerték a zenekart, és már a Tűnő idő tárlat is tetszett nekik. Nagyon erős a promóció, rengeteg helyre elküldik a lemezt, sok interjút szerveznek, és próbálják eljuttatni a zenekart ugyanazokra a helyekre, ahova a nagy bandáikat. Itt most nyilván médiamegjelenésre gondolok, nem koncertekre. Roppant figyelmesek, nagy hangsúlyt fektetnek a kommunikációra, gyakorlatilag szinte napi kapcsolatban vagyok többekkel is a kiadótól.

Az, hogy avantgarde metal, mennyiben fedi le a Thy Catafalque stílusát?

Ezt csak azért használják, mert semmi mást nem tudnak ráhúzni, és igazából én sem. Azt csinálok, amit akarok, a legkevésbé sem tartok tiszteletben műfaji szabályokat, mert nem érdekelnek. Nem ezen a tengelyen gondolkodom. Épp ezért tudok írni egy sima metalszámot is, azzal sincs semmi baj, sőt. Nem törekszem arra, hogy mindenképp valami furcsát gyártsak, és szerintem nincs is itt semmi bizarr, én általában a harmóniát keresem. De egyébként ez az avantgarde jelző csak a metalon belül lehet mérvadó, az igazi formabontó zenék ennél sokkal, de sokkal experimentálisabbak, az egy egész más dimenzió. Az Ossianhoz képest bátrak vagyunk, John Cage-hez képest gyáva nyulak.

Nem metal műfajból kik hatottak rád az elmúlt évek alatt?

Komolyzenét hallgatok sokat, barokkot főleg, de Orlando di Lassótól Stockhausenig minden nagyon érdekel az utóbbi években. Rizsporos sznobériának tűnik persze ez, de nincs mit tenni, nagyon élvezem. Régebben óvatosabban szemléltem, de most már hangversenyekre járok, ahol konkrétan mindenki ősz hajú a közönségben. Most hogy ez mennyire hatott a zenére, azt nem tudom, az is lehet, hogy egyáltalán semennyire sem.

Van esetleg olyan előadó, akire mostanában figyeltél fel?

Igen, például körülbelül 40 év késéssel vettem észre a Camelt, és későn találkoztam a Baikonourral is, valamint újra felfedeztem a The Third And The Mortalt.

Milyen kritikák érkeztek eddig a lemezre?

Elég szuper kritikákkal találkoztam eddig. Most már sokkal nagyobb közegbe jut el az album, olyanok is meghallgatják és írnak róla, akik nem kifejezetten ilyesmi zenék között mozognak. Ráadásul ugye magyarul van és egy mukkot nem értenek az egészből, tehát nagy az esély, hogy nem veszik a lapot, de eddig úgy tűnik, veszik. Megdicsérték a PopDose.com-on éppúgy, mint a Lords Of Metalon. Persze a nagyja még hátravan.

Mikor fordult meg utoljára a fejedben, hogy színpadra vidd ezt a formációt?

Egyre többször kapok meghívást, Párizsba, Bécsbe, Budapestre, de egyelőre ez megoldhatatlannak tűnik több okból is, melyekközül az egyik, hogy annyira nem is érdekel a koncertezés. A zeneszerzés az igen, az előadás meg nem. A Gire-ral mondjuk jó volt. De vannak ennél sokkal prózaibb okok is.

Mindig fontos volt a vizualitás is a zene mellett. Tervezel most is saját készítésű klipet valamelyik dalra?

Igen, elkezdtem felvenni hozzá vágóképek a szomszéd parkban, de még csak itt tartok. Azt sem tudom valójában, mit akarok de valami úgyis kijön majd a végén.

A zene, szöveg, látvány hármas egységből melyik a legfontosabb számodra, illetve mi a fontossági sorrend nálad és miért?

A látvány az a borító? Mert akkor mind a három nagyon fontos, mert együtt alkotnak egységet, és erősítik egymást. Ha valamelyik sántít, az rántja magával a többit is. Bár ha az ember csak beteszi Winampba az mp3-at, és még a digitalizált borítót sem keresi meg, akkor tökmindegy Ha nem érti a szöveget, akkor az is tökmindegy, úgyhogy csak a zene marad. Én mindenesetre ebben a hármas egységben gondolkodom. Persze, ha a zene alapvető gatya, akkor hiába minden.

Zenére készül a szöveg (illetve vers) vagy vers mögé kerül a zene?

Is-is. Most például van egy csomó címötletem, amiket felírok egy füzetbe. Ezek meghatározzák a hangulatát a készülő zenének, akkor is, ha konkrét szöveg még nincs. A Rengetegen amúgy előfordulnak nagyon régi versek, van amelyik több, mint tíz évvel ezelőtti.

Mi jut eszedbe először az eddigi Thy Catafalque lemezekről?

Sublunary Tragedies – jó témák, rettenet káosz hangzás. Microcosmos – még jobb témák, valamivel kontrolláltabb kivitelezés. Tűnő idő tárlat – vízválasztó album, nagy kedvenc, nem fogom tudni megismételni, ezért nem is akarom. Róka hasa rádió – nagyon szeretem, meleg, puha gyerekkor. Rengeteg – nehéz, sötét, hideg.