A kettes Shock! válogatás cd-n is szereplő miskolci Varso az agyas, érdekes zenét kedvelőkhöz szól. Az első albumuk pár hónapja jelent meg, ami fiatal koruk ellenére igazi színfoltja a hazai zenei palettának. Az alábbiakban egy bemutatkozó interjút olvashattok velük, elöljáróban csak annyit, hogy nem kell mindent elhinni nekik!
Ez az első interjú a Shock! hasábjain veletek, így nem kerülhetem meg, hogy pár szóval mutassátok be a zenekart...
Király (Király Attila - bgitár): Mi vagyunk a kibszott Kartel... (nevet)
Kovács (Kovács Attila - gitár): A zenekar 1996 végén alakult Miskolcon, mai is itt élünk. Egy gimnáziumba jártunk, ott ismerkedtünk össze, kivéve Ricsit és Viktort ők már 1993 óta együtt pörögtek. Filozófiájuk szerint a death metalt szerették volna szintetizátorra átültetni. (nevet) Az első anyag 1999-ben az Athletica Devla volt, meglehetősen pozitív visszhanggal. Majd idén elkészült az első lemez, a Finding Deaf Ears is.
Milyen dalok kerültek fel a bemutatkozó lemezre? Az összes Varso dal szerepel rajta, vagy van olyan, ami lemaradt? Melyik a legrégebbi szerzemény róla?
Ricsi (Kozma Richárd - dob): Az Athletica óta készült nótákat vettük föl. A legrégebbi a lemezen a nyitó Superfish, kb. két éve csináltuk. Dalok nem nagyon maradtak le, mert azokat a nótákat amelyeket néhány próba után már nem találjuk olyan érdekesnek általában elő sem vesszük többet. Egyébként szeretnénk ha a következő anyag is ilyen gyorsan pörgő lenne.
Szerzői kiadású a lemez. Miért? Egyik kiadó sem vállalta fel, vagy nem is nagyon keresgéltetek ilyen lehetőség után? A kiadással kapcsolatban van már valami távlati tervetek?
Kovács: Nem igazán kerestünk, semmiféle reális esélyt nem láttunk rá, hogy sikerülne egy megfelelő kiadót találni. Azonkívül itt Magyarországon underground szinten nem olyan nehéz magadnak intézni a dolgokat, ha szeretsz emberekkel ismerkedni, beszélgetni.
Viktor (Pál Viktor - ének): Természetesen szeretnénk egy jó kiadót, aki érti a zenénket, a mondanivalónkat. Ha azonban tíz évig kell keresnünk ezt az embert, akkor addig fogjuk keresni, nem szeretnénk elsietni semmit. Különben is 20 évesek vagyunk, számunkra már az hihetetlen, hogy valaki kíváncsi ránk.
Akad néhány furcsa számcím a lemezen, lebbentsétek fel a fátylat róluk légyszíves...
Király: Tanulmányaim kapcsán egyre közelebb kerültem az ókori egyiptomi kultúrához, nyelvhez. Úgy gondoltam, hogy az Ahi em Gerek és az Ahet számok hangulatához tökéletesen passzolna az óegyiptomi cím.
Viktor: A számcímeim általában magukért beszélnek: A pillanat diktálta őszinteség, Férfias lélek, Delfin orrú fészek, egyszerű jelképekkel próbálok szemléltetni, mert a mondanivaló már kevésbé egyértelmű: az élet, a mindennapos küzdelmek a barbár ösztönök ellen, a viszonylagos boldogság eléréséért.
Mivel nem egy tipikus metalzenekar vagytok, érdekelne hogy készülnek a dalok, mi az első, a bgitár, a gitár?
Ricsi: Az ének...
Kovács: A szintetizátor... (nevet)
Ricsi: Komolyra fordítván. Változó. Mivel dobbal elég nehéz megírni egy gitárszólót, ezért a két húros a fő dalszerző, azután következik a dob, ezt felvesszük, és Viktor otthon kitalálja az énektémát és a szöveget. Egyébként a szerkezetet általában közösen fundáljuk ki.
A borítóban látható festmények kapcsolódnak valamelyest a dalokhoz, a szövegekhez?
Kovács: Nem!
Viktor: Attila nem igazán szeret beszélni a képeiről. Szerintem az évek során sikerült kialakítani az egyéni stílusát, ami független minden elvárástól, hiszen csak magának fest, nagyon ritka, ha csinál egy kiállítást. Számomra fantasztikus élményt jelentenek az alkotásai, főleg az utóbbiak taglóztak le teljesen, percekig csak álltam előttük, és néztem: "Úristen... Mire képes ez a fickó!!!"
Az Eclipse-es Hudák Attila is szerepel az egyik dalban. Hogy készült a szóban forgó szám? Jó barátságban vagytok egyébként a zenekarral?
Király: Ki az a Hudák Attila? (nevet)
Kovács: Utáljuk őket, csak azért hívtuk meg Hudák Attist, hogy egymás idegeire menjünk a stúdióban. (nevet) Egyébként a következő lemezre még több vendéget tervezünk, talán még a Viktor által kitalált mongol torok énekes is belefér majd. Amúgy Eclipse-ékkel nagyon jó barátságban vagyunk, ott segítenek rajtunk ahol tudnak, szóval nagyon jó a kapcsolat a két zenekar között. Miskolcon ebből a szempontból nagyon kedvező a helyzet ott segítenek egymásnak a zenekarok, igazi paradicsomi állapot.
Király: Attilával összejöttünk néhányszor, megmutattuk egymásnak az elképzeléseinket és kész lett a szám. Eredetileg többet is terveztünk, talán még lesz folytatása ennek az együttműködésnek.
Hallottam, hogy jó pár mókás történet rejtőzik a tarsolyotokban. Megosztanátok az olvasókkal néhányat, ami még nem jelent meg sehol?
Király: Nem... (nevet)
Ricsi: A lagzisat...
Király: Az egyáltalán nem volt vicces.
Ricsi: Szóval egyszer, kb. egy éve játszottunk egy lagziban, Kovács papája nősült. Két számot nyomtunk...
Kovács: Négyet.
Ricsi: Kettőt.
Kovács: Bazdmeg, akkor is négyet játszottunk!
Ricsi: Szóval felhívott délután Kovács, hogy estére menjünk játszani. Egy étteremben történt az eset. Ott volt a lagzi zenekar, akiktől kölcsönkértük a cuccot, meg a násznép...
Viktor: Nem a fiatalabb korosztály dominált...
Ricsi: Úgyhogy elnyomtuk a Nestet, meg a Momentet, és Attila papája teljesen meghatódott, hiszen igazi ős-rocker...
Király: A násznép már kevésbé volt az, csak ültek teljesen megdöbbenve, vagy tíz-tizenöt másodperc után kezdtek csak el tapsolni.
Véleményem szerint a zenéteket meg kell ahhoz többször hallgatni, hogy koncerten igazán hasson. Hogy fogadta a közönség a dalokat eddig?
Király: Változó. Általában értékelik, hogy beleadunk mindent, pörgünk végig a bulin. Néha táncolnak is, mint például tegnap (aug.11.) a Da Capo helyett játszottunk a Wigwamban, és ott volt egy kis beindulás. Vagy a Hegyalján, ott a nézők közül 100-120 ember ropta, iszonyú jó érzés volt.
Viktor: A kisebb városokban sokkal jobban megbecsülik az embert és a produkcióját. Például Szarvason hihetetlen jó a közönség, a klub szervezése, hangulata. Az ország egyik legjobb klubja szerintem. De nagyon lelkes a közönség pl. Encsen a borsodi kisvárosban is, folyamatosan sörrel traktálnak, szeretnének ismerkedni. A nagyobb városokban szó szerint leszarják a zenészt szerintem. "Tudol játszani két órát, sok feldolgozással???" - ahogy az egyik szervező kérdezte a múltkor.
Sajnos a lemez nem szól úgy, ahogy megérdemelné. Nem volt rá több idő vagy pénz?
Ricsi: Szerintünk elég jól szól. A lehetőségekhez képest a maximumot hoztuk ki magunkból.
Szerepeltetek a második Shock! válogatáson. Segített ez valamiben nektek?
Kovács: Igen, a közönség közül jó páran onnan ismerték meg a zenénket, azt hiszem elég jól sikerült a Momentnek az a verziója, sok pozitív visszajelzést kaptunk.
Új ötletek, dalok előfordulnak már a próbáitokon?
Király: Három számot már játszunk is koncerten, az Entice me-t, az 13. Octobert, valamint az Alföld folytatását, a Home Sweet Home-ot. Ha lehet még dallamosabbak és még keményebbek lettünk. Valamint van néhány készülő ötlet is. Tavaszra tervezünk egy EP-t, vagy nevezhetjük demónak is. Egy 4-5 számos CD-t, hogy bemutassuk a fejlődés jelenlegi irányát. Ezt már nem Töfinél fogjuk felvenni, hanem valószínűleg a miskolci SupersonicQ-ban.
Kik a zenei példaképeitek? Hangszeres és zenekar?
Viktor: Lagzi Lajcsi, és Pataki Attila. (nevet)
Ricsi: Maradona...
Kovács: A sör mellett leginkább a death metal van rám hatással. De szeretem a Meshuggaht, a régi Genesist, Steve Hackettet.
Király: Atheist, King Crimson, arab zenék.
Ricsi: Depeche Mode, Sting, U2, és persze Primus.
Viktor: Nagyon szeretem a karnataki, hindusztáni muzsikát, meg persze a jazz, főleg Garbarek, Marcus Miller, Pat Metheney, Lantos Zoltán, Dresch, meg még ezerféle zene a Life of Agonytól az Absuig.
Ricsi: Nagyon kevés a közös kedvenc, ezek a Down, és a Mood - abszolút, ha koncertezni megyünk mindig Mood szól a kocsiban. Tana-naaa-nanna-naaaaa. (nevet)
Ha egy jó tündér elvinne titeket egy turnéra, kikkel koncerteznétek szívesen?
Kovács: Tool, Meshuggah, vagy a Pantera, a bulizás szempontjából.
Ricsi: Baby Sisters-szel is, vagy Jenna Jamessonnal, szintén a buli szempontjából.
Király: A Cannibal Corpse-szal.
Viktor: Bárkivel, leszámítva a zenésztársaimat, nem szívesen tartózkodom velük egy helységben, és kerülöm a párbeszédet is. (nevet)
