Michel „Away” Langevin a klasszikus kultikus arcok egyike, ennek ellenére ugyanolyan kedves és tanítanivalóan szerény, mint 9 évvel ezelőtt, az első Voivod interjúnk alkalmával. Ha már újra Budapesten járt a csapat, nem volt kérdés, hogy egy abszolút spontán interjú erejéig őt is újra kifaggassuk…
Milyen érzések kavarognak benned az új lemez kapcsán?
Már maga az egy csoda, hogy egyáltalán létrejöhetett ez a lemez és igazából ugyanazt érzem, mint amikor a Katorz megjelent. Egyébként ha Piggy velünk lehetett volna a stúdióban, akkor a dalok sokkal progresszívebb irányba terelődtek volna. Így azonban sokkal rockosabbak dalok születtek, nem annyira pszichedelikusak vagy progresszívek, mint néhány régebbi lemezünk. Bizonyos szempontból mindig azt érzem, hogy nincs igazán befejezve a lemez, másrészt tényleg azt hittem, hogy sosem lesz az egészből semmi, szóval nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel.
Van valami koncepció amögött, hogy a borító teljesen szürke?
Próbáltam pirosban megcsinálni, mint ahogy a legtöbb borítót, de nem nézett ki túl jól a frontrész és a hátsó fotó sem, így aztán megpróbáltam fekete-fehérben, amitől meg kicsit motörheades lett. (elmosolyodik)
Szereted a Motörheadet?...
(mosolyog) Nagyon. A Motörhead egyike a legnagyobb hatásaimnak, ráadásul állhatatosságban a legjobb példák egyike.
Mi volt a Voivod történetében a legjobb időszak?
Az egyik kiemelkedő momentum 1990-ben volt, amikor a Rush-sal turnéztunk Kanadában. A másik a kilencvenes évek eleje, mikor Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban koncerteztünk. Számomra ez egy igen fontos időszak volt, hiszen soha nem hittem volna, hogy eljutok ezekbe az országokba. A nyolcvanas években ugye lehetetlen volt számunkra errefelé turnézni.
És mi volt a legnehezebb időszak?
Volt néhány rossz periódusunk, de a legkeményebb persze az volt, mikor 2005-ben Piggy meghalt. Aztán 1998-ban volt egy súlyos balesetünk Németországban, Eric Forrest volt akkoriban az énekesünk, aki kiesett a furgonból és vagy ötször megpördült, majd utána még egy évig lábadozott a kórházban, míg teljesen felépült. Nagyon kemény időszak volt ez mindannyiunk számára. Hogy visszatérjünk még a csúcspontokhoz, amikor 1999-ben Eric visszatért és Montréalban az Iron Maiden előtt nyitottunk, meg pár napja, amikor a franciaországi Hellfesten csatlakozott hozzánk egy dal erejéig, ezeket szintén a legjobb pillanatok közé sorolnám. Piggy távozása valahogy közelebb hozta egymáshoz a Voivod tagokat, ma már olyanok vagyunk, mint egy nagy család. (szomorkásan mosolyog)
Még mindig hiszel az idegenekben?
Persze. (nevet)
És találkoztál már velük?
Nem, de volt néhány furcsa élményem még egészen fiatalon, ami miatt azt hiszem hipnotizációnak kellene alávetni magam, hogy megtudjam, mi is történt valójában. (nevetgél lelkesen) De semmi túl konkrét dologról nem tudok beszámolni. A Voivodban koncepciózusan mindig jelen volt ez a témakör, de főleg azért, mert a science-fiction rendkívül nagy hatással volt rám.
Ki a kedvenc sci-fi íród?
Philip K. Dick.
Emlékszel egyébként az első magyarországi koncertetekre?
Hú, az egy nagyon gyors koncert volt. Iszonyatos hosszú utat tettünk meg előtte busszal, a legendás Neurosis társaságában, és mindannyian nagyon örültünk, hogy végre Budapestre jöhetünk. Emlékszem, épphogy a koncertkezdés előtt érkeztünk meg, és a vége után máris indultunk tovább, az égvilágon semmi időnk nem volt. Aztán a Therionnal egy év múlva újra itt jártunk, de akkor is csak egy napra. Már akkor lenyűgözött az itteni építészet, az épületek részletgazdagsága, és mindig vissza akartam jönni. Idén végre van négy napunk itt, ami csodálatos, el is szeretnénk menni az összes múzeumba!
Melyik az ultimatív Voivod dal?
(gondolkodik) Hm, talán a Killing Technology. Ebben benne van minden kis részlet, amit megálmodtam a Voivod számára: progresszív rock, hardcore, metal, punk, gothic rock. Minden egy dalban.
Ki a kedvenc dobosod?
Terry Bozzio. Négy kedvenc dobosom hatását kombinálom a saját stílusomban: Clive Burrt az Iron Maidenből, Philthy Animalt a Motörheadből, Terry Bozziót és Frank Zappát. De mivel a Van der Graaf Generator a kedvenc zenekarom, ide sorolnám még Guy Evans-t is.
Mi volt életed első koncertje?
Jethro Tullon 1978 körül, amikor a UK volt a nyitóbanda, ahol Terry Bozzio dobolt. Ezért is lett az egyik kedvencem, nem hittem el, hogy létezik ilyen technikás dobos, aki ennyire súlyosan tud játszani.
Minden idők legjobb három lemeze?
A Van der Graaf Generatortől az H to He, Who Am the Only One, az Iron Maiden első lemeze, és a Sex Pistolstól a Never Mind the Bollocks.
Hallgatsz egyébként mai zenéket?
Persze, otthon mondjuk nem sokat, elég retro vagyok ilyen szempontból, inkább progrockot hallgatok sokat, de szeretem a punkot, a The Damned-et és hasonlókat. Ha valami mai zenét hallgatok, abban is kell, hogy legyen valami progresszív, ilyen a Mastodon vagy metalban még az olyanokat szeretem, mint pl. az Ayreon.
Mi az élet értelme?
Próbáld megmenteni a Földet. (nevet) Azért vagyunk itt, hogy valahogy megpróbáljuk megmenteni a Földet attól, hogy elpusztítsuk. Ami bizarr és némileg ellentmondásos is. (nevet) A legtöbb ember azt hiszi, hogy a Föld a mi tulajdonunk, de én úgy gondolom, hogy minket ide csak meghívtak...
További fotók:
Voivod
