A népzenét és rockzenét izgalmas formában összeolvasztó Yava debütáló lemeze, a találó címet viselő Folcore november végén jelent meg, és remélhetőleg értő fülekre fog találni itthon is. A csapat örökké vibráló énekesnője, Dus Polett válaszolt kérdéseinkre.
Milyen érzés volt először a kezedbe fogni a kész cd-t?
Nagy boldogságot okozott, mert küzdelmes munkák árán lett ilyen a cd. Kamarás Ági grafikussal készítettük, ő az, aki formába öntötte azt, ami a fejemben megvolt. Boldog és büszke voltam, mert ezért a lemezért évekig dolgoztunk.
Hogy sikerült ezt a nemzetközi szinten is szép és igényes cd borítót összehozni?
Én egy szörnyű maximalista ember vagyok, amit nagyon sokan nem szeretnek a környezetemben, de ezt hál'istennek a zenekar teljesen jól tolerálja. Azt gondolom, hogy ma már olyan komplex világban élünk, ahol a dolgok egyszerűen összetartoznak. A zene meg az a látvány, ahogy a zene képviselteti magát, az egy egység. Ha az ember komolyan veszi azt, amit csinál és szívvel-lélekkel zenél, akkor azt meg kell valósítani a formában is. Nekem nagyon fontos volt, hogy pl. a honlapunk is olyan legyen, amilyen még nem volt. Rengeteg helyről megkapjuk, hogy gyönyörű, meg a cd-re is ugyanezt mondják, ami külön boldogság. Elképesztő meló volt egyébként átverekedni, mert a kiadónk teljesen más jellegű kiadványt szeretett volna. Makacs voltam és agresszív, de végül meglett. 10-20 év múlva ez a lemez fogja kiállni az idő próbáját. Ha az ember nem a végtelennek készíti a dolgait, akkor inkább ne csináljon semmit. (nevet)
Valamilyen szinten azért öngyilkosság egy ilyen szép kiadvány, hiszen manapság mindenki letölti a zenéket...
Ezt pont máshogy gondolom. Épp azért, mert mindenki letölt, az vesz cd-t, aki esztétikai élményre vágyik. Ugyanilyen pl. hogy bármit el lehet olvasni a neten, így akkor vesz valaki könyvet, ha minőségi papírra nyomtatták és jó kézbe venni. A cd-vel szerintem ugyanez a helyzet.
A mai tizenéveseknek ellenben nem jelent semmit az, hogy a cd tulajdonképpen egy tárgy is.
A mai tizenévesek akkor letöltik. Egyébként a cd-t ahhoz képest, hogy milyen szép, nagyon nyomott áron lehet kapni. A földön élő sokmillió potenciális Yava hallgató közül biztos lesz egy pár ezer, akik megrendelik és megveszik a cd-t, és ez nekem mindennél fontosabb.
Rendkívül szépen szól a lemez. Kinek köszönhető?
A Pannonia Stúdiónak, elsősorban Schram Dávidnak köszönhetjük a hangzást. Mátyás Attila pedig a lemez zenei producere volt, és abban segített, hogy ő volt a mérleg nyelve a zenekar és Dávid között. Kell egy külső fül. Mindenki mást hall, a zenészek és Dávid is. Egyrészt már mindenkinek a fülén folyik ki az egész felvétel közben, másrészt lehet, hogy pont azokat a dolgokat nem halljuk meg, amit egy független fül azonnal kiszúr.
Rendkívül sokszínű az album és nemcsak a magyar népzenéből merítetek, hanem különböző népcsoportok zenei világa is fellelhető a dalokban. Számodra ez lételem, hogy ennyire színes és lélegző a zenétek?
Egyrészt igen, másrészt nem is lehetne másképp, mert én alapvetően Jáván jártam zeneakadémiára. Az indonéz zene nagyon sokat táplálkozik az ős-gyökerekből. Ez bennünk van. Indonézia egy nagyon sokszínű, sokrétű világ. Ezzel párhuzamosan Róka Szabolccsal én már évekkel ezelőtt zenéltem együtt, aki egy moldvai és gyimesi csapatban, a Tatrosban zenélt, sőt, a mostani Besho droM ütős, Pettik Ádámmal volt közös zenekarunk, szóval az, hogy moldvai, balkáni zenékkel foglalkozunk, mert attól pezseg az ember vére, az rendben van. De az ázsiai zene az egy teljesen más érzetű valami.
Eleve így akartátok, hogy nem kizárólag magyar népzenét visztek bele a dalokba?
Igen. Így jött.
A magyar népzenész szakma ezt hogy fogadja?
Nem tudom. (nevet) Való igaz, hogy itthon főleg a Kárpát-medence zenéjét dolgozzák fel akkor, ha a népzenét szokatlanabb külsőbe akarják áthelyezni, de mi egyszerűen ilyenek vagyunk. Nem tudunk és nem is szeretnénk másmilyenek lenni.
Melyik zenekartag mit hozott a csapatba?
Fritz (gitár) és Ádám (basszusgitár, ének) a punk vonalat képviseli, Kristóf (dob) a metal zúzós szekció. Róka Szabival (ének, úd, koboz, duda, szaz) hozzuk általában a moldvai témákat. A török, arab dallamoknál úgy van, hogy Ádám hoz valami alapot, arra én ráénekelek és írok hozzá szöveget, ez inkább közös alkotói folyamat. Ami pedig kimondottan indonéz vagy ázsiai, azt én hozom.
Hogyan jellemeznéd pár szóval a többieket?
A zenekar józanságát, kiegyensúlyozottságát és bölcsességét Róka Szabi képviseli. A csapat érzelmi kiegyensúlyozó pontja Fritz, az örök lázadó Szabó Kristóf, a húzó- és az egyik energiaember pedig Ádám.
Amikor 2001-ben Ádámmal megalapítottátok ketten a zenekart, megvolt már, hogy milyen zenét szeretnétek vagy az évek folyamán alakult át, ahogy jöttek-mentek az emberek?
A kezdetek óta ilyen zenét játszunk, csak gitáros és dobos gondjaink voltak. Kristóf előtt olyan 7-11 közötti dobost fogyasztottunk el, ami azért sok.
A szövegeket te jegyzed. A Szerelem című dalnak pl. rémlik az eredetije...
Igen, a Tizenkettő és a Szerelem például népdalok, de vannak teljesen saját szövegek, mint a Gen, az Izottnyögött, Kezemet homokba.
A nem magyar nyelvű szövegekről mesélnél pár szót?
Az Üsküdari mese egy török dal és szerintem nagyon sokan tanulták az iskolában. Volt egy dallamfoszlány a fejemben gyerekkoromból, hogy: Üsküdarba ment a hírnök lakodalmára és felkap a hátára, kb. ennyit tudtam. Meg, hogy szép Zulejka, távoli rózsám, édes vágyálom, ennyi maradt meg. Ezzel nógattam a Yava zenekart, hogy: nem tudom mi ez, de ez állandóan bennem bizsereg. Hosszú hónapokig rágódtunk rajta, és ahhoz képest az egyik kedvenc koncertszámunk lett, valószínűleg azért, mert az emberek ráismernek.
Az Indonéz c. dal pedig értelemszerűen indonéz nyelvű. Hogyan kerültél ki ilyen egzotikus helyekre?
Az Indonéz állam ösztöndíjával voltam ’98-ban a surakartai zeneakadémián és ott az énekórákon tanultam ezt a dalt, sőt, ebből még vizsgáztam is talán. Annyiban dolgoztuk csak fel, hogy a dallam vezetését ráhúztuk a hazai pentatonra, hogy befogadhatóbb legyen a fül számára. Az indonéz zenében vannak olyan hangok és hangközök, amelyek egyszerűen nem léteznek az európai zenében. Ha valaki ezt először hallja, az furcsának tűnhet, mint amikor valami nem stimmel. Róka Szabi egy arab hangszerrel, a szazzal kíséri lemezen, lemezbemutatón pedig úgy csináltuk, hogy mi elénekeltük a Yava verziót, utána Sintho elénekelte az eredeti jávai dallammal a dalt.
A közönség hogy fogadja a zenéteket?
Imádják. A koncertjeink nagy eksztatikus őrületek. Az első két sorban állnak az őrjöngő fiatalok, akik pogóznak és kiabálnak, aztán vannak a szolid táncosok, és vannak, akik csak úgy élvezik a zenét.
Külföldi tervekkel hogy álltok? Jó pár helyen már megfordultatok, ahogy láttam.
Külföldön majdhogynem ismertebb a Yava, mint itthon. Lengyelországban mindenképpen, és úgy néz ki, megint megyünk a lengyelekhez és Csehországba is. Sőt, a Sex Pistolsszal fogunk együtt játszani egy lengyel fesztiválon. Most szerveződik egy macedón turné, valamint Mexikóból dörömbölnek, hogy mindenképpen menjünk, csak az hosszadalmasabb szervezői munkát igényel. A skandináv országokból is van felkérésünk, majd ezeket össze kell fésülni.
Általában milyen jellegű megkeresések érkeznek, népzenei vagy inkább rockzenei rendezvényekre hívják a zenekart?
Érdekes, de külföldön ez nem vált így szét, mint Magyarországon. Kint zenei fesztiválok vannak, ahol egy jó zene belefér a nagyszínpadba. Itthon van egy nagyon furcsa választóvonal a zenei életben, és miután a Yavát nem tudják sehova betenni, ezért mindenki vakarja a fejét, hogy most Világzenei nagyszínpad vagy Wan2 színpad vagy ne is hívjuk sehova őket... Ebből a szempontból rugalmasabb koncertszervezési metódussal találkoztunk Lengyelországban, Németországban, Csehországban és Szlovákiában is. Ott tényleg az van, hogy jó zene, csinálják!
Itthon hívnak már titeket koncertezni vagy ti jártok utána a fellépéseknek?
Hívnak. Sőt, Szolnokon augusztus 20-án mi voltunk a tűzijáték utáni főműsor. Oda rendszeresen hívnak minket, ismer minket a közönség, szeretünk mi is oda járni. Szombathelyre hamarosan megyünk, de Dunaújvárosba is hívtak, a Szegedi Ifjúsági Napokra is kaptunk meghívást, de egyébként a Negative Arts-osok szervezik a hazai koncertjeinket.
Koncerten melyik dal működik a legjobban?
Az abszolút táncos dal az Üsküdari mese, ami szerintem lemezen pont nem a leghúzósabb dal, koncerten ellenben működik. A gyors számok mindig sikeresek, és amit már énekelnek, az a Szerelem, a Tizenkettő, a Mire vársz?, a Rejtsetek el engem. Mostanában csinálunk akusztikus blokkot olyan dalokkal, amelyek nincsenek fent a lemezen. Ezek ilyen nyugalmasabb, szerelmesebb, interaktívabb nóták.
Milyen terveitek, álmaitok vannak, kikkel szeretnétek fellépni?
A System Of A Downnal nagyon szívesen turnéznánk persze, aztán úgy volt, hogy Magyarországra érkezik a Corvus Corax, az sem lenne rossz... Igazság szerint egy nagy ázsiai turné lenne az igazi. Ott nem is az a fontos, hogy kikkel, hanem, hogy merre: Japán, Hongkong, Indonézia, Malajzia. Én oda hazamegyek, és nagyon jó lenne már menni. (nevet) A fiúk biztos vágynának mindenféle metal és punkbandát, de én el tudok képzelni egy olyan háromnapos fesztivált, hogy egyik nap a SOAD, másik nap a Madredeus, a harmadik nap pedig a Yava lép fel. Azt hiszem ez életünk csúcspontja lenne. (nevet)
A System Of A Down hatása érezhető nálatok talán a legerősebben, és ez az a zenekar, amelyik nagyobb kaput nyitott arra, hogy az emberek jobban elfogadják, ha valaki a folk hatásait beleépíti a rockzenébe. Érezhető ez a nyitottság a közönség felől számotokra is?
Én inkább ezt országhatárokra érteném. Amikor itthon ismeretlen közönség előtt játszunk – bár szerencsére ez egyre ritkábban fordul elő – az emberek valahogy mindenáron kategorizálni szeretnének minket, hogy a Yava az belefér-e a rendszerbe vagy sem... Mit képvisel a zene, melyik párthoz tudom kötni, mik az egyéb kapcsolódási pontok és azok alapján döntik el, hogy szeretik vagy sem az adott zenét. Itthon nem az van, hogy valami hat rám, és azt szeretem vagy nem szeretem, hanem gondolkodni kell azon, hogy ez most az én szekértáborom vagy sem... Ez pedig nagyon skizofrén és buta dolog. A Yavával meg nehéz is, mert tudatosan nem állunk sehova. A zene normális esetben – és ez a mi esetünk – , nem politika, és a koncert nem pártrendezvény. A mi zenénk öröm-, energia-, és közösségi zene. Mindentől függetlenül…
A lengyeleknél vagy a cseheknél ilyesmivel egyáltalán nem találkoztunk. Elkezdte a zenekar és a második perc után már áramlott a zenekar és a közönség között az energia, óriási bulikat adtunk. Itthon is óriási bulik voltak, de ehhez el kellett telnie mondjuk 37 percnek, és lehetett látni közben az emberek fején, hogy először azon gondolkodnak, hogy ezt a zenét hova tegyék, majd jött a teljes kétségbeesés, hogy nincs hozzá kategória, utána pedig a megadás, hogy akkor hadd szóljon.
Régebben foglalkoztál utcaszínházzal is. Mesélnél erről az időszakról?
A Boka Gábor alapította és vezette Lopótök színtársulatban vettem részt, és nagyon sokat dolgoztunk együtt népzenészekkel. A Tatrossal utaztuk végig az országot és Erdélyt. Boka Gábor egyébként a mai napi színházazik, most pl. a Hajdú Néptáncegyüttessel csinál egy darabot Debrecenben. Ami a Lopótökből következett az az, hogy én fél évig kint voltam Svájcban egy lovasszekér-cirkusznál. Két másik zenésztársammal, akikkel akkor együtt zenéltünk, a Lopótökből alakult egy kocsmazenész csapat: Dobay Márta, Rab Viki, Pettik Ádám, Szabolcs és én. Végülis ez is utcaszínház volt, csak lovasszekerekkel jártuk a vidéket fél évig, sátrakban laktunk, zenéltünk. (nevet) Közösségi és zenei élmény szempontjából nagy dolog volt.
Nem gondoltál még rá, hogy egyszer összerakod az árnyékszínházat, az utcaszínházat, a zenélést, hogy valami globális csomagot csinálj mindebből?
Lehetne... csak ahhoz össze kellene trombitálni a fél világot. Az akarat megvan, a szándék megvan, az emberek mindig megvannak. Az ilyen dolgok nyilván a financiális dolgokon buknak, szóval ha olyan jól megy majd a Yavának, biztos vagyok benne, hogy mi ilyen dolgokra fogjuk a befolyó pénzeket költeni, mert alapvetően ilyen típusú emberek vagyunk.
Elég sokat éltél ázsiai területen. Mit adott neked az a teljesen más kultúra és mentalitás, ami az ottani emberek sajátja?
Egyrészt a felismerést, hogy igaz az, hogy az idő mindent eldönt. Az idő megoldja a dolgokat. Másrészt a megoldással kapcsolatban azt, hogy minden megoldás bennünk van, csak hagyni kell magunknak időt, hogy ráébredjünk, felismerjük és meglássuk a dolgokat. Harmadrészt pedig az abba vetett hitemet, hogy léteznek még tiszta, bizalomra épülő emberi kapcsolatok, amiket itt Európában kiveszőben látok. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a szavak ereje és az adott szó tisztessége még létezik. A zenélésben is nagyon fontos tapasztalatot adott - a lemezborítóban három olyan embernek köszönöm meg, akikkel tíz évvel ezelőtt zenéltem utoljára Jáván. A gamelán zene nem egy individuális zene, hanem egy olyan zenei háló, amiben ha valaki részt vesz, akkor először érzi meg igazán, hogy milyen az, amikor a zene egy tenger, és egy ember csak egy csepp vagy hullám. De senki nélkül nem lehetne ez máshogy. Itthon valahogy még a legösszetartóbb zenekaroknál is vannak cserélhető emberek, nagyon individuális minden. Jáván nem így van. Ott a legjobbat nem emelik ki, mert a többiek nélkül ő sem lenne. Ez egy nagyon jó tapasztalás volt. Itt Európában a megfelelés, ha nem is kényszerként, de mindig ott van. Kint nincs olyan, hogy az ember elront valamit, hogy nem vagy elég jó. Ott egy nagy zenének vagy a része, és az úgy jó, ahogy van.
Rádióműsort is vezetsz. Milyen jellegű műsorokat csinálsz?
Elsősorban beszélgetős, portréműsorokat, kulturális műsorokat és környezetvédelmi műsorokat.
Ezek szerint tudatos környezetvédő vagy?
Nagyon. Illetve abból a szempontból még nem vagyok annyira tudatos, hogy a lányom, a Yava és egyéb dolgok mellett nem fér bele az életembe, hogy civil szervezetnél önkénteskedjek, de pl. a háztartásban 100%-ig lebomló szereket használunk, szelektív gyűjtöm a hulladékot, takarékoskodom a vízzel, ezekre odafigyelek. Fontos, hogy óvjuk a környezetet, éppen ezért kisebb katasztrófa Budapesten élni, ahol a fáknak semmilyen tisztelete nincs, és az eltűnt zöldterület-mennyiség, amit felzabált az ingatlan- és egyéb lobbibiznisz, az szánalmas és elszomorító.
Tíz év múlva hogy és hol látod magad?
Jó lenne valami nyugis tengerparti helyen élni. (nevet) De ha nem, azzal is kiegyeznék, ha Ázsiában turnéznánk úgy, hogy ott időről-időre hónapokat lehessen eltölteni.
Melyik minden idők három legjobb lemeze számodra?
A Madredeustól az O Paraíso, Mísiától a Ritual, a harmadik helyen pedig osztozik Rabih Abouh Khalil és Ayub Ogada.
Mi az élet értelme?
Szenvedély, őszinteség, belső út és a boldogság.
