Shock!

Sem most sincs, sem korábban nem volt szó arról, hogy felcsaptam volna a debreceni P. Box shockos házi tudósítójának, egyszerűen csak úgy jön ki mindig a lépés, hogy ha valami érdekes történik a házuk táján, én emlékezem meg róla. Debreceni (kötődésű) spanokkal megáldva ez persze szinte adja magát, és ők már jó pár éve rágják a fülemet, hogy meg kellene néznem a Kori-fémjelezte Acoustic Gallery egy otthoni fellépését, mert amit az énekes Kozma Norbert gitárossal egy-egy klubesten összehoz, az így hű meg úgy hú. Igazából semmi különös, elklubzenélgetnek kettesben feldolgozásokkal, de a hangulat, az atmoszféra, az alkalomról alkalomra teljesen átalakuló műsor satöbbi – hát, azt látnom kellene egyszer. Igenám, de egy időben rendszeresen szerdai napra időzítették a fellépéseket, amikor meg bejöttek a hétvégék, sosem volt alkalmas a leruccanás. És mivel a messziről jött ember azt mond amit akar, maradtak a „legendák", hiszen fel sem merült, hogy Debrecen vonzáskörzetén kívül is el lehet majd csípni a csapatot.

Mikor azonban ezt a PeCsa Café-beli P. Box unplugged koncert beszámolójában csak úgy mellékesen szóvá tettem, véletlenül úgy alakult (nem hiszem, hogy a zárójeles megjegyzésnek köszönhetően), hogy pár nappal később kikerült a pesti fellépés híre a kék-fehér közösségi oldalra, ráadásul a sokat szidott, de közelben lakóként általam mégis kedvelt Rocktogonban. Megjegyzem, pár éve ugyanitt egy zseniálisan jó Pokolgép akusztikus buli is lement, szóval nem féltem attól, hogy a hely miatt lesz bármi gond az élménnyel. Csak a két fő tagon (és beígért vendégeiken) állhatott vagy bukhatott tehát a dolog.

Spoilerkedjünk akkor egy kicsit: baromi jól működk a koncepció Pesten is! Mondhatjuk, hogy jóval többről van itt szó, mint tábortüzes örömzenélésről, de nincs értelme nagy szavakat használni. A lényeg, hogy csaknem két és fél (!) órában ténylegesen korlátok nélkül élvezhette a zenét a rockorientált, Rocktogon-szinten korrekt létszámban jelenlévő közönség, és nem csak korlátok nélkül, de rendkívül magas színvonalon is. A Lőrincz Kari Snakebite projektjét és Kip Winger egyszemélyes megmozdulásait ismerő-kedvelő arcoknak nemhogy ajánlott, de egyenesen kötelező a megjelenés egy Acoustic Gallery bulin, ha lakóhelyükhöz közel rendezésik meg, ugyanis tökéletes kikapcsolódás lesz számukra. Egy rakás, nyilvánvaló és meglepő, egy az egyben akusztikus környezetbe átemelve vagy alaposan áthangszerelve előadott (Norbi köztes témázgatásait élmény hallgatni!), régi és új keletű, de kivétel nélkül remek dal hangzott el ezúttal is. Főként persze a hard rock nagyjainak repertoárjából szemezgettek, ám néhány „stílusidegen" elemet is felvonultattak. Régi és unalmas közhely, hogy egy jó dal egy szál gitárral is jó, de nem véletlenül van mindig a közhelyeknek valóságalapja. Így férhet meg békében egymás mellett Ozzy Shot In The Darkja, Zorán Apám hitte című merengése (talán az egyetlen száma, amit szeretek), a Beatles Here Comes The Sun klasszikusa, a Hush, a Rebel Yell, az Animal a Def Leppardtól, a Gotthard Anytime Anywhere slágere és egy Vad Fruttik szösszenet – és most csak a hirtelen beugrott különlegességeket említem. Ezek mellett pedig jutott még hely az Another Brick In The Wallnak, a Fool For Your Lovin'-nak (Child In Time témával a közepén) és még jónéhány, eredetiben elcsépeltnek is nevezhető tételnek (Jovi, Piramis, Edda, Mobil), amelyeket persze ilyen köntösben nem nagyon hall az ember máshol. Hangsúlyozom: legtöbbjüket teljesen átvariálják, és gyakori a más témákkal való összefűzés is.

A Korihoz köthető zenekarok repertoárja sem maradt érintetlenül, ezek közül különösen az utolsó Omen lemez Eltűnt 2007-ben dala volt érdekes, mert hát tényleg ki gondolta volna, hogy ebbe is bele lehet nyúlni, és hogy így... Az egy szem gitár mellett persze elő-előkerült a csörgő is, ami gyakrabban is megtörténhetett volna, de Kori maga is bevallotta, hogy lelazultságukban néha el is feledkezett róla. Ami pedig a vendégeket illeti, Vörös Gábor basszusa kellemesen belesimult az összképbe az utolsó blokkban, az igazi megelepetést viszont a Korival együtt társulatos, később x-faktoros Nagy Szilárd vendégszereplése okozta, akit én ugyan nem ismertem, de hogy még egy közhelyet elővegyek: ha Svédországba születik, talán most ő a H.E.A.T. énekese (nagyon remélem, hogy az óhatatlan párhuzam nélkül is ismeri-szereti a zenekart ő maga is).

Sem Szilárd, sem más vendégek jelenléte nem ritka Acoustic Gallery koncerteken, sőt, annak idején teljes zenekarként indult a projekt, aminek köszönhetően (bár ugyanolyan felállást már szinte teljes képtelenség összehozni) hol dob, hol perka, hol billentyű, hol énekesnő színezi a fellépéseket. Nagyon remélem, hogy tényleg rendszeressé válik a pesti jelenlét is, és hogy a színesítő elemek egyike-másika is eljut majd a Rocktogonba (vagy máshova). A saját anyagra is kíváncsi leszek, remélem, lesz olyan jó, mint a Gotthard általam nagyon kedvelt Open lemeze. A srácok rajongását ismerve ez remélhetőleg célkitűzés is.