Shock!

Vannak zenekarok, amelyek mindig rosszul időzítenek, és a Sátán tudja, miért, de soha nem jutok el a koncertjeikre, pedig régóta szeretnék. Na, a Dordeduh nem ilyen banda. Határainkon belül ugyan érthetetlenül ritkán fordulnak meg, a legutóbbi teljes értékű fellépésük például még a 2021-es Fekete Zajon volt, új lemezzel szintén azóta nem jelentkeztek, mégis rendszeresen összecsengenek az ő terveik a mieinkkel, és ilyenkor Dordeduh-koncertre indulunk. Sástó óta megtettük ezt Aradon, aztán Csepelen (ide a Sear Bliss vendégeiként jöttek), és most, legutóbb Bécsben is. Az Escape-ben ráadásul egy régi ismerőst is nagy örömmel üdvözölhettünk. Lelövöm a poént: most sem bántuk meg.

Az Escape Metalcorner nevű helyen nem jártam még Bécsben, őszintén szólva eléggé féltem is tőle, mint kiderült, alaptalanul. Klausztrofób pincehelyiség, az igaz, de szerencsés módon egy többszintes komplexum alsó részében foglal helyet, ezért nem kellett mindent és mindenkit a színpad elé bezsúfolni. Szép kényelmesen meg lehetett szemlélni a merchöt, használni az önkiszolgáló (!) ruhatárat, és hidratálni is az utcaszint asztalainál. Sajnos nem gyűltünk össze annyian, hogy dugig töltsük a klubot, így a színpad környéke is élhető volt nagyon, a cucc pedig felettébb jól szólt. Nem igazán tudom, hogy mi kellhet még a színvonalas szórakozáshoz, részemről ennyi is tökéletesen elég, bár első nekifutásra a baromi jól kinéző Nordblut-pólóhoz nem jutottam hozzá (nem sikerült senkit előkeríteni, aki eladta volna nekem), vettünk hát egy Dordeduhot, és leoldalaztunk a pincébe. Ott már javában szólt a bővérű metál muzsika, egy olyan frontemberrel, hogy ha nem tőlem hallod, nem hiszed el!

Későn kezdtem a koncertre járást, de azóta sok mindent láttam, az extremitások (imitálása) sosem tudott mély benyomást tenni rám, amit viszont a hazai support, a Nordblut mutatott, attól tátva maradt a szám. Az énekesnő, Sophie/Hagazussa jelenlététől nem volt könnyű elvonatkoztatni, a kifestett, ördögszarvas, ellenben titkárnős szemüvegben hódító fronthölgy utalta a színpadot, ehhez kérdés nem fér. A blackened pagan metal stílusmeghatározás is helytálló, egyértelmű volt, hogy nem avatok új kedvencet, lévén nem kenyerem ez a szcéna, de a roppant agilis Sophie és szépen dekorált munkatársai eladták nekem ezt a háromnegyed órát, nem is nagyon szeretnék kötözködni. Stíluskonform, reszelős, durva énekhang, egyszerre szigorúság és vidámság, egy kicsit nagyobb térben még jobban tudtak volna érvényesülni az ötök. A banda tíz évvel ezelőtt már egyszer feloszlott, most rájuk tekintve ez a veszély nem fenyeget, 2022-ben végre megjelent a debütáló Av liv og kamp című LP-jük is, amelyet nem szereztem be, de ha valaki hallotta, nyugodtan meséljen róla.

A temesvári Dordeduh pontosan abban a ligában játszik, melynek tagjai a legújabb időkben jellemzően nem szoktak turnéra indulni – egyszerűen nem lehet rentábilisan kivitelezni az ő szintjükön az ilyesmit. Hupogrammosék két etapban mégis bevállaltak most egy miniturnét, szóval le a kalappal, ráadásul „ellenük szól", hogy a Har lemezzel kapcsolatban csak az nem látta őket színpadon ebben a térségben, aki tényleg nem is akarta. Szerencsére náluk is akad egy fanatikus mag, amely hűen követi a megmozdulásaikat, így itt, Bécsben nem volt különösebb gond a nézőszámmal, de ahogy hallom, máshol sincs vele probléma. Ha valaki nem követi a social felületeiket, meglepődhetett, hogy a basszusgitárt a megszokott kopasz arc (Flavius Misarăș) helyett egy hasonlóan vékony, de dús sörénnyel büszkélkedő zenész akasztotta a nyakába. Misarăș esetében megoldhatatlan logisztikai konfliktusra hivatkozott a zenekar, és ha létezik erre a posztra tökéletes pótlás, akkor Hupogrammos testvére, Gabi Karban (ex-Negură Bunget) biztosan ilyen.

Egyéb újdonságról nem tudok beszámolni, a Dordeduh azokról a kiadványairól játszott, amelyekről játszhatott, nevezetesen a Dar de duh és a Har LP-kről, előbbiről kevesebbet, utóbbiról többet. Andrei Jumugă dobos ismét bizonyította, hogy a stílus krémjében a helye, ráadásul látványosan is üt, Cristian „Sol Faur" Popescu gitáros/cimbalmos/alapító pedig láthatóan nem szereti a kézenfekvő dolgokat a zenében, ebben a nem túl összetett muzsikában is valahogy sosem átlagos, amit hoz. A frontember Hupogrammos élőben sem spórol el semmit a lemezre vett témákból, ami nem kevés, mikrofonállványán kézmagasságba helyezett italtartó segíti a konstans teljesítmény elérésében. Gabi Karban pedig egész egyszerűen nagyon ügyesen és látványosan alapozó arc, felőlem állandósulhatna is a tagságban, pedig Misarăș stílusát is nagyon bírom. Kívánom, hogy ennél csak sikeresebb koncertjeik legyenek ezen a körúton, mert itt is akkora vastapsot zsebeltek be, amekkorát már rég hallottam.

És igen, megnéztük az F1 kiállítást, igen, ettünk bécsi szeletet is, de önmagában a Dordeduh miatt is megérte volna a kirándulás. Imádnivalóak.

Fotó: PIX666