Shock!

Hihetetlen, csupán három hét telt el a Judas Priest óta, és máris egy újabb koncerten találom magam! De kezdjük az elején. Izgalmas estének néztünk elébe - legalábbis ami a hely megtalálását illeti. Elvileg a Superbutt este 11:30-kor kezdett volna (fellépett még aznap a Subscribe és az Insane, akiket kihagytunk, bocsi srácok, majd legközelebb.

A Bones pedig betegség miatt lemondta a koncertet, így borult a program, mint utóbb kiderült), így jó szokásunkhoz híven 11-kor már el is indultunk otthonról - majd csak megtaláljuk azt a Kashmirt, hisz Vörös András olyan szépen leírta egy topicba miképp lehet odajutni. Így megközelítettük a helyszínt, a környező szűk és nem túl bizalomgerjesztő utcácskák helyett választottunk egy közeli parkolóházat, ahol olyan alacsony volt a plafon, hogy ha egy icipicit nyújtózkodtam, elértem az ujjam hegyével - és nem vagyok egy langaléta alkat.

Mielőtt a klausztrofóbia elöntött volna, és sikítozva ugrottam volna ki egy ablakon, találtunk egy helyet a sokadik emeleten. Rohanás, keressük meg az 54-es számot, mert arra emlékeztünk mindketten. Ott jól nem volt semmi, legalábbis Kashmirnak nevezhető hely egy szál se, viszont két perc múlva fél éjfél, a koncert mindjárt kezdődik. Vissza a kocsihoz, a biztonsági őrök szúrós tekintettel lesnek mi a fenét csináltunk mi öt perc alatt, gyanús alakok vagyunk, az hótziher. Pláne a nyócker közepén. Vad körözés a környéken, lestük a páros oldalakat mindenfelé, hátha egy eltévedt ötvennégyes házszám felbukkan, ahol talán klub is lehet, de nem. A partnerem kezd ideges lenni, csapkod és közel áll a hisztériához, hogy ebből ma már nem lesz koncert, menjünk inkább haza, én nyugtatgatom, hogy legalább megnézzük éjjel a várost, az is van olyan szórakoztató, mint.

Húsz perc után, végre megpillantom a Kashmirt - a másik oldalon, mint ahol kerestük vala. Nem 54-es a házszám, azt már kitalálhattátok. Gyors helykeresés, megint rohanás, már éjfél utánra pöccent az óra mutatója, viszont nagy a csönd, ezek szerint mégsem zenél még senki. Sziklakő lees. Megkeressük a színpadot, a Superbutt épp készülődik, nem késtünk le róluk, sőt, tök jó. A Kashmir egyébként egy zegzugos pinceklub, sok UV fénnyel, a színpadnál a leglevegőtlenebb a hely, naná, de most még kibírható, nyáron valszeg fulladásközeli állapotban vergődne az emberek nagy része. Egyébként lehetne ide még szervezni koncerteket, tavasz-ősz-tél tájékára főleg, mert enyhén szólva kevés a fővárosban az ilyen hely.

Lassan elkezdődik a buli, a már megszokott színpadképpel, Szabika most a színpad bal oldalán áll (nagyrészt terpeszben), helyet cserélt a két gitáros. Salim szokásos pókerarcát és bő nadrágját felöltötte, rezzenéstelenül matat a húrokon - egyszer ki kellene már hozni a sodrából, legalább egy fél mosoly erejéig, vagy valami. Most legalább látom a másik gitárost is, nem úgy, mint a novemberi koncerten, ott tornázik előttem, görnyedezik, izzad. Akárcsak András, aki a szokásos Rollinstól örökölt klottgatyában (egyébként félmeztelenül) ugrál, énekel, nem politizál, plusz minden egyebet bevet, amit koncerteken szokott művelni, olyat, mint közönséggel való kommunikálás, viccelődés, baráti hangvételű átvezető szövegek elmesélése, ésatöbbi. Kezd felderengeni bennem, hogy mekkora manipulátor, mert cirka két perc után a tenyeréből eszik a közönség, nagy elánnal vezényel, hiába, okosan műveli ezt a frontemberkedést. Ráadásul egyre jobban énekel, legalábbis azokat a témákat amiket kitalált mostanság, például az új számokban, de erről majd olvashattok egy demó recenziót. A "régi" Superbutt slágereket is eljátszották, viszont most nem volt feldolgozás - azt hiszem már nem is hiányoznak senkinek.

Sok a piros lámpa, meg néha kék is, sőt, talán zöld is villogott, pici füstköd - annál több cigifüst színesítette a koncertet, ilyen pici színpadra - és környékére - azt hiszem ez bőven elég volt. Úgy tűnt, hogy a körülöttem lévőknek tetszett a buli, nekem is, ha nem azzal voltam elfoglalva, hogy elkészítsem "A" koncertfotót, ami most sem sikerült, de sebaj, majd legközelebb, lesz még idén buli bőven, és nem csak SB. Ők viszont mostanság csak fesztiválokon, őszig ez volt az utolsó klubkoncertjük, szóval bánhatja aki kihagyta. A hangulat kellően felfokozott volt, a fiatalok ugráltak, sokat, némelyikre rá is fér az erősödés, olllan kis vékonka srácok billegtek a színpad előtt.

Bő 3/4 óra baráti hangulatú koncert után vége is volt - mint mindig - én üdvözölni tudom csak az ilyesmit, kinek hiányzik másfél óra tömény pörgés?.. A koncert után begyűjtöttem egy frissiben elkészült "csajpólót" (köszi!), tök jó, végre nem csak xxl-es fekete halálfejes rémületekkel lehet találkozni, hanem. A többi zenekar figyelmébe ajánlom az ötletet, és ha van s-es méret, postázzatok nyugodtan, vénségemre meghülyültem és zenekaros pólókat kezdtem hordani.

További fotók:
Superbutt