Shock!

Vannak olyan zenekarok, akik akárhányszor is játszanak nálunk, mindig képesek lázba hozni, aminek köszönhetően képtelen vagyok kihagyni aktuális fellépésüket. A Uriah Heep egyike ezeknek, ráadásul szinte hazajárnak hozzánk, így annak ellenére, hogy mindössze három hónap telt el az alsóörsi bulijuk óta, természetes volt, hogy ismét tiszteletemet teszem aktuális fellépésükön.

Bár egy Heep bulin a fő sarokpontok adottak – egy negyvenéves zenekarnál nincs is mit csodálkozni ezen –, a csapat mégis minden egyes alkalommal maximálisan szórakoztató. És nem is csak azért, mert a kihagyhatatlan alapvetések (lásd Gypsy, Look At Yourself és társaik) mellé egy-két ritkábban előkapott csemege (ezúttal: Against The Odds, Traveller In Time), vagy az aktuális lemez néhány dala (Into The Wild, I'm Ready, Nail On The Head) is befér a programba, hanem sokkal inkább azért, mert a nem épp mai csókákból álló brigád atomfeszesen, ámde olyan pofátlan lazasággal vezeti elő a régi klasszikusokat, amelytől minden egyes alkalommal leesik az állam. Mindebben óriási szerepe van az adrenalinbomba Russell Gilbrook dobosnak, akinek energikussága láthatóan a többieket is komolyan felpörgeti. A Petőfi Csarnok színpada előtt annyira érezhető volt mindez, hogy egyértelműen le merem szögezni: ez volt a legjobb Heep buli, amit életemben láttam, pedig az elmúlt néhány évben ötször is sikerült elcsípnem őket.

A koncert az előzetes híreknek megfelelően korán, negyed kilenckor el is kezdődött, ami minden szempontból pártolandó egy hétköznapi buli esetében, így szombat este azonban volt bennem némi hiányérzet, amikor tíz körül már hazafelé sétáltam. Kicsit olyan volt, mintha csak egy előzenekart láthattunk volna, fő produkció nélkül. Más negatívumot viszont nagyítóval sem lehetett volna találni az estével kapcsolatban. A hangzás a nyitó Against The Oddstól végig kiváló volt: kristálytisztán és megfelelő hangerővel szólt minden legyen szó akár Bernie Shaw énekéről, Phil Lanzon vokáljairól vagy akármelyik hangszeresről. Dave Rimmer bőgője is kellően elöl búgott, és azt is el kell ismerni, hogy a csapat fiatalos oldalát erősítő, fizimiskára egy miniatűr Oscar Dronjakra emlékeztető arc tökéletes választásnak bizonyult szegény Trevor Bolder helyére. A bőrgatyájában meglehetősen metalos külsejű figura természetesen tökéletesen játszott, mindemellé pedig messze ő mozogta a legtöbbet is, komoly kontrasztot képezve ezzel a rendezői balon napszemüvege mögött joviálisan mosolygó Mick Boxszal.

Persze egy hatvanhat éves embertől nem is várható el, hogy végigrohangássza a színpadot (Mick 1947 júniusában született), játék közben bedobott emblematikus, legyező, integető mozdulatait azonban annak ellenére is jó volt látni, hogy technikailag ezek már korántsem számítanak akkora villantásnak, mint negyven éve. A végig remekül éneklő Bernie Shaw persze futkározott a főnök helyett eleget, egyszerűen nem lehetett nem rá figyelni. Minderre azért rátett még egy lapáttal, hiszen félig viccesen ugyan, de kétszer is kikérte magának, hogy a világosító nem átallott másra irányítani olykor a reflektort.

Frontember nem létezhet némi egészséges ego és exhibicionizmus nélkül, úgyhogy úgy gondolom, Bernie-nek is abszolút elnézhető ez a kis extra feltűnési mánia. Pláne, hogy összességében éppoly szimpatikus fickó, mint a kenyérre kenhető Mick Box, amire a Free 'n' Easy alatt adta a legfőbb tanúbizonyságot. Ennél a nótánál – csakúgy, mint Alsóörsön – színpadra invitálták a hölgyrajongókat, a deszkákon pedig egy látszatra nagyjából 10-11 éves kislány is feltűnt, akinek megilletődöttségét látva Bernie kifejezetten neki énekelt néhány sort, sőt még táncikált is vele egy kicsit.

Bár a Uriah Heep bőven megtehetné, hogy egyfajta nosztalgia-jelleggel működjön, mégis, ha ezzel vádolnánk őket, messzebb nem is járhatnánk az igazságtól. Újkori lemezeik méregerősek, régi klasszikusokat és aktuális dalokat is felvonultató élő fellépéseik szintúgy, ráadásul a csapat emberi oldalról nézve is rendkívül szimpatikus.

Ha hihetünk Bernie-nek, jövő januárban új lemezt vesznek fel, amelynek turnéján remélem, ismét láthatjuk őket. Én biztos ott leszek, ahogy várhatóan a Petőfi Csarnokot szellősen háromnegyedig megtöltő tömeg nagy része is.

További fotók:
Uriah Heep