Nemrég látott napvilágot a Lizzy Borden új stúdióalbuma, az Appointment With Death, amely 7 év után az első – nem kétséges tehát, hogy a maroknyi hazai rajongó kíváncsian olvassa majd Lizzy mester gondolatait aktuális és kevésbé aktuális témákról.
A legutolsó információm a zenekarról az volt, hogy megturnéztattátok a Deal With The Devil anyagát (az egyik Bang Your Head fesztiválon is felléptetek akkoriban), de aztán nem sokat lehetett rólatok hallani. Mi történt a turné vége és a Master Of Disguise újrakiadása között?
Felvettünk egy Lizzy Borden lemezt, amely sose jelent meg. Ezenkívül két Starwood albumot is felvettünk, egy ki is jött, a másik pedig jövőre jelenik meg (sikerült agyonhallgatni a Lizzy Borden tagok ezen side projectjét és a ki nem adott albumot, igazán mesélhetett volna róluk többet is barátunk – P.V.).Mindeközben turnézgattunk is (az Államokban, mert Európa számára tényleg teljesen felszívódott a csapat – P.V.) és persze rengeteget melóztunk az Appointment With Death dalain és azok felvételén.
Hadd kérdezzek kicsit a Master lemezről. Attól eltekintve, hogy ez a Metal Blade egyik születésnapi kiadványa, miért merült fel az újrakiadás ötlete és miért a Murderess Metal Road Show koncertvideóval együtt? A Master nem egy tipikus LB lemez..
Arra gondoltunk, jó lenne megmutatni a rajongóknak, milyen volt a Master elkészítése és mivel megvolt a sok képanyag, azt mondtuk, miért is ne legyen a bónusz DVD-n egy werkfilm. A Murderess Metal Road Show hozzácsatolása ehhez már a kiadó ötlete volt, valójában fogalmunk sem volt róla, hogy azt is rárakják egy másik bónusz DVD-re.
Nem gond, ha a Mastert a W.A.S.P. Crimson Idoljához vagy a Kiss Elderéhez hasonlítom? Nagy kedvencem mindkettő, persze a Masterral együtt és konceptalbumok lévén, úgy érzem, elég sok közös vonás van bennük. Egyetértesz ezzel?
Hát, én igazából sosem konceptalbumokat, sokkal inkább tematikus lemezeket szoktam készíteni. A konceptalbum számomra inkább olyasmi, mint a Who Tommyja, ahol komplett párbeszédeket énekelnek, nekem pedig egy-két sorban kell beszélnem a dalokban. Ami az Eldert illeti, nagy Kiss rajongó vagyok, de pont ez aza lemez, amit sose hallgattam nagyon. És tavaly nyárig, amikor a W.A.S.P.-pel turnéztunk, az ő dolgaikat sem nagyon ismertem.
Épp mostanában zajlik a Crimson Idol megjelenésének 15. évfordulójára szervezett W.A.S.P. turné. Nálatok felmerülhetne ilyesmi a Masterral kapcsolatban, tetszene ez a rajongóknak?
Nyilván játszunk régi nótákat, de én jobban szeretek a jövőbe tekinteni és új zenét csinálni.
Tulajdonképpen hol helyezkedik el a Master a Lizzy Borden életműben? Mostohagyerek vagy idővel elfogadták az ősrajongók is? Mennyire volt sikeres a maga korában?
A Master a legsikeresebb lemez, amit valaha készítettünk. Sajnos a grunge korszak hajnalán nem feltétlenül váltotta be a hozzá fűzött reményeket, tekintve, hogy 40 fős nagyzenekart, fúvós szekciót és háttérénekesnőket vonultattunk fel. De figyelembe véve azt is, hogy kis lemezkiadónál voltunk, hosszú távon beért.
Beszéljünk kicsit a jelenről is. Gratulálok az új image-hez, nekem egy kissé olyan, mintha Manson találkozna a Dimmu Borgirral. Teljesen magad mögött hagytad a régi Lizzy Borden jelmezt?
Attól függ, melyikre gondolsz. Minden lemezen más karakter bőrébe bújtam, mindig a témának megfelelően. Az új albumon a Halál Angyalát személyesítem meg, aki valahogy így nézhet ki elgondolásom szerint.
Az Appointment With Death az első Lizzy Borden lemez 7 év után. A jó ideje fix ritmusszekció (Joey Scott dobos őstag, Marten Andersson basszer pedig kb. 15 éve zenél Lizzy mellett – P.V.) és a viszonylag új gitáros, Ira Black mellett ismét egy rakás vendég bukkan fel. Kérlek, mesélj róluk.
Egyszerűen csak meghívtuk pár barátunkat a stúdióba és minden alakult magától.
Corey Beaulieu-t (Trivium gitáros – P.V.) élmény volt figyelni felvétel közben. Felkészülten érkezett; tudta, hogy mit akar és egyszer nem hibázott. Azt hiszem, ilyet még sose láttam, hogy valaki ilyen pikkpakk feljátssza a részét egy olyan dalhoz, amit nem is ismer, de hát ez Corey. Hatalmas klasszikus metal rajongó és tökéletesen bele is illik ebbe a világba, nagyon lazán, szinte nemtörődöm módon játszik, de attól amit hallasz, dobsz egy hátast.
Marten már játszott George Lynch-csel, így amikor körülnéztünk, kit hívjunk meg, az elsők között gondoltunk rá. George hihetetlenvolt a stúdióban, olyan, mint az őrült tudós a gombjaival meg a kütyüivel. Elindítottuk a dalt, ő pedig órákon át játszott, míg mi hatan vagy heten csak néztük. Olyan volt, mint egy gitárklinika, szerencse, hogy forgott közben a kamera is, a végeredmény pedig fantasztikus lett.
Az, hogy Dave Meniketti szerepel a lemezen, rengeteget jelent nekem és Joeynak, mert óriási Y&T rajongók vagyunk és mindig első sorból néztük-nézzük a koncertjeiket, ha erre jártak-járnak. Dave-et gitározni látni olyasmi, amit más gitárostól nem kaphatsz meg, az ujjaiban és az érzelmeiben minden benne van. Azt hiszem, ő minden idők legalulértékeltebb gitárosa – nem is lehetnénk boldogabbak, hogy játszik az albumon.
Jonas Hansson a Silver Mountainből szintén Marten révén került a képbe, övé a szólórész a címadó dalban, hihetetlen gitáros, megtisztelve érezzük magunkat, hogy szerepel nálunk.
Erik Rutan, akit a Morbid Angelből és a Hate Eternalból lehet ismerni, a Metal Blade-főnök Brian Slagel javasolta producernek. Munka közben megkérdeztem, nincs-e kedve gitározni is és volt – a Somthin’s Crawlin’ egyiptomos részei neki köszönhetőek. Marha jó lett, teljesen bizarr és épp az ellenkezője annak, amit tőle várna az ember.
Michael T. Ross a Hardline billentyűse és jelenleg az Angelben is játszik. Az Angel az egyik kedvenc 70-es évekbeli bandám (amúgy a Giuffria és House Of Lords legendás alakjának, Gregg Giuffria-nak eredeti csapata – P.V.), tehát ez is közös nevező volt köztünk. Nagyon jó ötleteket hozott a lemezhez. Azt szerettük volna, ha a billentyűk kihangsúlyozzák a dalok drámaiságát és Michael ezt tökéletesen megoldotta.
Adam Cameron egy nagyon jó barátunk. Remek gitáros és éppen ezért szerettem volna, ha kicsit megmutathatja magát a lemezen, így hát megkértem, nyomjon el egy szólót az Under Yur Skinben. Szeretem a hajlításokat és melankolikus részeket, melyeket a dalba csempészett, megint csak tökéletesen beleillenek.
Marliese Quance Mildenberger szintén régi barát, a Visual Lies lemezen volt második hangmérnök. Emellett kiváló billentyűs, nagyon jó dallamos részekkel hozakodott elő, remélem, későbbi Lizzy Borden lemezeken is dolgozhatunk majd vele.
Végül, de nem utolsó sorban, Zane egy igazán jó ritmusgitáros, gyors és dühös a stúdióban, kicsit beteg és őrült is, épp annyira, amennyire mi szeretjük.
A vendégek bármelyike bevonódott a dalszerzésbe?
Nem, csak lejöttek a stúdióba és durr bele, móka és játék volt az egész.
Sajnos még nem állt módomban meghallgatni a lemezt. Van bármi, amit feltétlenül tudnunk kell a dalokról, a zenéről? “Vissza a gyökerekhez”-album, mint a Deal vagy vagy vannak meglepetések?
Számomra a szövegek jelentik a meglepetést, de sajnos a legtöbb ember nem veszi a fáradságot, hogy kicsit belemélyedjen a tartalomba, hogy megtalálja ezeket a meglepetéseket. Ez sajnálatos, mindenesetre ott vannak, ha elolvasod, megtalálod őket vagy nem, mindenki a saját olvasatában értelmezheti azt, amit leírtam.
Kritizálod Busht, mint sok amerikai zenekar?
Nem én! Sosem kritizálnám a hazámat egy dalban. Azt hiszem, a legtöbb zenekar csak blöfföl ezzel, azok pedig, akik tényleg elhiszik, hogy bármit is megváltoztathatnak, a végén úgyis csalódnak. Én egy metal bandában játszom. Számomra ez a szórakoztatásról szól, ha politikával akarok foglalkozni, megnézem a híradót vagy elolvasom az újságot.
Jövőre ismét felléptek a német Bang Your Head fesztiválon. Más fesztiválokon is várható a felbukkanásotok, vagy terveztek esetleg headliner-, netán egy másik bandával közös turnét is?
Épp ennek szervezésén dolgozunk. Más fesztiválok szervezőivel is tárgyalunk és remélem, hamarosan konkrétumokkal is szolgálhatunk. Szeretnénk körbejárni Európát is, remélhetőleg jövő év elejére lesz valami ebből is.
Egy gitárral léptek majd fel?
Koncerteken mindenképpen szeretnénk egy második gitárost is, két gitárral sokkal jobban meg tudunk szólalni és így többet tudunk nyújtani.
Milyen műsort terveztek? Számíthatunk Masteres dalokra is vagy csak régi klasszikusok lesznek és néhány új szám?
Mivel a Master volt a legsikeresebb, mindenképpen lesznek dalok arról is, de az újakra szeretnénk koncentrálni. Nemrég játszottunk három bulit a Keleti parton, akkor minden lemezről két-két számot nyomtunk, a maradék pedig mind az új anyagról csendült fel. Ha nem mi vagyunk a headliner, akkor azt hiszem, 50-50% lenne az arány régiek és újak között.
Bár a zenekar a ‘90-es évek nagy részében nem létezett, nyilván ismered hajmetal / dallamos metal kortársaid akkoriban készült anyagait. Sokan közülük megpróbálták modernizálni a hangzásukat és a grunge-korszak szelleméhez igazítani zenéjüket. Bár ez nem mindig volt sikeres, sok akkoriban született lemez azért megtalálta útját a nyitottabb rajongókhoz: a Dokken, a Mötley Crüe, a Badlands, a Def Leppard stb., sőt, még a Kiss is csinált furcsa, de értékeket is hordozó zenét. Szerinted, ha aktív marad, a Lizzy Borden is készített volna efféle lemezt vagy sose akartál ilyesmivel kísérletezni? 
Mivel 1992 nyaráig turnéztunk és ‘98-ban már újraindultunk, tulajdonképpen csak egy 5 éves kiesésről beszélhetünk, amikor a banda nem volt aktív. Azt hiszem, megvolt hozzá a képességünk, hogy bármilyen stílusban kipróbáljuk magunkat, de nem nagyon vágytunk arra, hogy grunge-ot játsszunk, ezért úgy döntöttünk, nem állunk be a sorba.
A Master Of Disguise kiadvány DVD-interjújában megemlíted Diamond Dogs nevű projektedet, amely azonban sosem adott ki semmit. Létezik még ez? Mik a tervek vele, egyáltalán, milyen zenét játszottatok? Úgy tudom, egy glamesebb irányvonalat követtetek ott.
A 90-es években létrehoztuk ezt a Diamond Dogs nevű zenekart a Lizzy tagokkal, amely egy erősen kísérletezős korai 70-es évek-típusú banda volt. Sose adtunk ki semmit, de több száz dalt demóztunk fel. Aztán 2004-ben ebből lett a már említett Starwood, amely hasonló stílusú, mint a Diamond Dogs, de dalokat tekintve kreatívabb. Egy lemezt ugye már kiadtunk, a következő jövőre várható. (Időközben kicsit utánanéztem: a Myspace-en meghallgatható 3 Starwood szerzemény, valóban afféle ős-rágógumi glam, pici punkos beütéssel és Lizzy védjegy-szerű énektémáival. – P.V.)
Mit csinálsz akkor, ha épp nem a baltás gyilkost alakítod, úgy értem, a civil életben?
Nagyon érdekel a filmkészítés, ez a másik szenvedélyem. Ha pedig épp nem vágom, akkor nézem a filmeket.
Végül, de nem utolsósorban, hagyományos kérdésünk: mi az élet értelme?
A szenvedély!
