A Cipher System neve talán csak azoknak az ultrafanatikusoknak és vakondok(ok)at megszégyenítő földalatti mozgalmároknak mond valamit, akik egy 2004-es split cd-t és a csapat 2002-es demóját a magukénak tudhatják. Nem hiszem, hogy nálunk túl sokan lennének ilyenek.
A csapat pedig '96 óta létezik, eddig mégsem tudtak kitörni az ismeretlenség ködéből. Talán majd ezzel a lemezzel, amivel elég sok esélyük van a nagyobb ismertségre. A Fredman Stúdióban felvett anyag egész jól szól, bár ha már használnak billentyűt a dalokban, kicsit több teret engedhettek volna nekik, legalábbis a gitárok sokszor elnyomják a szintit. Tipikus göteborgi metalt játszanak, a mai In Flames, Dark Tranquillity, Soilwork vonalán, dallamos riffekkel, bár vokálként szinte kizárólag üvöltést használnak, dallamos ének csak nyomokban, épphogy érintőlegesen bukkan fel, szinte észrevehetetlen. Majd a következő lemezen, még nem elég bátrak hozzá. Az üvöltés sajnos itt is egyforma a negyedik dal után. A gitárosok már bátrabbak, egész finom kis szólókat pöttyintenek el itt-ott.
Bevallom, baromi nehéz dolga van a zenekarnak. Egyrészt a hatásaikat nagyon nehéz lesz levetkőzni, túl erős az a zenei háttér, ahonnan jönnek, egyelőre még csak egy ügyes csapat benyomását keltik, akik (nagyon) hasonló vonalon mozognak, mint a fent említett pályatársaik. A következő lépcső az lesz, hogy kicsivel több saját dolgot, egyéniséget belevigyenek a zenébe, az svéd iskolát kijárták és kitűnően vizsgáztak svédmetalból. Nagy szerencséjük mindezek ellenére, hogy már most csipetnyi plusz hangulatot bele tudtak varázsolni a dalaikba, talán a billentyűk sokat segítettek, talán az ösztönösség, ki tudja. Azt nem lehet persze elhallgatni, hogy azért elég egyformák még a dalok, felépítésben, témákban, pont az a picurka izgalom hiányzik, amitől a hallgató magához bilincseli a cd-t. Kicsit talán az érzelmeket jobban szabadjára kellene engedni, mint ahogy teszik azt a Life Surrounds című dal egy részében.
Hosszú távon profi iparosmunkának tűnhet a zene, noha a lelkesedés átsüt így is rajta, szóval ez sem igaz teljesen mértékben. Talán a tempón is variálni kellene, eléggé egyformán kalapálós a lemez, ami persze jólesik egy fárasztó nap után, de üdítő lenne a változatosság ebben is. Kellemes lemez, nem lettem még feltételek nélküli rajongójuk, de van esélyük arra, hogy a jövőben meglepjék a világot egy picit. Ehhez egy kissé bombasztikusabb hangzás is dukálna.
Mindent összevetve azért nem egy rossz bemutatkozás, svédmetal rajongók örülni fognak neki így is.
