Shock!

május 20.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Courageous: Inertia

Nem hinném, hogy itthon túl sokaknak mondana valamit a számunkra kissé nyelvtörő Courageous név, de talán néhány emberrel sikerül megkedveltetni őket. (A cd-t ezúton is köszönöm Vörös Andrásnak, mivel a zenekar rajta keresztül szórta meg országunkat némi hallgatnivalóval.)

megjelenés:
2004
kiadó:
Mausoleum
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

A csapat Németországból származik és egyfajta dallamos power/thrash metalt játszanak (bár a thrash egyre inkább lényegét veszti, ahogy hallgatom a zenét), hallhatóan hatással volt rájuk a Nevermore. És itt a különbség a Communic és jelen csapat között: itt tényleg inkább hatásként érezhető a Nevermore muzsikája. Pedig itt is vannak tipikus zenei megoldások, vokáltémák (hozzáteszem itt azért akad üvöltés is, az első dal például eléggé meglepett karcosságával), és még csak azt sem mondom, hogy az egyéniség csimborasszói (mert ugye a kettes dal echte NVMR), mégis valamiért szimpatikusabbak ők, mint a norvégok. Lehet ez egyéni ízlés kérdése, ki tudja. Náluk szélesebb a spektrum, többet merítenek súlyosabb zenékből, sőt, még Kornos ízt is felfedezni véltem helyenként. Érdekes ez az egyveleg, kicsit innen csipegettek, kicsit onnan, talán még pont ezért nem alakult ki egy egységes arculata a csapatnak, de érdekes irányban haladnak és mindenképpen jó, ha nem egy vonalon írják a dalokat, mint annyi sok más csapat.

Abszolút dalcentrikus a lemez, a súlyok mellé odarakták az emlékezetes refréneket, mindezt finom apróságokkal fűszerezték. Van amelyik dal inkább power metal, van amelyik ennél sokkal súlyosabb irányvonalon halad. A vokálokra is nagy hangsúlyt fektettek, sőt, az énekdallamok mellett olykor hörgést is alkalmaztak, és egyik sem megy a másik kárára. A gitárosok is eleresztenek néha egy-egy ízesebb szólót, sőt, az instrumentális In Doom című nótában többet is megvillantanak tudásukból.

A jövőben a felesleges sallangokat kellene elhagyni, az egymásra hasonlító refréneke kigyomlálni és picit egységesíteni a zenét - persze úgy, hogy ettől eltekintve a változatosság megmaradjon. A hangzáson sajnos hallatszik, hogy nem áll nagy tőke a zenekar mögött, ehhez a zenéhez kicsit vékony a sound, és megint a dobokkal akadt problémám, túl visszhangos a pergő, meg általában túlságosan elkülönül a zenétől. A booklet kifogástalan, a szövegek nem buták, ez a része is rendben van a csapatnak.

A lemezen egy órányi zene hallható, 12 dalban, ami talán egy kicsit tömény, 2-3 dalt talán lehagytam volna a helyükben, de összességében mindenképpen ajánlott hallgatnivaló. Kell neki 5-6 alkalom, amíg teljesen be nem talál, de megéri az odafigyelést, remélem hallunk még felőlük.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.