Devin Towsend négylemezes eposzának második tétele az Addicted!. A Ki akusztikus, kicsit olyan se íze-se bűze lemezét nem tudtam teljesen megkedvelni, valahogy végig az volt az érzésem, hogy egy összekötözött lábú, ugrásra kész oroszlánt próbált zenével megjeleníteni.
Az Addicted!-re az aranytorkú Anneke Van Giersbergent hívta meg vendégeskedni Devin. Hősnőnk egy ideje eltávolodott a rocktól, Devin pedig kiváló érzékkel rakta elé ezeket a dalokat – a jó ég tudja, ki mennyire nyúlt bele az énektémákba, de totál mindegy, a végeredmény több, mint piszok jó.
Igen, még ez sem az a Strapping Young Lad-féle zsigermetal, gyilkos kétlábgépekkel, sokkal inkább Devines popzene, metalosan, meglehetősen grandiózus formában. Ez az éktelenül ronda csávó zseniális dalszerző, még akkor is, ha épp leállt az alkohollal és más cuccokkal, és mostanság szereti a világot, az életet és néha hülyeségekről ír dalszöveget. Kit érdekel, amíg gyilkos riffeket és még gyilkosabb refréneket ír, ráadásul végre normális zenekar játszotta fel a lemezt és pl. nem dobgép és a hangzás is sokkal szerethetőbb, élőbb, mint eddig bármikor.
Az egész album hemzseg a szuperragadós dallamoktól, és tudom, hogy baromi banálisan hangzik, de olyan optimista töltésű minden dal, ami abszolút példaértékű. Legyen szó akár egy tökegyszerű rockandroll alapú, táncos popdalról, a Bend it like Bender!-ről, vagy a Supercrush!-ról, amitől konkrétan kikészülök bármennyiszer hallgatom; az egész dal monumentalitása félelmetesen magával ragadja az embert, a szívbe markoló refrén pedig azonnal előhozza a libabőrt. A mások számára kakukktojásnak számító, Ih-Ah! is az egyik kedvencem, annyira egyszerűen kedves, hogy nem lehet nem szeretni. A Hyperdrive! korábbi formájában (és Anneke nélkül persze) a Ziltoid... lemezen már szerepelt, de ezt a változatot ismerve az előző csak egy kezdetleges demónak tűnik – tényleg ide illik, és pontosan így. A záró Awake! szintén megunhatatlan überkedvenc, pofonegyszerű riffek, ragadós énektémák, tökéletes kombináció – ha jó az alapanyag, és itt bizony az.
Gyakorlatilag az összes dalt rommá ajnározhatnám, nem tudom elképzelni, hogy valakinek ne legyen kitörő jókedve ettől a lemeztől, csöpög egy a háromnegyed óra a pozitív energiától, bárcsak koncerten is láthatnám ezt így egészben... Azt is megértem, ha valakinél kiütötte a biztosítékot ez a kevésbé karcos világ, de azt nem lehet mondani, hogy maguk a szerzemények rosszak, csak talán más világ, mint amit eddig megszokhattunk – bár Devin pont az az ember, aki mindig képes meglepetéseket okozni.
Hihetetlenül okos, hasznos és szerethető ez a Devin-Anneke-féle kooperáció, szívből kívánom, hogy legyen folytatása a jövőben. Townsend rajongóknak mindenképpen ajánlott, de még azoknak is, akik szeretnének Annekével végre rocklemezt hallgatni. Tökéletes lemezcím, nálam tökéletes az addikció, várom a folytatást!
