Shock!

A Hammerfall előző lemeze, a (r)Evolution amolyan feltámadást jelentett a svéd metalosoknál, és nekem is el kellett ismernem: Oscar Dronjak bandája valóban nagyon rég nem rukkolt elő annyira kerek, erőteljes munkával, mint a két évvel ezelőtti album. Ezzel együtt a csapatnál elég komoly változások történtek azóta. Egyrészt az anyag készítése után szinte azonnal lelécelt tőlük a veterán Anders Johansson dobos, másrészt otthagyták a Nuclear Blastet, holott annak idején – lassan két évtizede már, te jó ég... – a Hammefall elég komoly szerepet játszott benne, hogy a korábban elsősorban extrém metalban utazó cég utóbb azzá fejlődött, aminek ma is ismerjük.

A Built To Last ezzel együtt inkább csak korrekt folytatás a legutóbbi lemez után. A zenekar két éve megtapasztalt, megújult lendülete megmaradt, a stílus is a legklasszikusabb korai érára hajaz, viszont a dalok szerintem most nem annyira erősek, mint a (r)Evolutionön. Aztán persze az is igaz, hogy a Hammerfall nem éppen forradalmi csapat, vagyis alapvető változásokat nem kell várni tőlük – a táboruk eleve nem is nagyon fogad el semmiféle kilengést, mint azt a diszkográfia kakukktojásának tekinthető Infectednél ők is elég keményen megtapasztalhatták a saját bőrükön. Akár úgy is fogalmazhatok, hogy aki felületesen ismeri őket, annak alapvetően ez az album is olyan lesz, mint a többi.

A Built To Last tehát hozza a zenekar minden kliséjét, de szerencsére érzéssel, hallható élvezettel rakták össze. Vagyis az ezredfordulós fénykor utáni, nagyjából az ötödik lemeznél kezdődő szürkülős-ellaposodós periódusnak végérvényesen vége, a legutóbb felpörgetett motor lendülete kitart, még ha nem is feltétlenül ugrom ki a bőrömből a lemez hallatán. Viszont nem nagyon férhet kétség ahhoz, hogy aki szereti a zenekar klasszikus európai tradíciókból merítő muzsikáját, az újabb menetrendszerű táplálékot vehet magához az olyan dalokkal, mint a jellegzetesen dronjakosan acceptes riffekre alapított Bring It! nyitás, a nagyívű, himnikus gitárfutamokból kibontakozó Stormbreaker, netán az ökölrázós-menetelős címadó. Még a korán kihozott The Sacred Vow-t vagy a szellősebbre vett New Breedet is simán megeszi az ember, pedig ezeket azért tényleg nem egyszer hallottuk már a zenekartól, akár a dalok konkrét témáiról, melódiáiról, akár az összhatásról beszélünk.

A fent említett darabok mellé becsúsztak laposabb szerzemények is, de az említett energia végső soron ezeket is elviszi a hátán, egyvégtében hallgatva korrektül besimulnak a teljes nagylemezbe. Amúgy meg legyünk őszinték, a Hammerfall legjobbjának tekinthető első két-három albumon is akadt egy-két reszli – ez a csapat elsősorban egy éra autentikus és élvezetes felidézése miatt tudott naggyá válni, nem pedig azért, mert minden megnyilvánulásuk hibátlan és száz százalékos volt. Még az is jól rímel az eddigi történetükre, hogy a Built To Lasten is a lírai próbálkozást érzem a legszerényebbnek, az ilyesmihez szerintem sosem volt igazán jó érzékük, és a szürke, természetellenesen ható Twilight Princesst most is nyugodtan le lehetett volna hagyni az anyagról. A záró, epikusabbra vett, erőteljesebb Second To None akkor már sokkal érdekesebb darab, bár ezt sem nevezném klasszikus értékűnek. De mint mondtam, ettől sincs világvége-érzésem, mert itt – mint azt a lemez címe is mutatja – a brand és a hangulat a lényeg, az pedig maradéktalanul a helyén van. Ha képesek lesznek most már tényleg tartani ezt a színvonalat, a Hammerfall szó szerint Oscar és Joacim Cans nyugdíjaskoráig elmenetelhet ezzel a békebeli heavy metallal. Lehet, hogy új rajongókat már nem fognak tömegével szerezni a menetrendszerű albumokkal, de a tábor jóllakatásához maximálisan elegendő az a színvonal, amit manapság hoznak.

A védjegyek tehát a helyükön vannak, a lemez meg kimondottan erőteljesen, szépen szól, így aki rajongó, nem fog csalódni. Én régen is inkább csak kedveltem őket igazán mély barátság helyett (noha az első két albumot sokat hallgattam a '90-es évek végén, mint akkoriban mindenki), de elismerem, ez ismét egy korrekt produkció, még ha egy fokkal kevésbé átütő is közvetlen elődjénél. Úgy gondolom, egy hetes teljesen reális pontszám nekik.

A Hammerfall január 31-én Budapesten koncertezik a Gloryhammer és a Lancer társaságában. További részletek itt.