Shock!

Jól a frászt hozták az ortodox In Flames hívekre azok a kijelentések, hogy elcsalinkázott a csapat a nu metal felé. Én mondjuk nem kaptam a szívemhez, biztos voltam benne, hogy akármit is csinálnak, a jellegzetes dallamos, velőkig ható In Flames-féle riffelés azért megmaradt. Így is van.

A nyitó címadó dal, a Reroute To Remain igazi lehengerlő Flames zúzda, bár itt már megcsillan az, mitől is lesz más ez a lemez, mint az elődjei. Anders Friden ugyanis énekel. Oké, eddig is próbálkozott néha ilyesmivel, de ilyen formában még nem túlzottan. És ebben a számban még nem is bontakozik ki teljesen. Fogós a vokál, párhuzamként az utolsó Soilworköt említhetném - vagy gonosz módon Devin Townsendet. Igazán impozáns a kezdés! A második, System címűben gyomrosan mély, gyors a riffelés, itt jön be a képbe az amerikai metal vonal, a Slipknot valóban hatott rájuk valamilyen szinten, de ettől még IF maradtak. A refrén viszont egy jól irányzott pofoncsapás, ilyen fura dallamokat nem igazán hallottam sehol, szóval nem tudom hasonlítani semmihez! Andersnek nincs valami nagy hangtartománya az igaz, de ami adatott neki, azt kihasználja és elemi erővel tapasztja a füledbe a hol kínzó, hol szívfájdító és mégis energikus dallamait. Amint túljutottál az első döbbeneten, imádni fogod.

A Drifter ezek után egy gyors dallamos thrash zúzda, tika-tika, fogós refrén, sziklaszilárd riffek. A vége tiszta para, izom nem marad nyugton ennek hallatán. A Trigger kicsit régebbi ízű, bár a szinte alig kivehető, olykor eltorzított vokál a mai időkre utal teljesen. A refrén azonban színtiszta IF. Velőig hatoló. A szólók meg pláne. Az ötös Cloud Connectedtől dobnak majd hátast azok, akik azt várják mibe köthetnek bele. Szintis prüntyögős kezdés, Anders zaklatott/fojtott vokáltémája, aztán ebből robban ki a refrén. Iszonyat állat!! Ilyen az, amikor az ember megállás nélkül headbangelhet egy lemezre. Jólesik. A Transparent ismét egy mormogós modern témájú dal, amit profin vegyítenek a klasszikus Flames motívumokkal. Még a bőgőt is tökig torzították, vadállat!! (Görcsöt fog kapni a nyakam, ha így folytatják, és előre megsúgom: így.) A refrén itt is újszerű, kicsit torzított, dallamos.

Még egy meglepetés, In Flames líra, fuvolával - ha jól hallom - Dawn Of A New Day a címe, és kellett neki úgy nyolc hallgatás, míg azt nem tudtam mondani rá, hogy: isten! Tény, hogy ezt aztán tényleg szokni kell, de ha beérik, nincs gond. Mondjuk kicsit megtöri a lemez eddigi lendületét, én inkább a végére raktam volna, de ott is van valami... A nyolcas Egonomic visszaállít a régi ösvényre, tekernek, aztán fogósriffelnek, de hogy!!! Besz...rás, amilyen lazán csűrik ezek a srácok a riffeket. Elképesztő, komolyan. Ezek után a Minus már szinte nem hoz semmi meglepetést, az eddigieket folytatja, minőségromlás nélkül. Újfajta dallamos refrénnel. Na jó, azért üvöltés is akad benne, nem akarok senkit elijeszteni.

A Dismiss The Cynics kétlábazással indul, aztán tipikus IF-esen folytatódik, a nyakam kezdi felmondani a szolgálatot. Még jó, hogy a Free Fall egy kicsit visszavesz a tempóból, ez olyan Claymanre való dal. Középtempó, egyszerű, de fogós riff, az a bombasztikus típusú dalszerkezet. Ez tényleg free fall! Jön a tizenkettedik és még mindig nincs vége a lemeznek! Belehúztak a fiúk, legalábbis ami a dalok mennyiségét illeti. Na jó, a minőségre is ügyeltek. Tehát a Dark Signs ezek után már nem okoz meglepetést, bár itt is Soilworkös a refrén. Viszont gyors a dal. A következő szám okozhat még meglepetést, bár az előző lírai után nem hinném, a Metaphor is egy lassú, énekelős téma, hegedűszóval, nekem az ír népdalok jutottak eszembe róla. A hegedűtémáról legalábbis. Mindezt lezárásként megkoronázzák a Black & White-tal, modern, mai In Flames, tetszik, nem tetszik ez van. Nekem tetszik. Nagyon is. A nyakam teljesen bemerevedett, jelentem.

A hangzást is sokan kifogásolták, hogy a gitárok nem úgy szólnak ahogy kellene, szerintem nincs gond vele, elég bika a sound, bár a pergő néha egy kicsit hülyén kopog. A borító csodás, végre kezdenek elszakadni a metalkliséktől a zenekarok és a grafikusok.

Tipikusan az a lemez, aminek ha ráérzel az ízére, örökké imádni fogod. Mit mondjak? Imádom!