Shock!

Mindig tartottam tőle, hogy az Insane nem tud majd kitörni a saját maguk köré felállított korlátok közül, de úgy látszik jót tett nekik a vérfrissítés, nevezetesen Bende Imre és Kádár László gitáros személyében, akik a Mindcontrolból kerültek ide és "felpumpálták" egy kicsit a csapatot. Legalábbis az új dalokon jelentős fejlődés vehető észre.

Négy szám került erre az EP-re, az első eléggé meglepett húzósságával és fogós, fülbemászó refrénjével. Knapp Oszkár dallamos énekhangja eddig sokszor hamis volt lemezen is, de fejlődik a srác, igaz van a hangjában valami olyan sajátos fals-dolog, amiről nem tehet, ennek ellenére sokat javult, tényleg.

A második egy pörgősebb nóta, de azért morcos is persze, itt megint előfordul néhány hamiskás hang, aztán maga a refrén direkt disszonáns, még nem tökéletes a megvalósítás, az ötlet amúgy rendben van. Tanács: a verzéknél lehetne hisztérikusabb Oszkár előadása, sokat dobna a dal hangulatán. Jó kis ütős szám egyébként.

Ezután jön a kedvencem, a Requiem, jó értelemben vett populáris dal, az a pofonegyszerű, de rendkívül hatásos típus, ráadásul sikerült egy tonna érzelmet belepakolniuk. Ez igen! A refrénje igazán szívbemarkoló, hatásvadász és egyben nagyon hatásos is, rögtön fülbe tapadó, sikerült ezzel is meglepniük. Már csak az kell, hogy Oszkár hangja beérjen ehhez a refrénhez (bocs, hogy folyton ezzel jövök, de ha jól tudom komoly céljai vannak a csapatnak, azt meg csak így lehet elérni, ha tudják min kell a legtöbbet javítani), ehhez a refrénhez egy igazán erős, kibontakozó hang kell. Akkor agyoncsapna azonnal mindenkit. Bár azért így sem éppen gyenge. Jól sikerültek a kis szintis részek is.

A záró Set It On Me ismét durvább és ez a másik kedvencem, megint sikerült találniuk egy olyan feszes riffet, amitől beindul az ember önkéntelenül. Nem mondom, hogy nincsenek hasonló dalok, de ettől függetlenül ez is tetszik. Főleg, mikor meglepetésszerűen jön a nóta közepén a (már megint) fülbemászó refrén. Ügyes. A végén a mély hörgés sem rossz, sőt, kell az a váltakozó hangszínű üvöltés.

Nagyot lépett előre ezzel a négy dallal az Insane, úgy érzem most sikerül kikecmeregniük a kópiacsapat skatulyából, ha a következő lemez hasonló színvonalú dalokból fog állni, akkor biztos, hogy fogom hallgatni őket, sokat. Ezt a négy dalt is sikerült megkedvelnem gyorsan, noha egyelőre az utolsó kettő a favoritom.

Csipet fogósság, megjegyezhető refrének, Dalok. Így kell ezt csinálni. Igaz még leginkább a nu metal skatulyába illenek bele, de irtózatosan gyorsan ki fognak mászni ebből is azt hiszem. Modern metal, súlyosan, majd ide pakolódnak be, és jól is lesz ez így. A hangzás is rendben van, a gyomros mélyek különösen tetszettek náluk.

Ja, ne feledjem, követik a jó példát, a második zenekar, akiknek a honlapjáról ingyen letölthető mindez, borítóval együtt. Így kell ezt, előbb meg kell ismertetni a zenét, aztán elvárhatja az ember, hogy elmenjenek a koncertre az emberek, nem horribilis összegért kell rémületes demókat árulni, mint ahogy sajnos sok zenekar teszi. No mindegy, a lényeg, hogy töltsétek, mert megéri, én meg most meghallgatom még egyszer az EP-t.