Az anno szupergrupként indult, ám már a második korongtól stabil egységként funkcionáló Metalium immár hatodik korongján boncolgatja grandiózus történetét, a mezei halandóból metal istenséggé váló Metalianről. Ezen lemezükre is igaz, ami a korábbiak kapcsán már számtalanszor elhangzott: a banda adu ásza egyértelműen a Brainstormban is megfordult vokalista, Henning Basse.
Egymaga megtestesíti minden tradicionális heavy metal rajongó álmát magas fekvésű, erőteljes hangjával, amit ráadásul kiemelkedő magabiztossággal használ; nála aztán nyoma sincs bizonytalanságnak, csúszkálásnak, lapos megoldásoknak! Egyszóval a Metalium korongok énektémait mindig nagyon odapakolták! A többi összetevő viszont már nem ennyire kimagasló, maguk a szerzemények inkább az európai másodvonalban helyezkednek el, így hiába a kincset érő énekes, a Metalium mégis inkább korrekt iparos banda, semmint a mezőnyből kimagasló, kivételes brigád. Nincs is ezzel baj, ha mindezt hajlandóak vagyunk elfogadni, kizárt dolog, hogy Lars Ratzék bármely lemezében, így akár jelen írás tárgyában is csalódjunk.
A már megszokott, narratív intro után, ugyancsak jó szokásukhoz híven, egy gyors téma nyitja a lemezt, a Spirits, mely rögtön minden Metalium ismérvet felsorakoztat: horzsoló gitárok, féktelen duplázó és Henne remek, magas énektémái sorjáznak. A lemez legtöbb nótája, ha nem is annyira szélvész, mint a nyitány, alapvetően azért gyors karakterű, az első igazi lassú dal a nagyjából féltávnál található Mental Blindness, melyben finom kis basszuskiállás is hallható. Ezen kívül van még egy kiváló zongorás ballada Way Home címmel, a többi nóta viszont egytől-egyig igazi metal himnusz. Mindközül legnagyobb kedvencem az - egész életművet figyelembe véve is valahol a toplista legelején található - utolsó előtti Dare. Ez egy roppant súlyos dal, pici tengerentúli utánérzéssel, remek csordavokálokkal és valahol a sztratoszférában leledző énektémával. Koncerten aprítani fog!
Maga a lemez egyáltalán nem hosszú, 9 nótájával és 39 percével az eddigi legrövidebb Metalium korong, és azt kell mondjam, nem is baj, így ugyanis végig izgalmas, érdekes marad. Az embernek kedve támad újra és újra lepörgetni...
A lemezanyag mellett rögzítette még a csapat a Queen klasszikus nótájának, a Show Must Go On-nak Metalium változatát is, de ez az én verziómon sajnos nem szerepel. Ismerve viszont eddigi feldolgozásaikat, semmiképpen sem lehet rossz!
