A tavalyi demó után egy három számos kislemezzel jelentkezett a Monastery, amelynek fő apropója az, hogy frontembert váltottak, Mórocz Krisztián helyére Vincze Andres került, aki nem csak ordibál (illetve nem tudom, ő ordibál-e, de azt hiszem igen), hanem dallamos énektémákkal is színesítette a csapat zenéjét.
|
megjelenés:
2006 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
6 /10 Szerinted hány pont?
|
A zenéjük maradt az eddigi irányvonalnál: modern metal, helyenként szegelős death részekkel, csak az íz végett. Egyre inkább a Slipknot vonalára álltak rá a srácok, helyenként már igencsak ismerősnek tűnő témákat hallani a dalokban - erre tessék jobban odafigyelni és kiszórni azokat a részeket, amelyek túlságosan hasonlítanak már jól ismert, neves zenekarok dalaira. Nem akarok most konkrét részleteket írni, de csúnya egyformaságokat bírtam felfedezni, főleg a harmadik nótában.
Azért ne ijedjen meg senki, aki eddig a morózusság miatt bírta őket, énekdallam még mindig relatíve kevés akad a számokban, túlsúlyban maradt az ordibálás, illetve van néha valami hibrid, magas hangú acsarkodás, ami kicsit furcsán hat. Ezen még lehet picit kellene reszelni, hogy ne váljon az egész paródiává (illetve ne jusson rögtön az ember eszébe egy szaftos-tocsogós disznóvágás).
Igazából egy probléma van a csapattal, annak ellenére, hogy ígéretes a zúzda, amit művelnek: valakinek iszonyatosan gyorsan gatyába kellene rázni ezeket az ötleteket, hogy ne csak témahalmozás legyen, hanem legyen eleje-vége, értelme a daloknak.
Én valamiért folyamatosan bízom bennük, szóval még bármi lehetséges, amennyi viszontagság érte őket, most már itt az ideje, hogy rátérjenek egy nyílegyenes útra. Az viszont tény, hogy komolyan veszik a srácok a zenekarosdit, amit már az is jelez, hogy gyári a cd, ami egy ilyen néhány dalos kiadványnál igen ritkaság.
