Shock!

Kétség sem férhet hozzá, hogy a thrash-színtér idei egyik legnagyobb szenzációja volt, amikor Dave Lombardo csatlakozott a Suicidal Tendencieshez. Szép lassan aztán az is kiderült, hogy nem csupán néhány koncertről vagy turnéról van szó, hanem a jó öreg Cyco Myko a beígért új album felvételeit is Dave-vel képzeli el. A jelen állás szerint utolsó Suicidal Tendencies-nagylemez tehát Dave Lombardo játékával készült el, hallatán pedig megnyugodhatnak azok, akik attól féltek, hogy a Slayer legendás ex-ütősének csatlakozásával megváltozik majd a csapat zenéje. Tény, hogy az ST stílusa másféle dobolást igényel, mint amit Dave-től eddig legtöbbször hallottunk, de ugyúgy tény az is, hogy a fickó bármit el tud játszani, amire egy rock/metal-anyagon szükség lehet, és erre a World Gone Mad az újabb bizonyíték.

Amellett tehát, hogy Lombardo stílusa a Suicidal Tendenciesben is egyértelműen felismerhető, nem telepszik rá a dalokra, nem dobolja szét őket, és tökéletesen hozza azt, amivel Muirék messzemenőkig egyedi, karakteres zenéjét csak még színesebbé és izgalmasabbá tudja tenni. Amellett, hogy Dave elődje, a 13-t felütő, a zenekarban hét évet lehúzó Eric Moore is kiváló dobos volt, a World Gone Maden hallható játék egészen más szint. Már első hallgatásra lejön, hogy sosem lehetett még ilyen sűrű dobolást hallani ST-lemezen, de Dave játékára kicsit jobban odafigyelve az is simán kijelenthető, hogy mágikus dolgokat üt össze a dalokban. Ahogy fentebb írtam azonban, a Suicidal Tendencies stílusa ettől változatlan maradt: ez még mindig az a sajátos HC/thrash/punk/crossover/funk/bármi-ötvözet, amit Mike Muir vezetésével már lassan negyven éve (!!!) tolnak. Mike mellett az 1996-ban csatlakozott Dean Pleasents van még itt a régi arcok közül, azaz Dave mellett új a ritmusgitáros is (Jeff Pogan), a 2014-ben elhunyt Tim „Rawbiz" Williams helyén pedig Ra Diaz kezeli a bőgőt, azaz már az a Michael Morgan sincs a csapatban, akit Rawbiz halála után igazoltak le. Mindez azonban senkinél sem eredményezhet homlokráncolást, a Suicidalben ugyanis mindig hatalmas volt a jövés-menés, a dalok minőségén a tagcsere-cunami azonban sosem látszott meg, és nem látszik meg most sem.

A World Gone Mad ugyanis csaknem tökéletesre sikerült, ráadásul felsorakoztat pár akkora himnuszt, amelyek idővel tuti, hogy klasszikussá érnek majd: a nyitó Clap Like Ozzy kapásból ilyen, nem véletlen, hogy huszonkét év után először épp ezt hozták ki kislemezként (az 1994-es Love v. Loneliness volt az ezt megelőző, utolsó Suicidal-single). Olyan sodró lendületű, ám mégis fogós himnusz ez, amely bátran odatehető a War Inside My Head vagy a You Can't Bring Me Down mellé. Ugyanígy tízpontos a One Finger Salute és a Get Your Fight On is, amik szintén kihagyhatatlannak tűnnek a 2017-ben az Agnostic Fronttal közösen startoló turné programjából.

Dave dobolása és Mike jellegzetes vokalizálása mellett nagy erőssége még a lemeznek Dean Pleasents tök egyedi, kiváló szólómunkája is, ami messze túlmutat a hasonszőrű zenekarok dalaiban általában hallható gitározáson. Ráadásul néhány riffben olyan egész érdekes, leheletnyi áthallásokat (danziges, Alice In Chains-ízű dolgokat, sőt, a Happy Never Afterben még egy nirvanás téma is van) véltem felfedezni, amelyek eddig nem voltak jelen a zenekarnál, azonban ezek is csak hozzátesznek a lemezanyaghoz. Bár fentebb három dalt emeltem ki, mindez nem azt jelenti, hogy a többi tétel gyengébb vagy szürkébb lenne náluk, lévén az egész, tizenegy tételes dalcsokor egységesen erős és izgalmas, épp csak nehezebben adják meg magukat az olyan számok, mint például a hét perc feletti Still Dying To Live vagy a The New Degeneration. Ettől azonban még mindegyik süt, Lombardo feszes dobolása miatt pedig húznak is, mint a gőzmozdony.

2017 elején a csapat kihoz még egy EP-t, de jelen állás szerint Mike Muir annak ellenére sem tervez újabb nagylemezt, hogy egy friss nyilatkozata szerint Dave máris rágja a fülét miatta. A magam részéről remélem, hogy sikerül befűzni az öreget legalább még egy korongra, addig is azonban aki rám hallgat, mindenképpen elcsípi őket élőben a 2017 januárjában induló turnén.

Képtelen vagyok kevesebbet adni a maximális pontszámnál.