Shock!

Tán nem túlzás azt állítani: meglepő húzással kezd a germán csapat legújabb korongján: a Stille Nacht hallatán biz' csak néztem ki a fejemből! E röpke bevezető után azonnali hangulatváltás következik. A Schneekönigin tonnás súllyal szakad, omlik ránk.

A csigalassan vonszolódó, iszonyatos erővel nyomasztó gitárrobaj ki mást juttathatna eszembe, mint a Rammstein csapatát? Ehhez hozzájárul még, hogy Sallyék az éneket szintúgy németül nyomatják... A monumentális hangvételű szerzemény nagyjából a már említett piromán csapat Sonne tételére emlékeztet. A rideg, zimankós hangulat pöpecül illik a Hókirálynő témakörhöz. Olyasmi ez, mint egy jégtömbbe zárt szerelmi vallomás. A kezdeti fogvacogás után minden átmenet nélkül lobogó tűznyalábok és bluttyogó lávafolyamok közé vetjük magunkat a Feuerland percei alatt. Felkurblizott tempóban köszön ránk a folkos beütéssel, valamint igazán fülbekúszó dallammal bíró Sieben. Röpke akusztikus intermezzo után ismét melegedünk egyet a lángnyelvek közelében: a Feuerkind kissé világzenésre sikeredett alapokon nyugszik. Egyébként egy mélabús, eleinte nyugis, majd némileg erőre kapó balladáról van szó.

Újfent vonzó dallam érkezik a Das Rätsel II nóta alkalmával. Folkos zöngék keverednek mélységben bányászó gitárok morajával. Szikeélesen hasítanak, karcolnak az S.O.S. riffjei, de a fogós melódia ezúttal elmarad. Az album elején megidézett zegernyés világhoz térünk vissza a dinamikus, ugyanakkor érzelmes Jégvirágok (Eisblumen) hallgatása során. A Seemannslied szó láttán először tutira vettem, hogy valaminő Rammstein feldolgozás zárja az albumot - hisz a Seemann igazi klasszikusa a Lindemann csapatnak -, ám némi vízcsobogástól és hajódudától eltekintve önálló nótát rejt az ismerősen csengő cím. Andalító, romantikus és szelíd dal, szimfonikus hangszereléssel támogatva.

A Svbway to Sally azoknak jöhet be leginkább, akik nem idegenkednek a német nyelven futtatott cuccoktól, illetve valamennyire közel érzik magukhoz a többé-kevésbé Rammsteinnal rokonítható szikár-komor, teuton hangzásvilágot.
Ha több Hókirálynő-erejű, vagy Sieben-szintű szerzeményt dobtak volna az albumra, az én pontszámom is magasabbra kapaszkodhatott volna...