Shock!

Közhelyek nélkül nehéz újságot írni, különösen zenei téren. Ezt csak azért bocsátom előre, mert ha a Vicious Rumors a téma, ott mindenképp muszáj elsütni párat: alulértékelt, hiteles, jobb sorsra érdemes. Mégis, nem ezeket tolnám most előtérbe, hanem egy másik nagyon fontosat, miszerint ez az alulértékeltség abszolút nincs egyenes arányban azzal, amennyire zenéjük kifejezi a metal lényegét. Újra és újra döbbenetes szembesülni azzal, hogy még a metal táborban is mennyire ismeretlen a zenekar még három évtized után is, pedig minden összetevő adott náluk: zúzósak, dallamosak, fogósak, technikásak, tehát nehezen elképzelhető, hogy létezhet olyan Heavy Metal (hatásvadászatból írom nagybetűvel) rajongó, akinek ne tetszene bármelyik klasszikus VR dal vagy lemez. Manapság pedig aztán tényleg mindennek utána lehet nézni-hallgatni két és fél másodperc alatt, tehát még csak nem is az van, hogy néhány hülye a rögeszméjét szajkózza, aminek nem lehet leellenőrizni a valóságtartalmát...

Persze mindemellett nem gondolom, hogy sikertelen lenne az életpálya, hiszen a világon mindenütt vannak elkötelezett Vicious Rumors fanok, akik azért meg-megfertőzik a „marketing-metal" rajongó haverjaikat, és szerencsére ezek a „marketing-metal" bandák is tisztelik a patinát, adott esetben még talán rajongók ők maguk is, ezért néha el-elviszik turnézni kultikus elődeiket. A Hammerfall ezt nem is tehette volna jobbkor, mint legutóbbi, némi besúlyosodást magával hozó lemeze turnéján – remélhetőleg ennek hazai állomásán is felfedezte magának a zenekart néhány potenciális rajongó, és hát ne feledjük azt sem, hogy a budapesti két nap mind a Shock!, mind a zenekar életében emlékezetes marad. Ritkán fordul ugyanis elő, hogy stábunk egy tagja idegenvezetősködik egy legendás csapat szinte összes tagjának. És mivel az új koncertlemezt is ezen a turnén rögzítették, stábunk akár névre szóló szuvenírnek is tekintheti a kiadványt.

A hagyományos live albumok csillaga a DVD- és pláne a YouTube-korszakkal mintha leáldozóba került volna, ezért kimondottan meglepődtem, amikor értesültem erről a lemezről. Pedig ennek nem kellene így lennie, elvégre a metal ereje és energiája koncerten jön át igazán, de végülis érthető, hogy amennyiben már egy buli másnapján az egész világ rengeteg jobb-rosszabb minőségű ízelítőt kaphat akár a teljes fellépésből, akkor kevésbé lesz érdekes egy hivatalos megjelenés (hacsak nem agyonbónuszolt box setről vagy egyéb nyalánkságról beszélünk). Nos, a Vicious Rumors sosem bonyolította túl a dolgokat: ahogy említettem, ez lényegében egy szuvenír. De nemcsak nekünk, hanem mindazoknak, akik ott látták őket a Hammerfall turnén, és persze azoknak is, akik nem (én is ezek közé tartozom sajnos). Amennyire ugyanis tudom, a csapat nagyjából az itt hallható műsort nyomta le minden este, ennek megfelelően tehát kicsit „sablon" a program („kötelező" klasszikusok, plusz két pusztító szám a Razorback Killersről), kicsit rövid is, de a felvétel teljességgel kozmetikázatlan, nyers és harapós.

Emellett ráadásul kapunk bónusznak két feldolgozást is, amiket a legszuperebb iPhone vagy HD-kamera sem tudott volna megosztani, lévén stúdiófelvétel mindkettő. A Black Sabbath Sign Of The Southern Crossa nyilvánvalóan Rumorsék tisztelgése Ronnie James Dio emléke előtt, de ettől függetlenül is remekül sikerült, meg hát a dal is annyira zseniális, hogy egy jó banda nehezen tudja elrontani. Brian Allen énekes is nagyot alakít itt – róla ugyan már megemlékeztünk a lemezismertetőben is, de itt azért fontos kiemelni, mert a néhai Carl Albert egyik legfontosabb hatása is Dio volt, és Brian ezzel együtt is remekül helytáll. A Judas Priest Running Wildja is jó, de kicsit rutinszerűbb – mondjuk annak csak örülni lehet, hogy egyik választás sem tartozik az elcsépelt kategóriába (ugye, kedves Stryper...?), szóval ilyenekből akár többet is szívesen meghallgatnék.

Ahogy mondani szokás: power metalból sosem elég, és erre a Live You To Death csak ráerősít.