Súlyosabb témákat a hármas On Untravelled Roads-ban hoznak, itt Bányai Borbála jobban kiereszti a hangját, amolyan üvöltéssel próbálkozik. Jól áll neki. Az énekhangja egyébként fátyolos típusú, és amit tanácsoltam az előző kritikában - miszerint bátrabban énekeljen - azt továbbra is tanácsolnám. És ha eddig nem tette volna meg, énektanárt is fel kellene keresnie. Sokat segítene. Érdekesebb énektémák sem ártanának, és az angol kiejtésen is sokat kellene javítani - amíg az nem megy, inkább maradjon magyar a szöveg. (Azért szőrözök ennyit, mert látok fantáziát a csapatban és szeretném ha profin működhetnének pár év múlva.) Az utolsó dalban (Why?) tetszett a legjobban az ének, az egész dal eltalált, izgalmas, olykor meglepő részekkel. Még sok hasonlót! Ez az irány jól állna a zenekarnak szerintem. Meg a hármas dal vonala.
Érdekes zeneileg a Descent, ügyesen vegyítik a funkys lazulást a zúzósabb fogós riffekkel, a dobost és a bőgőst továbbra is dicséret illeti.
Koncerteken SOAD-ot és Portisheadet játszanak, előzőt én elhagynám a helyükben, már túl divatossá kezd válni, utóbbira meg nagyon is kíváncsi lennék, akár egy próbatermi felvétel képében, exkluzíve nekem. A hangzás korrekt, Denevéres, márciusi.
A nyomdai borítós szitázott CD iránt (1000 pénz + pkg) itt lehet érdeklődni vagy egy üres kazi ellenében felveszik ingyér' (ja, kár, hogy a szövegek nincsenek benne a borítóban, érdekeltek volna).
