Van, aki nem aprózza el a demókészítést, és rögtön Joey Verát (Anthrax, Fates Warning, Armored Saint bgitáros) kéri fel arra, hogy keverje meg a demóját.
A Maladaptive thrash alapú zenéje a groove-os témák mellett igen dallamos énekrészeket is rejt (bár ez csak a második dalban derül ki, addig tipikus thrashes félig üvöltős-félig dallamos vokált hallhatunk).
Az első dal egyébként nem kevés komplex elemet tartalmaz, kicsit a Megadeth Rust In Pecace lemez vonalára emlékeztet, amikor gyufafej barátunk beindult és a technikás riffjeit egy-egy szóló erejéig szakította meg. Nos, a Maladeptive is erre esküszik úgy tűnik. De nem csinálják rosszul.
Mint említettem, a második dalban dallamos a refrén, itt azért hallani, hogy nem túl karakteres a srác hangja, de ügyesen megmarad a saját korlátain belül. Itt akad galoppozós heavy metal riff is, amit azonnal kigyilkolnék a zenéből, de a csapat tagjainak gyökerei miatt érthetően benne maradt. Még. Utána szerencsére hoznak egy komor, súlyos (mál-há-zós!) riffet, ami sokkal inkább elnyerte a tetszésemet. Egyébként rendkívül gördülékeny, könnyeden ügyes gitárszólókat hallhatunk, érzik a srácok ezt a stílust nagyon.
A harmadik szám kicsit heavy metalosabb felépítésű, ikergitáros megoldásokkal, még ízléses formában. Az utolsó kicsit gyengébb, még trúbb, kilóg a többi közül, mintha nem is ugyanaz a zenekar lenne, mint az elején. Itt jobban érezni, hogy a dallamos refrénhez nincs meg a kellő hang, meg klisés maga a nóta is nagyon. Kár érte.
A cd-n hallható mind a négy dal saját karakterrel bír, jók a riffek, izgalmasak a nóták végig, a refrének benne ragadnak a fülben, akad technikásság is a nótákban, nem kevés, szóval abszolút korrekt zenekar, a legjobb dal egyértelműen a második: (Burn The Witches), ezt az irányt vinném tovább, és nem erőltetném a nagyon direkt heavy metalos részeket, abból annyi van már a világon, nem kell elrontani a zenét ilyesmivel.
Mindenképpen ígéretes csapat a Maladaptive, a felesleges sallangokat ki kell gyomlálni, ütősebbre faragni minden dalt és nem lesz velük baj.
A csapat egyébként meglepetésszerűen francia, és csak hárman vannak. A cd hangzása korrekt (demónak megfelel, bőven), bár a dobok furán kopognak, de nyilván a felvételt nem lehetett jobban megcsinálni, ez már nem a keverésen múlt.
