A Belgiumból érkezett Neo-Prophet a régivágású progrock zenék mellett tette le voksát alakulásukkor, mely 2005-re datálódik. A négy tagú csapat olyan csapatokat követ, mint a Marillion, Asia, IQ, ám az első pillanatokban szembeötlik, hogy a pontosság még nem az erényük (a dobosnak), ami ennél a műfajnál azért nem lenne hátrány.
A zene egyébként nem rossz, az átlagos progrock zenék közé nyugodtan be lehet sorolni őket, kellemes hallgatnivaló, nagy izgalmaktól mentes, de túl sok rosszat sem lehetne mondani róluk. Az énekes hangja is tipikus finomkodó progos hang, szódával-elmegy típus, érezni a korlátait, de hát fogjuk rá, hogy az anyag demó-volta miatt nem túl kiforrott még a produkció.
A felvételen hallatszik, hogy abszolút házi rögzítéssel készült (a borítóban jelzik is, hogy próbahelyen, hálószobában, fürdőszobában és a WC-ben vették fel, szóval nincsenek híján humorérzéknek). Az öt dal kiemelkedő pontja a gitáros, illetve a szintis munkája. Ha a dobost rákényszerítik némi pontosságra és okosabb munkára, az énekesnek meg bátorságot és némi érzelmet öntenek a torkába, akkor nagyobb figyelmet is kaphatnának. Meg persze ha a következő anyag rögzítésekor eljutnak egy stúdióig.
Akik kutatnak az európai prog zenék iránt, ajánlatos beszerezni a demót, ki tudja, egyszer talán ritkaság lesz belőle.