A teljesen korrekt hangzású felvétel első nótája erőteljes CDT (illetve már Cadaveres) témával indít, nem véletlen talán, hogy Körmöczi Petiékkel koncertezett az Obsession tavaly. A tribalmetal mellett a szokásos dallamos refrén is megtalálható, ám... meglepetésemre nem is rossz. Hatvani Péter még nem egy kiforrott torok, de a saját vállalásait rendben elénekli, egy kis érzelmi többlet, kifejezőkészség, technika amit tanulnia kell, de meglesz ez, ha ő is akarja. Viszont ami csapnivaló, az az angolsága. Rég hallottam ennyire rettenetes hunglish kiejtést, kötelező jelleggel beíratnám helyes kiejtést tanulni valahova: ha esetleg az országból kifelé szeretnének nyújtózni, erre az angolságra már nem azt fogják mondani, hogy „jaj de helyes kelet-európai akcentus", hanem bocs, de simán kiröhögik. A zene megérdemli, hogy ezt is szintre emeljék.
Nem csak tribalmetal hallható itt, a többi dalban már modern, abszolút mai hatásokat lehet megfigyelni, még az útkeresés időszakában, de teljesen pofás már most a produkció, ügyesen összerakták a nótákat, és a gitárszólók sem rosszak, illetve a bőgős srácra is érdemes helyenként odafigyelni. Mind a négy dal kicsit más, de azért mégis egységes valahol, demóra több, mint tökéletes ez a fajta válogatás a saját repertoárból.
A saját személyes ízlésterrorom szerint a harmadik nótában a frittyifrüttyi chilis prüntyögést szívem szerint azonnal kivágnám, a világból ki lehet üldözni ilyenekkel. Az utolsó nóta groove-osabb témája viszont szimpatikus, ez az irány sem lenne rossz számukra.
Összességében kellemes meglepetésként ért az Obsession, sajnos ritka még mindig, ha ilyesféle, viszonylag összeért, teljesen vállalható demót küldenek számunkra hazai csapatok. Ezt a zenét már bátran közönség elé lehet vinni, az érdeklődők pedig látogassák meg a csapat honlapját, ahonnan le lehet tölteni a nótákat.