Új demó, ismét a teljes honlappal, mindenféle földi jóval, még az előző demó is itt van mp3-ban, sőt, ennek a karaoke verziója is. Lehet rá énekelni jól. A demó felvételének helyét és időpontját azonban sehol sem találtam. De lényegesen jobban szól, mint az előző.
(Később kiderítettem, tavaly decemberben vették fel, próbateremben, számítógép segítségével. Nem akarják ezt reklámozni, de szerintem abszolút megállja a helyét, mint demó. Nem kell ezt titkolni, lehet normálisan megszólaló demót csinálni házilag is, csak akarás kérdése az egész. Ugye.)
Lássuk, fejlődött-e a csapat. Az első dal egy "majdnem" Dream Theater riffel nyit, aztán persze belecsapnak a húrok közé jól. Érdekes módon az előző demón terjengő extrém metalos jelzőt kezdik levetkőzni, mondjuk alapjaiban még hasonlóak picit, bár inkább olyan az egész, mintha elküldték volna New Orleansba a srácokat, ottani jófajta doom metal zenéket hallgatni. Mint a Brand New Sin mondjuk. Szóval érdekes módon errefelé vették az irányt néhol.
Korábban kifogásoltam Orsi Balázs hangját, no, szerencsére fejlődött a srác, nem is keveset. Nyilván gyakorolt sokat. Az énektémái határozottan jobbak, vannak kifejezetten emlékezetes dallamai, ráadásul nagyon azon van, hogy végigénekelje a dalokat, nem is csak szokványos témákkal. A hangja már nem hamis, megtanult a saját tartományain belül mozogni. Kitalált már normális vokáltémákat is. A rekesztései is jók, még többet kellene ilyet használnia. Ráadásul határozottan kifejező az énekstílusa, az érzelmeket átviszi és ez külön dicséretes. (Hejj, sajnos de kevesen vannak ilyenek, még az ún. "nagyok" között is...). Amire figyelnie kellene, az, mikor egy-egy sűrűbb szövegnél inkább agresszíven "kiabál", na ezeket a részeket ki kellene még dolgozni jobban, ez egysíkú. Meg azért előfordulnak egyformácska dallamok itt-ott.
A dalok maguk fogósak, koncerten jól szólhatnak, igazából annyi bajom van velük, hogy egyben hallgatva a hat dalt, még mindig valahogy egyformák. Annyi nyitja lenne a dolognak, hogy itt-ott totál váratlan dolgokat kellene beleilleszteni, akár riffek, ritmusok terén, akár egy váratlan énekdallam is feldobhatja az adott nótát. Nem feltétlenül olyasmire gondolok, mint a Dazed címűben a kis "prüntyis" betét a zúzás közepette. Inkább olyasmire, mint a Disappointed fő énektémája, az kifejezetten érdekes, bár oda az üvöltés nem illik, viszont a torzított rész a végén ismét csak jó.
Az utolsó dalnál azonban nagyon meglepődtem. Egy az egyben lenyúlták a Dream Theater híres-neves Mirrorjának az elejét!!! Hangyányit lassabban. Hú, ez kicsit erős.
Azért el lehet mondani, hogy összességében fejlődött a csapat, korrekt ez a demó, ám sok még a finomítanivaló.
