Régóta mondogatom, hogy a thrash-zenekarok a legjobbak élőben. Ha voltál már Slayer-, Death Angel- vagy épp Anthrax-koncerten, pontosan tudod, miről beszélek. Zabolátlan erő, energia, lendület és feszes, precíz hangszeres játék, az egyébként is klasszikus dalok pedig így előadva csak még hatásosabbak, azaz szinte leszakítják az ember fejét. Egy koncert-DVD pedig nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy fentieket legalább csak részben visszaadja: hogy lejátszása közben érezzük a felénk áradó energialöketeket, a gyomrunkban lüktető basszust és azt az ellenállhatatlan vonónyalábot, ami arra késztet minket, hogy fejest ugorjunk még a legdurvább moshpitbe is. A Chile On Hell pedig pontosan ilyen. A DVD-t megnézve nyilvánvalóan nyerő húzás volt Scott Ianéktől, hogy Tom Araya szülőhazáját választották a felvételek helyszínéül, hiszen a dél-amerikai rajongók köztudottan a legtüzesebbek a világon, ráadásul, míg Brazíliába vagy Argentínába szinte hazajárnak az elsőligás csapatok, Chile nincs ennyire elkényeztetve.
A santiagói Teatro Caupolicant természetesen csurig is töltik a kiéhezett rajongók, a sold out buli pedig ebben az esetben épp 5400 embert jelent. Szerencsére a kifejezetten sok kamerával rögzített koncerten arra is gondoltak, hogy a közönséget is pásztázza néhány objektív, az ilyen képek pedig tényleg csodálatosak. Sokszor írtam már le én is egy-egy koncerttel kapcsolatban, hogy szinte fortyogott a moshpit, de akkora nyomulást, amit itt az Anthrax-fanok előadnak, tényleg ritkán látni. Szinte folyamatosan mozgásban van a teljes földszint, sőt, több görögtűz is fellobban, ami nem semmi, ha figyelembe vesszük, hogy egy teatróról, azaz fedett, karzatos színházteremről van szó!
Persze a zenekar mostani formáját figyelembe véve (elég csak felidézni például a Budapest Parkban nem is olyan rég adott koncertjüket) nem csoda, hogy bezsongtak a chileiek: a New York-i csapat ugyanis tényleg topformában van. Scott Ian és Franky Bello ötven fölött, illetve ahhoz közel is hihetetlen színpadi karakterek (Jonathan Donais fájdalmasan jellegtelennek és unalmasnak is hat mellettük), és Joey Belladonna is remekel. Hallatszik a DVD-n, hogy ha volt is utólagos cicomázás, nem sokat szöszöltek az anyaggal. Belladonna nyersebb, karcosabb, mint lemezen, de az élő anyag épp ettől, illetve a jó érzékkel meghagyott hibáktól, kisebb elcsúszásoktól lélegző, igazi koncertmatéria.
Mint már fentebb írtam, megadták a módját a DVD-nek, hiszen ez közel sem egy olyan fapados felvétel, amikbe oly gyakran belefuthat az egyszeri rockrajongó. Amellett, hogy bődületesen szól a cucc, a képi megvalósítás is tetszetős, ami nemcsak a használt kamerák számának, hanem a remek képminőségnek is köszönhető. Külön poén, hogy két GoPro action-kamerát is bevetettek, amelyek közül az egyikez Charlie Benante dobcuccára szerelték fel, míg a másik a koncert elején Scott Ian gitárjának nyakán virít, hogy aztán átkerüljön Bello basszusgitárjára is.
A koncertanyag tételei közé beékeltek néhány, szerencsére nem túlnyújtott, pár másodperces filmecskét is,a melyekben olyan arcok is feltűnnek, mint David Ellefson, Zakk Wylde vagy Phil Anselmo. Nem viszik ugyan túlzásba ezeket, arra azonban pont jók, hogy feldobják a cuccot. A hangsúly azonban természetesen a koncert dalain van. Rögtön a buli elején az Among The Living hat tételével nyitnak, majd érkezik a March Of The S.O.D. is. Később aztán sorra jönnek az egyéb dalok – szigorúan csak a Belladonna fémjelezte korszakból, Only tehát ezúttal nincs –, a közönség pedig természetesen nemcsak a régi klasszikusokat fogadja kitörő ovációval, hanem a Worship Music tételeit is, amelyek közül három kerül terítékre a műsorban.
Bár a DVD hossza csaknem eléri a két órát, számomra minden egyes alkalommal feleannyinak tűnik. Ian és Bello nyomulása lélegzetelállító (mindkettejük mozgáskultúrája hatalmas), de Benante dobolása is megér egy misét, Belladonna pedig tényleg egy végtelenül szeretnivaló, kissé talán ripacskodó, azonban ízig-vérig frontember, aki nem mellesleg remekül énekel. Az „új fiú" Donaisszel sincs persze probléma, de az említett arcok mellett ő csakis statiszta lehet. Nem is mutatják túl sokszor.
A Nuclear Blast dupla CD plusz DVD kombinációban is kiadta a Chile On Hellt, a szép, külön papírtokkal ellátott, digipak kiadványt pedig minden rajongónak érdemes begyűjteni.
Hozzászólások