Shock!

Pár hónappal ezelőtt jelent meg a mohácsi I Told U zenekar első hivatalos kiadványa, A nívó című EP. A zenekar egy manapság nem annyira felkapott stílusban utazik, hiszen hip hopos hatásokkal feldobott, de mégis riffelős, groove-os rock/metal muzsikát nyomnak olyan mesterek nyomdokain, mint például az atlantai Stuck Mojo. Nekünk tetszett a bemutatkozó minialbum, így beszélgettünk egyet a sajnos már csak néhai Solar Screamből is ismert Harich Gábor énekes/gitárossal.

Hogyan jött létre az I Told U, és milyen elképzelésekkel láttatok neki a dalszerzésnek?

Abszolút kísérleti jelleggel, amolyan projectként indultunk 2011 tavaszán. Régóta ismerjük egymást, barátok vagyunk és zenéltünk is már együtt, de nem tudtuk, mi fog kisülni az új formációból. Stuck Mojo feldolgozásokkal kezdtünk, mert azt mindannyian szerettük, az volt a közös pont, de elég hamar beszivárogtattam a saját demóimat is az éppen gyakorolt Mojo dalok közé. Összeszokni, „ismerkedni" tökéletesen jó volt így, de nyilván nem akartunk Mojo-klón lenni. Viszont zeneileg hasonlóan energikus és nyitott megközelítésű dalokban gondolkodtunk.

Miért pont ezt választottátok névnek, és mikor, illetve miért döntöttetek a magyar szövegek mellett, mikor például a Solar Screamben angolul nyomtad?

Marci, a basszusgitárosunk dobta be ezt a – szinte poénnak szánt – nevet, amikor csatlakozott hozzánk, hiszen Zoli, a dobosunk vezetékneve Told. (mosolyog) De egyből ráharaptunk az ötletre, még ha ez leginkább csak nekünk is poén, mégis ötletesnek tartottuk. Kezdetben tényleg angol szövegekben gondolkodtunk, de ahogy kialakult pár nóta, már éreztük, hogy ezek csak magyarul szólalnának meg jól. Ezért már nem is akartuk átfordíttatni őket, mert a Tibi által kreált szófordulatokat szinte lehetetlen lenne. A Solarban Kántor Tomi írta az összes szöveget: a dallamokra, amiket hoztam, már egyből angolul írt, nagyon jó volt ebben. Bár jelenleg nem zenél, de azóta is segít így zenekaroknak, kap felkéréseket. Úgy gondolom, a Solar zenéjéhez jobban is illett az angol nyelv, és akkoriban el sem tudtam volna képzelni, hogy magyarul írjunk dalokat. De időközben én is változtam, és már nem érdekel annyira, hogy ezzel magunkra zárjuk az országhatár korlátait. Ha mi négyen együtt így tudunk valami jót alkotni, élvezzük és még kihívásnak is vesszük, akkor feleslegesen minek erőltessünk magunkra valamit? És ezt a többiek is így látják a bandában.

Szövegírói tekintetben kiket tekintetek meghatározónak akár itthonról, akár külföldről?

Most picit megfogtál, mivel én mindig is inkább zenei beállítottságú voltam. (mosolyog) Tibit kéne erről faggatni, mert ő írja a szövegink nagy részét. Én csak a refrénekben, énekes részeknél próbálom megvalósítani, amit a fejemben hallok: reflektálni az ő mondanivalójára vagy pont egy erős kontrasztot érzékeltetni. Mondanivalóm azért akad, és Tibi is inspirál ilyen téren. Szóval nem mondom, hogy nem érdekelnek a szövegek, mert felfigyelek rá, ha valami igazán tetszik, de alig hallgatok itthoni zenéket, az angolhoz meg kevés a tudásom. Talán itthonról a Black-Out volt az egyetlen kivétel, és bár szeretem ezeket, de Kowa szövegeit sem tudnám meghatározóként emlegetni. Zeneileg viszont annál is inkább hatással voltak rám. De akár egy Demjén dalban is talál nagyon jó szövegeket az ember, ha érti, hogy miről szól egyáltalán! (mosolyog) Tibi viszont nagyon szereti az ilyen modern és igen szabad felfogásban szövegelő hazai rap-formációkat, mint például az Akkezdet Phiai. Eléggé bújtatott és agyas szövegeket írnak, ami tényleg gondolkodásra késztet. Nem mintha én hallgatnám őket, de nyertem már betekintést a stílusukba! (mosolyog) Ez talán lehet egy párhuzam itthoni vonatkozásban, de erről tényleg Tibi tudna többet mondani. Bár metalosként nőtt fel ő maga is, nagyon érzi ezt a fajta vonalat, és szerintem hasonló szellemben írja a szövegeit is.

Ha nem tudnám, hogy szeretitek a Stuck Mojót, akkor is kihallanám a zenéből. Rajtuk kívül kiket neveznétek még meg hatásként?

Hát, ha konkrét hatásként egyiket sem, de szinte minden olyan banda hatással volt ránk, akik a groove-osságra építették a zenéjüket, a Panterától a Kornon át a Faith No More-ig, és még sorolhatnám. Tehát leginkább ez a modern vonal, ami a '90-es években gyökeredzett. Én zenehallgatásilag szinte mindenevő vagyok, de az I Told U-t illetően tény, hogy ugyanolyan gitárközpontú a zenénk, mint például a Mojóban.

Ezt a rapes-metalos-rockos vonalat több hullámban is elég alaposan szétcincálták már az elmúlt húsz évben. Szerinted mi újat lehet még mutatni ebben a stílusban 2013-ban, és kik a műfaj etalonjai számotokra?

Nagyon nincsenek etalonjaink, ahogy illúzióink sem, hogy bármi újat is mutathatnánk. (mosolyog) Bár itthon szerintem senki nem játszik ilyen zenét, mind mi. Mert a rapes rockhoz túl metálosok és túl dallamosak is vagyunk egyszerre. De igazából mi csak négy barát vagyunk, akik összejöttünk zenélni, és mindenki azt csinálja, amihez ért. Csak jó dalokat akarunk írni, és ennyi. Tehát nem akarjuk magasra tartani a rap metal zászlaját vagy ilyesmi. (mosolyog) Bár értem a kérdést... Ez egy mostoha műfaj a rockon belül, egyértelműen. De szerintem a pár banda közül, aki a rap stílust alkalmazta a zenéjében, mindegyiknek volt egy saját hangja. Ezért kábé ezt mi is úgy fogjuk fel, mint akár a Limp Bizkit is... Őket nem szeretik a rockerek, mégis eléggé metal, amit művelnek, csak épp korlátok nélkül, és inkább a lazulás felől közelítik meg a zenélést. Merészen nyúlnak egy eléggé eltérő stílus jegyeihez. Mi bírjuk is őket. (mosolyog) Eleve nem akartam volna egy „hagyományosan" üvöltözős bandát összehozni a Solar után, mert szinte mindenki ezt csinálja az elmúlt tíz-tizenöt évben. Nekem meg semmi bajom a rappeléssel, ha valaki frankó riffekre nyomja, sőt... Attól csak beindul a láb és közben feszít belül az energia. (mosolyog) Mi ezt az oldalát akarjuk megfogni a zenének. Tibi sem csak rappel a dalokban, mert szerintem elég színesen nyomja, de tény, hogy azt a legegyszerűbb rásütni a stílusra, amit hoz. De ezzel nem nagyon foglalkozunk, mert azoknak akarunk zenélni, akik nyitottak zeneileg, szeretik a lüktető groove-okat, mégis leginkább a metal zene a kedvencük, mint nekünk.

Mi a következő lépés az EP után? Mikor lesz nagylemez, és mennyiben térnek el az új dalok az EP-s daloktól, már persze ha eltérnek?

Hát, valószínűleg újra és újra EP-ézni fogunk, mert nem akarunk eltűnni huzamosabb időre. Egy lemez óriási macera és a munkánk mellett évekig tartana összehozni. Aztán megint eltűnhetnénk... Picit fáj nekem is, hogy mára megváltoztak a zenehallgatási szokások, mert napi tömegcikk lett a zenéből, de alkalmazkodnunk kell nekünk is ehhez, ha lépésben akarunk maradni a zenénkre fogékony hallgatókkal. Ez valahol egy kompromisszum, de a mi kényelmünket is szolgálja, viszont ha segít az életben maradásban és a folyamatos motivációban, akkor miért kéne tartanunk magunkat bármilyen régi formulához? Az út elején járunk, mégis van annyi tapasztalat mögöttünk, hogy tudjuk: szinte csak akkor lehetünk túlélők, ha élvezzük, amit csinálunk, és nem vágjuk magunk alatt a fát túlvállalásokkal, amik folyton csalódásokat okoznának. Ez a hozzáállás viszont azt eredményezi, hogy – lényegében – azt csinálunk, amit akarunk. (mosolyog) Az új dalok folyamatosan íródnak. Sokkal inkább „zenekari" anyag lesz a következő, mert jóval több témánk állt össze most spontán a garázsban, jammelésből. Még csak demók sem születtek eddig. Szerintem mindenki jobban hozzáteszi most magát, mint előtte, és ezt nagyon jó megélni – szépen összeszoktunk mára. Nagy változás nem lesz a dalokban, hacsak nem annyi, hogy több hangulatos rész is került a zenénkbe, picit merészebben nyúltunk most az ötletekhez, mint előtte.

Milyen lehetőségek vannak ma Magyarországon egy hozzátok hasonló új csapat számára koncertezés terén, illetve egyéb tekintetben?

Nehéz kérdés ez, mert nehéz rá nem fanyalogva válaszolni. (mosolyog) Sajnos kevés a kitörési lehetőség, szinte nincs is. Ezt ennyi év zenekarozás után azért elég tisztán látom. Pláne vidékiként... Nincsenek jól működő klubbok és nincs nézőszám a koncerteken, ha egyáltalán szerveződnek. A „nagyobb" babérokat ugyanazok a bandák aratják le évről évre. Mindezt irigység nélkül mondom, mert nekik sem jut sok, de óriási a szakadék a feltörekvő csapatok és a fesztiválbandák lehetőségei között. Középréteg igazán nem is létezik. Ezt igazából csak óriási hittel és kitartással lehet csinálni hosszútávon. Sajnos ebben rengeteg nagyon jó zenekar elbukott már itthon, akik többet érdemeltek volna... Szóval csak próbálkozunk mi is, hátha egy-egy kiskapu újra és újra megnyílik majd előttünk, de igazából nehéz bármerre is elindulni. Segítséget kérünk a koncertezés terén is, mert önerőből nem tudunk bulikat szervezni. Bízunk benne, hogy valamerre azért haladunk. (mosolyog)

Mennyire tudjátok megnyomni a zenekar ügyeit, mennyi időtök jut erre a hétköznapokban, és egyébként mivel foglalkoztok a zenélés mellett?

A zenekar ügyeit komolyabban megnyomni sajnos se időnk, se kapcsolati tőkénk. Csak nagyon lassan, araszolgatva tudunk haladni a kis-kis dolgainkkal. Most például szerveződik egy klip az Oltalom című dalunkra, és lesz pár koncertünk is. Már ezeknek is örülünk. (mosolyog) Vagy ahogy annak is, ha egy négy-fős próbát össze tudunk hozni. Bár így is heti rendszerességgel próbálunk, ha épp hármasban, akkor is. Amúgy Zoli a vízügyben dolgozik, Tibi egy villamosság-szerelő cégnél, Marci pedig egy pályázatokkal foglalkozónál tevékenykedik. Én vállalkozó vagyok, két üzletet vezetek, amelyekben dolgozom is nap mint nap, mint eladó.

Mi van most a Solar Screammel?

A Solar Scream nem létezik már majdnem három éve. Sajnos eddig jutott a mi kis történetünk. Hiába szerettünk együtt lenni, a közös célok elérésének lehetőségét és megoldásait már nem láttuk egyformán. De volt közülünk, aki motiváció-vesztetté vált időközben. Ez és az előbb említettek miatt már nem is volt köztünk egyetértés. Ezeket a nézetkülönbségeket húztuk így egy ideig, aztán szüneteltük magunkat. De igazából nyilvánvaló volt, hogy nem folytatjuk. Én ráadásul sosem éreztem magam jól abban a szerepben, lévén nem vagyok egy énekes/frontember féle, de a dalokért, amiket írtunk, bármire képes voltam. Ezt sem tudtam volna örökké csinálni, mert mindig is zavart, de örülök, hogy összehoztuk még az utolsó lemezt. Nagyon sok munkánk volt azokban a dalokban, és azt hiszem, bemutatta a zenekart úgy, amire képesek voltunk négyen együtt ennyi év közös fejlődése után.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

Igen igazságtalan a kérdés, mert kevés lenne egyet-egyet emlegetni még stílusok közt is, de akkor három után megállok, amik hirtelen eszembe jutnak. A Psychotic Waltztól a Bleeding, a Katatoniától a Night Is The New Day és Kip Wingertől a Songs From The Ocean Floor.

Mi az élet értelme?

Talán felfedezni önmagunkat, ezáltal boldoggá lenni, és azzá tenni másokat.