Augusztus elején nem mindennapi lehetőség nyílt a Kill With Hate előtt: a Wacken Metal Battle tehetségkutató hazai nyerteseként a súlyos death metalban utazó, egylemezes budapesti formáció felléphetett a kontinentális Európa legnagyobb, legrangosabb és legfontosabb metal fesztiválján, az idei Wacken Open Airen. Gyémánt Krisztián énekes a Shock!-nak elmondta: egyelőre még nem látták különösebb gyakorlati előnyeit a fellépésnek, ám így is maradandó élményben volt részük, és a nagyszerűen sikerült Voices Of Obliteration után már készülnek a következő nagylemezre is.
Hogyan lehet felkészülni egy olyan kiemelt fellépésre, mint a Wacken Open Air?
Számunkra az volt az első és legfontosabb, hogy a kijutást tudjuk valahogy szponzorálni anyagilag. Ezen nagyon sokat kellett gondolkodni, ezért találtuk ki végül azt a limitált, ötven darabos póló-hűtőmágnes-pengető csomagot, amihez hatalmas segítséget kaptunk a Grindesigntól és a Realpimptől, amely a rajongóinknak hála, egy héten belül el is ment. Az ebből bejött pénz le is fedte azt az összeget, ami az útiköltségre kellett, mivel autót végül tudtunk szerezni. Egyébként pedig sok izgalom, sok gyakorlás, útszervezés...
Tudsz valamit arról esetleg, hogy a többi döntős bandának milyen áldozatokat kellett hozni a fellépésért?
Olyanról nem tudok, hogy például bárki is a miénkhez hasonló akciót csinált volna. Sütöri Olivér, a hazai versenyt is szervező srác mesélte, hogy korábban tényleg akadt olyan csapat a tengerentúlról, ahol a tagok konkrétan mindent feladtak a dolog érdekében, eladták a lakást meg ilyenek...
Hogy sült el a koncertetek?
Igyekeztünk odatenni magunkat, és szerintem sikerült is, jól ment a buli. Nem is emlékszem hibákra, pedig kisebb-nagyobb bakik azért be szoktak csúszni. Ezek nem olyasmik, amiket a közönség feltétlenül észrevesz, de mi azért mindig tudjuk, hol volt hiba. Az egyik gitárnál akadt egy kis probléma, de ez is csak befelé jött le, és leginkább a gyors beállás számlájára írható. Elég pörgősen mentek a soundcheckek, hiszen amíg az egyik színpadon játszottak, addig a másikon már beállt a következő zenekar. De összességében úgy érzem, jó ütős produkciót nyújtottunk, és a közönség is jól vette.
Hányan néztek titeket?
Csak becsülni tudok, és az ismerősök is úgy saccolták, hogy olyan 1500-2000 ember. Ami jó. Az meg még jobb, hogy bemozdultak, sőt, sokan a nevünket is üvöltözték!
És milyen volt a többi csapat?
Őszintén megmondom, hogy mivel gyomorgörcsöm volt, nem néztem végig mind a huszonvalahány zenekart! (nevet) A többiek igen, így ők látták a nyertes kanadai csapatot is, akik amúgy közvetlenül előttünk nyomták. Ákos azt mondta, az énekes szerinte nem annyira illett a zenekarba, de összességében akiket látták, mindenkire azt mondták, hogy nagyon jók, sokkal jobbak, mint mi! (nevet) Előzőleg persze otthon utánakerestem mindenkinek, de ott a helyszínen nem tudtam erre koncentrálni, mert idegeskedő fajta vagyok bulik előtt, szóval inkább relaxáltam...
Már eltelt jó pár hét a fellépés óta, láttok esetleg valamit abból, mit profitáltatok a koncertből?
Az biztos, hogy itthon nincs különösebb érdeklődés emiatt a zenekar iránt, a gratulációkon kívül sok minden nem történik, szóval nem érkezik emiatt több koncertmeghívás vagy ilyesmi, ha erre gondoltál. Igazság szerint az egész tehetségkutatóval kapcsolatban passzivitást éreztem idehaza. Oké, hogy írogatnak róla, meg megemlítenek, de ettől eltekintve semmi extra nincs itthon. Kint meg nem tudom. Beszámolókat nem nagyon láttam még, a kiadós vonalon meg csak arról az egy Nuclear Blasttól érkezett arcról tudok, aki a zsűriben is ott ült. A zsűriből az olasz arcnak nagyon tetszettünk, ezt hallottam, vele majd megpróbáljuk felvenni a kapcsolatot, hátha összejön egy-két fellépés arrafelé is... Mindenesetre beletettük a bióba a koncertet, aztán ha valahol úgy alakul, majd megemlítjük, hogy Wackenben is játszottunk. Egyelőre úgy tűnik, körülbelül ennyi jött ki ebből az egészből.
Korábban jártál amúgy Wackenben?
Még nem, a gitárosunk volt kint párszor. De annyira bejött, amit láttam, hogy már azon agyalok, hogyan kellene jövőre kijutni! (nevet) Kiautózgatni persze hosszú, de nagyon tetszett, hogy minden hatalmas, minden jól szól. Nem láttam mindenkit, de azért volt, ami kihagyhatatlannak tűnt: a Danzig, Alice Cooper vagy az Anthrax állatira tetszett, de a Gojira is ütött ekkora színpadon is, meg a Lamb Of God is, a kisebbik színpadon pedig a Benighted tetszett nagyon. Sőt, Doro is baromi jó volt! (nevet) Pedig csak arrafelé verekedtük át magunkat éppen, de aztán alig tudtunk elszakadni tőle, kábé ötvenszer megálltunk, és hallgattuk még.
Mi most a következő lépés? Új lemez?
Igen, a többiek mostanában kezdtek neki az új daloknak, szép számmal felgyülemlettek már friss ötletek. Év végén most nagyon sok buli már nem lesz, próbáljuk visszafogni magunkat, és csak oda menni, ahová tényleg érdemes. Csinálunk télire egy most már szokásosnak tekinthető merch-dolgot is új pólókkal, miegyébbel. Szóval a háttérben azért folyamatosan dolgozunk.
Komolyabb külföldi turnélehetőségek esetleg vannak kilátásban?
Nagyon dolgozunk rajta a kiadós arccal, igyekszünk minél több booking céggel felvenni a kapcsolatot, és szó is van arról, hogy esetleg kimehetnénk normálisabb turnékra is. Csak hát tudod, ennek is sok buktatója van, okosan kell nekiállni: sok pénz, jó kapcsolatok, minden kell hozzá. Novemberben lesz egy kisebb körút lengyel és német állomásokkal, de a kiadós srác októbertől tud igazán ráfeküdni a szervezésre, és azért csak jobb, ha ő intézi a dolgokat, mintha mi magunk megyünk oda egy booking céghez.
Jó egy éve már annak, hogy kijött az előző album, így talán valamit a fogadtatásáról is lehet már mondani...
Sikeresnek bizonyult a lemez. Pontos számokat nem tudok neked mondani, de elég sokat sikerült belőle eladni, és Észak-Amerikában is beindultak a rendelések a kanadai kiadónak köszönhetően. A visszajelzések, kritikák is jók, tulajdonképpen csak egyetlen cseh arc írt kicsit furán az albumról, de szerintem elég felszínesen hallgathatta meg... Aki jobban belemélyedt, az a tapasztalatok szerint jókat is írt a lemezről, vagy legalábbis pozitívan állt hozzá. Persze mi is tudjuk, hogy a zenénk nem világmegváltó, de hát a death metalban nagyon nehéz újat alkotni, manapság talán már nem is igazán lehet, hiszen jó ideje létezik a műfaj, és igazából mindig is ment. Jó, nem annyira népszerű már, mint a '90-es években, de az emberek szeretik, szerves része a metal világának, és a nagy bandák, mint például a Cannibal Corpse, mindig stabilan tartották is a pozícióikat. Persze láttam már itthon száz embert Deicide bulin, ami nem annyira szép látvány, de hát Magyarországon ez már csak így megy... És vannak nagyon jó újabb bandák is, mint például a Fleshgod Apocalypse. Metallicája persze sosem lesz a stílusnak, meg Motörheadje sem. Mindenesetre próbálunk minél változatosabban állni a zenéléshez. Most is azt mondtam a többieknek, hogy maradjon meg az alap death metalosnak, de bárkinek bármilyen ötlete van, az simán jöhet, ha jó. Szóval toljuk ki a határokat...
Mik tetszettek mostanában a műfajban?
Nem death metal, de az új Watain például nagyon bejön, pedig mindenki fikázza! (nevet) Nekem viszont pont az tetszik, hogy ők is kitolták a határaikat, de a zenéjük lényege közben megmaradt. Őszintén szólva nem értem a köpködést... Mostanában inkább black metalban találok sok kedvencet, de azért bírtam az utolsó Immolationt vagy a Blood Red Throne-t is.
Ha már az új Wataint említetted, el tudod képzelni, hogy valaha nálatok is legyen például tiszta ének?
Maximum ha nem én csinálom! (nevet) Balladát például sosem fogunk írni, bár hangulatok biztos lesznek. Egyébként van egy csomó rendhagyó ötletünk nekünk is, például a szaxofon, ami csak azért maradt ki az előző lemez egyik nótájából, mert éppen akkor jött ki a Napalm Death is egy szaxofonos dallal, és nem mertük bevállalni, nehogy ránk süssék, hogy őket másoljuk. Akkor még nem tudtuk, hogy csak egy évvel később jelenik meg a lemez... Szóval a lényeg, hogy én tisztán biztosan nem fogok énekelni, megmaradok ennél a klasszikus death metal énekstílusnál.
Milyen felkészülést, karbantartást igényel ez a hörgős előadásmód?
Van ennek egy bizonyos technikája, amivel különösebb megerőltetés nélkül is lehet kiadni ilyen hangot, de ehhez azért rengeteg gyakorlásra van szükség, és az ember néha bele is esik abba a hibába, hogy elkezdi teli tüdőből nyomni, például ha a koncerten rossz a kontroll, és nem hallja magát. Ilyenkor kikészülnek a hangszálak. Én egyébként teljesen autodidakta módon sajátítottam el ezt a stílust, mert tetszett, és valahogy sikerült. Az a fajta üvöltés viszont például nem megy, ami a thrash vagy metalcore vonalon megy. Ugyanakkor nehezen tudnám elmondani érzékletesen, hogyan is kell csinálni.
Mi minden idők legjobb három lemeze?
A Cannibal Corpse-tól a Butchered At Birth, a Deicide-tól a Legion és mondjuk az új Ghost.
Mi az élet értelme?
Valósítsd meg önmagad.
A Kill With Hate wackeni fellépéséről itt megtekinthető egy videó is.
