Ugyan csak elkészülte után hosszú hónapokkal, de végre hivatalosan is forgalomba került a Miserium debütáló albuma, a Return To Grace. A komplex, szövevényes dalszerkezetekben, rétegzett hangszerelési megoldásokban gondolkodó, de ugyanakkor a fogós dallamokról sem elfeledkező progresszív metal csapat bemutatkozása bátran ajánlható mindenkinek, aki szereti a Pain Of Salvation, az Opeth vagy a Nevermore zenéjét, de a Miserium muzsikája nem merül ki ennyiben, a hatásokból sikerült valami sajátot összegyúrniuk. Kérdéseinkre Tari Szabolcs énekes/gitáros és Iványi Álmos énekes/gitáros/billentyűs válaszolt.
A többség vélhetően még nem találkozott a zenekarral, így kezdjük a megalakulásotok körülményeivel. Mikor alakult a Miserium, és milyen fontosabb lépcsőfokokon keresztül alakult ki a mostani felállás?
A zenekar jó pár éves tag- és útkeresés után végül 2009 januárjában állt össze. A felállás azóta is stabil. A tagok Tóth Péter dobos, Iványi Álmos énekes/gitáros/billentyűs, Renge Zsolt basszusgitáros, Tari Szabolcs énekes/gitáros. Szabi a megalakuláskor atmoszférikus progresszív rockot szeretett volna játszani, Álmos pedig valami sötétebbet. A barátság pedig összehozta a két világot, és ebből lett a turmix. (mosolyog)
Tudomásom szerint a zenekar tagjai igen komoly zenei képzettséggel rendelkeznek, ami ráadásul nem is feltétlenül áll közel a rock/metal vonalhoz. Pontosan miről van szó, és mennyiben segít titeket ez a fajta képzettség abban, hogy jobb rock/metal zenét játsszatok?
A zenekart a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián hoztuk össze, hiszen itt találkoztunk állandóan. Eldöntöttük, hogy olyan zenét szeretnénk játszani, amit szívesen hallgatnánk, mert megcsömörlöttünk az egy kaptafa stílusoktól és zenekaroktól. A basszusgitárosunk, Renge Zsolt az egyetlen, aki a Konzervatórium után inkább politológiát kívánt tanulni, de hármunknak több diplomája is van az Akadémiáról. A társaság egy része érdekelt a Zuglói Filharmóniában is, illetve egy sor egyéb könnyűzenei projectben, de ezeket a honlapunk bio menüpontja alatt megtaláljátok. Nemhogy segít minket az, amit tanultunk/tanulunk, hanem az adja a munkánk alapját. Ezáltal egy egészen más nézőpontból közelítjük meg a dolgot: a Zene felől nézzük a metalt, és nem fordítva. Elsődlegesen zenét szeretnénk „csinálni", ezért is van az, hogy ennyi szín került a dalokba: a zenei eszközök nálunk elsődlegesen a szöveg értelmezését, hangulatát szolgálják, nem pedig a zsigeri érzékeket szolgálják ki.
Az első lemez már egy ideje elkészült, de végül csak június elején kerül normál kereskedelmi forgalomba. Mi volt a csúszás oka?
A kiadókeresés tartotta vissza a lemez megjelenését, ez sajnos elég sok időt vett igénybe, de szerencsére a HammerWorld oszlopos tagjai a segítségünkre siettek, és egy teljesen korrekt ajánlat felmutatása után leigazoltak minket a saját égiszük alatt futó Nail Records-hoz. A lemez június 7-én jelent meg hivatalosan, amit mi egy lemezbemutató koncerttel kötöttünk össze a Showbarlangban az Absent Distance, a Reason és az At Night I Fly társaságában.
Milyen visszajelzéseket kaptatok a külföldi kiadóktól? Jobb, rosszabb vagy hasonló eredményekre számítottatok előzetesen?
Standard elutasítást kaptunk, jöttek az egyen levelek. Természetesen mi lélekben előre felkészültünk erre, ugyanis tudjuk, hogy a lemezeladás, mint olyan ma már nem működik, ha pedig nem rendelkezünk már kialakult nagy rajongói bázissal, akkor pont leszarják, hogy mit csinálunk. De a reményhal meg úszik tovább. (mosolyog)
Ha egy olyan embernek kellene leírnod az első lemezen hallható zenét, aki még sosem hallotta a Miseriumot, mit mondanátok? Amennyiben mindenáron kellene mondanod pár külföldi vagy hazai párhuzamot, kiket neveznétek meg?
Ez egyszerű. Dalcentrikus, nagy ívű, rengeteg dallamot rejtő muzsika ez, ahol a súlyos gitártémák mellett nagyon sok énekmelódia is van, melyek könnyen megragadnak és jólesik hallgatni őket; illetve egy kis progresszivitást is belecsempésztünk a muzsikánkba, melyeket olyan mesterektől tanultunk, mint a Pain Of Salvation, az Opeth, a Nevermore, vagy a Katatonia. De a dalok atmoszférája és a lemez koncepciója is igényelte, hogy akár az Arcturus vagy a Winds által megteremtett hangulatok is helyet kapjanak.
A zenétek roppant összetett, hallhatóan rengeteg munka fekszik benne. Nagyjából mennyi ideig érleltétek az album dalait?
Egy csokor dal váza már korábban készen volt, mint hogy a zenekar megalakult volna akár Álmos akár Szabi részéről, de voltak olyanok is, amelyek az utolsó pillanatban készültek el. Gyakorlatilag nincs olyan dal a lemezen, amelyen ne változtattunk volna felvétel közben, mert mindig találtunk valamit, amit egy kicsit formálni kellett még.
Milyen tapasztalatokat szereztetek a felvételek közben?
Egyértelműen pozitív tapasztalatokat. Nagyon sokat segített nekünk Töfi, Boros Béla és Köteles Leander is, de a saját tapasztalatok és a tutorial videók is hozzájárultak, hogy gördülékenyebben tudjunk dolgozni.
Hogy születik meg egy Miserium szám? Vannak-e már esetleg új szerzeményeitek, amik az első album elkészülése után íródtak?
Először a lemez koncepciója születik meg, majd a munkacímek, ezek után pedig egy vázlat készül, hogy a különböző jellegű dalok hogyan helyezkedjenek el benne. Ezekért Szabi felel, és ezek után jön az egyeztetés a szövegírónkkal; Bertók Attilával, aki a saját szájízére fordítja a vázlatpontokban leírtakat és írja meg pillanatok alatt a szövegeket. Ami a számírást illeti, ott is az esetek túlnyomó többségében Szabi, ritkábban pedig Álmos hozza a dalok vázát, vagy akár már a kész dalokat is, de mindig alakítunk rajtuk annyit, hogy azok esetleg hangszerszerűbbek vagy dögösebbek legyenek, esetleg mutatósabb dolgokat is rejtsenek. A dalok hangszerelésébe, az apró részletek kidolgozásába általában Álmos szokott belefeküdni. Elég sok új dalunk van már, melyek ugyan még csak váz formában léteznek, de a kifejtésükre szeretnénk még időt adni magunknak. Két új koncepciónk is van és ezekhez elegendő dalötlet is. Ha egy zsák pénz a nyakunkba szakadna, akkor még idén megcsinálnánk ezeket is... de így sem kell aggódni, mert az ősz elején érkezni fog egy különleges kiadvány tőlünk, tehát nem lesz megállás. Kísérjétek figyelemmel a honlapunkat és a Facebook oldalunkat.
Hogy látjátok a hazai progresszív színtér állapotát és a zenekar előtt álló lehetőségeket? Mennyire könnyű vagy nehéz például koncertlehetőségekhez jutni első lemezes csapatként, és mi a különbség ezen a téren Budapest, illetve a vidéki régiók között?
A helyzet rossz, de szerencsére mindig vannak olyan zenekarok, akik őszinte meggyőződésből csinálják ezt a zenét, és a djent stílus is valamennyire segített abban, hogy egy kicsit többen figyeljenek oda a progresszív zenékre.
Mik a közvetlen, illetve a távlati céljaitok a Miseriummal? Mennyire engedi meg az időbeosztásotok, hogy tényleg aktív, folyamatosan jelen lévő zenekarként működjetek?
A zenekar teljes felelősséggel és odaadással működik, bár még ettől is sokkal több időt kellene rá áldoznunk, hogy úgy működhessünk, ahogy megálmodtuk. Mindazonáltal sokat elvesz az, hogy a háttérmunkálatokat is nekünk kell végezni a koncertszervezéstől kezdve a grafikai munkák elvégzésén át a jogdíjak utáni szaladgálásig... Amíg győzzük anyagilag és lesz lehetőségünk elég időt szánni rá, úgy még nagyon sokáig jelen leszünk a színtéren. A történet még csak most kezdődik!
Mi minden idők három legjobb lemeze?
A zenekar négy tagja között talán ezek a lemezek azok, amik biztosan 100 százalékos kapcsolódási pontot jelentenek, ám teljesen ízlés és napszak kérdése a dolog, és akár hetekig is tudnánk írogatni ezt a listát. A Dream Theater Scenes From a Memory lemeze az egyik, ha nem is hallatszik annyira az anyagunkon, de akkor és ott nagyon nagy hatással volt ránk. A Katatonia Last Fair Deal Gone Down albuma mutatta meg nekünk leginkább a dalcentrikusság és a komorság tökéletes összhangját, a Pain Of Salvation The Perfect Element Pt. 1 pedig alapvetően határozza meg a progresszív rock/metal létjogosultságát. Az ilyen listáknál nehéz elmenni szó nélkül a Blackwater Park, a Dead Heart In A Dead World lemezek, vagy akár a teljes Porcupine Tree diszkográfia mellett, és nem szót ejteni a Whitesnake-ről vagy a Mr. Bigről, de most megtesszük. (mosolyog) A három legjobb DVD pedig a Pain Of Salvation BE-je, a Porcupine Tree Arriving Somewhere, But Not Here-je és a Transatlantic Whirld Tour 2010: Live In Londonja. A plusz egy pedig a Whitesnake Live In The Still Of The Nightja.
Mi az élet értelme?
42, de ha ez túl elcsépelt, akkor azt mondjuk, hogy adj neki TE értelmet. Mindenki a saját életéért felelős, ezért próbáljon meg hasznos része lenni a társadalomnak, próbálja meg megvalósítani önmagát és találja meg a tökéletes társat számára. Így talán azt lehet mondani, hogy az élet értelme a boldogság.
