Shock!

November 18-án, a két évvel ezelőtti arénás fellépés és az idei soproni buli után ismét Budapesten koncertezik Slash és szólózenekara, amely hivatalosan a Slash feat. Myles Kennedy And The Conspirators névre hallgat. A Guns N' Roses és a Velvet Revolver volt gitárosával e-mailben nyílt alkalmunk interjúzni, és Slash stábja nem támasztott éppen könnyű feltételeket: azt még csak-csak kibírtuk, hogy magánéleti dolgokról – így például válásáról –, illetve „hülyeségekről" – kedvenc szín, óvodai jel satöbbi – nem lehetett őt kérdezni, mert ezt egyébként sem terveztük. Azt viszont elég nehéz megállni, hogy az ember még csak ne is érintse a gitáros és W. Axl Rose tizenkilenc év után megtörtént nagy kibékülését, amelynek tényét egyébként pont maga Slash szellőztette meg nyár végén, és azóta is igen élénken terjengenek a pletykák valamelyik régi Guns-felállás esetleges 2016-os újjáéledéséről, amihez a Use Your Illusion I-II albumok jövőre esedékes, negyedszázados jubileuma alapból kiváló apropót szolgáltatna. Persze mindennek oka van, így nem mentünk szembe az elvárásokkal, és igyekeztünk a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, Slash pedig szerencsére nem tőmondatokat küldött vissza válaszként. A végeredmény az alábbiakban olvasható.

Pár héttel ezelőtt a Graveyard vendégeként játszottál egy koncerten. Zenerajongóként kedveled ezt a retro-rockos vonalat? Egyáltalán egészségesnek tartod a hasonló hullámokat?

Nem feltétlenül. Alapvetően úgy gondolom, elég fáradt dolog, ha egy zenekar direkt módon egy régi hangzásvilágot akar újrateremteni. Viszont azokat a csapatokat ezzel együtt is szeretem, ahol az a lényeg, hogy barátként együtt zenéljenek, és kizárólag a legalapvetőbb felszereléssel álljanak ki a színpadra.

Mit gondolsz egyébként a rock/metal színtér mai állapotáról? Az idei Mayhem fesztivál bukása miatt elég sok szó esik mostanában a headliner csapatok hiányáról...

Kétségtelen, hogy a rock'n'roll jelenlegi állapota nem a legideálisabb. Mostanában valahogy mindenki arra vár, hogy végre érkezzen valami, ami irányt ad a folyamatoknak, és így ismét mozgalommá váljon ez az egész, valami olyanná, amit az emberek utána szenvedélyesen szeretni tudnak. De nehéz megmondani, mikor érkezik végre valami ilyesmi. A mostani eresztés kicsit karcsú szerintem.

Miket hallgatsz mostanában szívesen?

A Motörhead új lemeze, a Bad Magic például igazán nagyszerű. A turnén pedig egy RavenEye nevű csapat nyit nekünk, akiknek egy Breaking Out nevű, gyilkos EP-je jött ki idén. De igazából nem tudnék most neked felsorolni egy tonnányi új lemezt, amire tényleg úgy gondolok, hogy ez igen, valóban nagyon elkapta a fejemet... Az új Motörhead a kivétel.

Immáron egy év telt el a World On Fire megjelenése óta. Változtatnál rajta ennyi idő távlatából valamit? És mi a helyzet az Apocalyptic Love-val?

A World On Fire jó lemez, büszke vagyok rá, akárcsak a zenekar által produkált fejlődésre is: folyamatosan tágul a horizont, ahogy egyre több ideje dolgozunk és játszunk közösen, és mindez a dalszerzésre is áll. Érzékelhető is a fejlődés. Szóval tényleg roppant elégedett vagyok a lemezzel, viszont most már a következővel foglalkozunk, és bizony arra is nagyon büszke vagyok. Ebben a zenekarban mindenki a zenéért él, ez mindnyájunkban közös pont. Imádjuk a zenét, imádunk dalokat írni, felvenni őket, majd élőben eljátszani a nótákat. Ezt szeretem a legjobban ebben a csapatban, ezért annyira élvezetes együtt dolgozni ezekkel a srácokkal.

Melyek a kedvenc dalaid a Conspirators-korszakból, és egybeesnek-e ezek a közönség favoritjaival?

Soha nem voltak igazán kedvenceim. Soha nem is tudok válaszolni az efféle kérdésekre, mert évekbe telik, mire kialakul, hogy tartósan melyik dal marad kedvenc: ha eltelt ennyi idő, már visszatekinthetsz, és biztonsággal ki tudsz választani egyet. De még ilyenkor is lehet pusztán időleges a dolog, ami éppen az aznapi hangulatod függvénye. A Conspiratorstől tehát egyelőre még nincs kedvencem, azt viszont már most is érzékelem, hogy bizonyos számok nagyon népszerűek élőben. Az Anastasia például hatalmas élőben, akárcsak a World On Fire vagy a Bent To Fly, ezek szintén nagyok. Vagy a kezdőszámunk, a You're A Lie, ami szintén az elejétől fogva közkedvelt. Úgy gondolom, a rajongók is elég sok dalt szeretnek a csapattól.

Tizenöt éve jelent meg az Ain't Life Grand, amely talán az egész karriered legalulértékeltebb produkciója volt. Én nagyon szeretem azt a lemezt, de tudom, hogy nem volt könnyű időszak számodra. Te ma mit gondolsz arról az albumról?

Én is jó lemeznek tartom a mai napig. De alulértékeltnek azért nem nevezném, mivel nem hinném, hogy egyáltalán bárki is értékelte volna, hiszen senkinek sem volt meg... Az Ain't Life Grand azon lemezek sorát gyarapítja, amelyek nem is igazán kapták meg az esélyt arra, hogy eljussanak a közönséghez, tényleg nem sokan ismerik. Viszont ha így visszatekintek rá, tényleg marha jó anyag volt. Pár nótát játszunk is róla élőben, ha éppen úgy alakul.

A Gibson Standard gitárokat részesíted előnyben. Miért szereted jobban ezeket a hangszereket, mint például a Gibson Customöket?

Van azért nálam most is egy pár Custom a turnén, de tényleg roppant kényelmesek nekem a Standard modellek. Igazából a nyak méretét szeretem nagyon bennük. Az '59-es nyak túlságosan is olyan, mint egy baseball-ütő, ráadásul a Customök fogólapja általában ébenfából készül, és így összességében teljesen más érzés rajtuk játszani. Szóval érted, számomra a Standard a legkényelmesebb.

És mit gondolsz az utóbbi években gyártott Standard modellekről, amelyek üreges testűek? Ezeket sok zenész nem kedveli...

Én sem. Éppen ezért biztosra is megyek, hogy ha kapok egy Gibsont, annak ne legyen üreges a teste.

Milyen vastagságú húrokat használsz?

A vastag húrok embere vagyok, szóval 11-42-eseket.

De, van is egy héthúros Les Paulom. Érdekes játszogatni rajta, és persze én is tudom, hogy a metal bizonyos ágazataiban alapfelszerelés a héthúros hangszer. De hogy én kizárólag héthúrost használjak, arra azért elég kis esély van.

A színpadon lévő Marshall-tornyaid hangfalai közül hányat használsz igazából, és mennyi közülük a színpadi látványelem?

A négy lenti ládát használom. Nem szeretem, ha pont a fülembe bömböl a cucc, szóval két fejjel és négy ládával nyomom a koncerteken.

Sok gitáros használja manapság a Fractal Audiót, és a jelet közvetlenül a keverőpultba küldi onnan, így a színpadon lévő hangfalak csak díszletek náluk. Nálad viszont, ahogy az előbb is mondtad, szól a színpadon a cucc. Esetleg túl sterilnek tartod a Fractalt?

Fogalmazzunk úgy, hogy ez nálam nem működne. Szeretem, ahogy a ládákból áradó hang mellbe vág, ahogy a padló vibrál tőle, szóval a színpadi hangerőt úgy általában. Nem tudnám elképzelni, hogy a jelet közvetlenül a keverőbe küldjem és fülmonitort használjak. Másnál talán működik ez a dolog, de nem nálam.

Gitárosként mi a véleményed Myles Kennedyről?

Myles fenomenális gitáros, simán ott van az általam ismert legjobb gitárosok között. Amikor jammelünk és dalokat írunk, akkor is megmutatkozik, mennyire képzett, pontosan tisztában van a zeneelméleti dolgokkal, és technikai szempontból is rengeteget tud a gitározásról. Mindig nagy benyomást tesz rám ezzel, de ugyanakkor arra is inspirál, hogy tényleg folyamatosan odategyem magam, ugyanis totálisan képben van mindennel kapcsolatban, amit csinálok. Például azonnal megmondja, ha nem játszom teljes erőbedobással.

Ötször játszottál eddig Magyarországon. Milyen emlékeid vannak rólunk?

Két dolog jut először eszembe Magyarországról. Az egyik a csodaszép építészet meg a nagyszerű kaja, és mindig érzek nálatok egyfajta bulis, ünnepi atmoszférát is. A másik, hogy mennyire kedvezően fogadta mindig az aktuális zenekaromat a közönség. Szóval Magyarország is azon helyek közé tartozik, ahová mindig szívesen járok vissza.

A gitárosszakmai kérdésekért köszönet Bevíz Mihálynak.

Slash november 18-án a Papp László Sportarénában koncertezik a Live Nation szervezésében. További részletek itt.