Bő egy év után második lemezével rukkolt ki a jobbnál-jobb neveket felvonultató Susperia. A zene nagyjából az első lemez irányát követi, ami nem meglepő, mert Cyrus, a dalszerző gitáros folyamatosan ontja magából az ötleteket.
Hogy ne maradjunk ki semmilyen történésből, alkalmunk nyílt megkérdezni a csapatból valakit - az interjú előtt nem lehetett tudni ki fog hívni, így amikor csörgött a telefon és egy kedves hangú fiatalember Haakonként mutatkozott be, kicsit úrrá lett rajtam a tanácstalanság, hogy akkor most kivel is beszélek. Haakon Didriksennel. Hogy ki ő? Ha végigbogarásszátok az alábbi sorokat, azonnal ki fog derülni!
Mennyi időt vett igénybe az új dalok megírása? Ahogy emlékszem az első lemezt rendkívül gyorsan megírtátok, kb. egy hónap alatt...
Igen, így van. Most ha jól emlékszem hat hónapig tartott, amíg minden dalt befejeztünk. Amikor a Predominance-t vettük fel, Cyrus (gitáros) már kész volt a mostani számok egy részével, kb. hárommal vagy néggyel, amiket fel is használtunk az új lemezen. Szóval úgy 6-7 hónapig tartott az új lemez elkészítése.
Melyik néhány dal volt az, amelyik régebben elkészült?
Az Anguished Scream (For Vengeance), aztán az első dal a lemezről, a Cage Of Remembrance és a Cast Life Into Fire.
Szerinted zeneileg mi a leglényegesebb különbség a két lemez között?
Zeneileg... a Predominance inkább death metal hatású volt, a Vindication pedig thrashesebb és kevesebb blacket tartalmaz. És ennél a lemeznél nem használtunk grindos témákat, persze most is vannak gyors riffek, de nem olyan tekerősek, talán csak egy dal van, amiben igazán gyorsak a dobtémák. Azt hiszem ez a legnagyobb különbség a két lemez között. Aztán az is, hogy Athera is másképp próbált énekelni egy kicsit - egyébként másvalaki volt most az énektémák producere -, sokkal többet dolgozott az énektémáin, nem annyira blackes például, inkább a hörgést próbálta vegyíteni a tiszta énekhanggal.
Számodra minek a megvalósítása volt mosta legnehezebb?
Egyértelműen az, hogy feszes és 100%-os legyen a lemez, mert rengeteg gitárriff elég technikás. Hogy a stúdióban állatul szólaljon meg minden, számomra az volt a leghúzósabb feladat. Lehangoltuk a gitárokat, sok mély akkordot szólaltatunk meg, amit nehéz volt úgy eljátszani, hogy jól is szóljon. A többiekről nem tudok érdemben nyilatkozni, az egész lemezfelvétel kemény dió volt.
Az első lemezre amúgy milyen visszajelzéseket kaptatok? A rajongóktól, a médiától, a többi csapattól?
Rengeteg dicsérő kritikát kaptunk, a legtöbben azt mondták, hogy milyen jó, hogy valami új, amit csinálunk, amivel egyet is értünk. A Predominance más volt, mint amit általában várnak a szimfonikus black metaltól, amit azért gondoltak, mert a Dimmu Borgiros Tjodalv nálunk játszik. A srácok azt várták, hogy sok szintis téma lesz, aztán csodálkoztak nagyokat, hogy mégsem, de azt mondták így jobb is a zene, hogy nem használtunk szintit, hanem csak gitárokat. A riffek viszik a fő témákat. Általában remek kritikákat kaptunk, nem emlékszem senkire, akinek ne tetszett volna, vagy azt mondták, hogy teljesen rendben van, vagy, hogy óriási. Nem kaptunk elmarasztaló kritikákat. Ami tök jó, mivel a debütalbumunk volt.
Ezek után milyen elvárásaitok vannak a mostani lemezzel kapcsolatban?
Őszintén szólva nagyok az elvárásaink. A Predominance erős album volt, és az elsőnél jobbat készíteni roppant nehéz feladat. A mostani lemezen nagyon keményen dolgoztunk, tehát reméljük, hogy elismerő kritikákat fog kapni, és a srácoknak is tetszeni fog, és talán egyszer meg tudunk majd élni abból, hogy zenélünk. Ez a célunk. De leginkább az, hogy mindenkinek tetsszen a lemez! Ez azért fontos, mert nem igazán blackes már a zenénk, inkább metalosabb. Van aki azt mondja, hogy basszátok meg, eladtátok magatokat, de nem így van, nem adtuk el magunkat, csak azt csináljuk, amit szeretünk csinálni. Reméljük jó kritikákat kapunk majd.
Tavaly elég sok koncertet adtatok már, melyik volt eddig a legemlékezetesebb?
Olaszországban, Milanóban, az első turnénkon volt, a Dimmu Borgir, a Nevermore, a Lacuna Coil és az In Flames társaságában. Először is majdnem összenyomtak, amíg elértünk a színpadig. Mi voltunk az nyitóbanda, és ahogy az intrót elkezdtük játszani, hallottuk, ahogy a közönség elkezd tapsolni, majd' kétezer ember, szóval fantasztikus volt, teljesen őrült közönséggel! Ez volt eddig a legkirályabb koncertünk.
Most mentek turnézni?
Reméljük igen, vannak terveink már őszre, olyan zenekarokkal tárgyalunk, mint a Dragonlord és a Borknagar, talán október tájékán elindulhatunk velük egy turnéra. Nyáron meg fesztiválokon játszunk.
Melyiken?
Ezt még nem tudom megmondani, május hatodika a lemezmegjelenés, a fesztiválok meg azt várják, hogy milyen visszajelzések jönnek a lemezre. Szóval ezt még nem tudjuk.
Manapság már jellemző az, hogy lányok járnak a koncertjeitekre vagy még nem annyira általános?
Ez fogós kérdés. Azt tapasztalom - és remélem is -, hogy a metal a lányoknál egyre kedveltebb műfaj, de még mindig sokkal több a srác azok között, akik ezt a zenét szeretik, a lányok csak utánuk következnek. Remélhetőleg egyre többen lesznek! (nevet)
A zenekar nevének van valami jelentése?
Egy olasz filmből szedtük a nevet, a Suspiriából, csak megváltoztattunk egy betűt, az i-t e-re cseréltük. Valami mély, végtelen gyötrődés vagy lélegzet a jelentése, nem tudom a pontos fordítást, de ez régi, 70-es évekből származó nagy sikerű olasz horrorfilm inspirálta a nevet.
Te is nagy horrorfilm rajongó vagy ezek szerint?
Igen! Athera és én, meg az új menedzserünk mind nagy horrorfilm fanatikusok vagyunk. Atherának van vagy 3-400 különböző horrorfilmje, rengeteg állat jó filmje. Én meg vettem egy projektort, így szép nagy méretben tudom nézni a horrorfilmeket. (nevet) Különösen a kultuszfilmeket szeretjük.
Melyik a kedvenced?
A kedvencem... a francba, nem jut az eszembe... egy pillanat... A New York Ripper, ez egy hetvenes évekbeli kultfilm, olasz rendezővel Lucio Fulci. Nagyon fasza! Ez a kedvencem.
És mivel töltöd el még a szabadidődet a horrorfilmeken és a zenélésen kívül?
Van egy kutyám (nevet), na jó, ez nem a hobbim azért. (nevet) Úgy tíz éve gyúrok, ez már inkább hobbinak tekinthető, de leginkább a basszusgitáromon gyakorlok. Minden nap, olyan 3-4 vagy akár 10 órát is. A zene a legnagyobb hobbim. Nem dolgozom, nincs semmi más elfoglaltságom.
Ki a kedvenc bőgősöd?
D.D. Verni az Overkillből. Nagyon király basszusgitáros. Kb. 12-13 éves korom óta hallgatom az Overkillt, nagy hatással volt rám a játéka, mert a hat húrostól a tizenkét húros basszusgitárig mindenen játszik, és iszonyú jó hangzást kreált magának. Ráadásul mostanában valami saját black zenekart alapított. Remélem egyszer turnézhatunk együtt! (nevet) Állat jó lenne!
És milyen más hatásaid voltak, milyen zenekarokat hallgatsz?
Minden szar ami csak létezik... amúgy leginkább az Overkill, a Testament és a Manowar természetesen. Aztán a Dark Funeralt sokat hallgatom. Meg van egy rakás jazz bőgős, mint Jaco Patitucci, és társai. Sok jazz zenész van rám hatással, abban a műfajban vannak igazán jó basszusgitárosok. Tulajdonképpen a jazztől a metalig mindent hallgatok. Az amerikai Spastic Ink is nagy kedvencem.
Ki készítette a lemezeitek borítóját? Az elsőé is nagyon tetszett, de a mostani még jobban. Nagyon állatul néznek ki!
Tényleg tetszik? Ennek örülök! Rune Tyvold a neve a srácnak, és épphogy elvégezte a sulit, aztán saját magát képezte tovább, ő találta ki a koncepciót is. Nem igazán hatott rá más művész munkája, a saját útját járja, pont ezért készít ilyen jó dolgokat, mert eredeti. Van egy halom zenekar, amelynek a borítóján van egy nő és tökugyanúgy néz ki az összes. Mi valami mást, újat szerettünk volna, valami eredetit. És így jött a képbe ez a srác, megnéztük az eddigi munkáit, és csak annyit tudtunk kinyögni, hogy: "basszus, ez király!". Nem is kellett igazán segítenünk semmit, mert kapásból megcsinálta ezt, de fogalmam sincs honnan jött elő ez belőle. Kiváló művész.
Nekem azért is tetszik nagyon, mert nem használt sötét színeket.
Igen, nem az a tipikus fekete, nagyon sötét gonosz borító. Ha ránézel egy csomó CD-re, akkor rögtön kitűnik, mert fehér. Szerintem ez is nagyon fontos, megmutatja kicsit milyen is a zenekar.
Ha már a külsőségeknél tartunk, miért festitek körbe pirossal a szemeteket?
Hogy miért festjük pirosra a szemeinket?... Mert elegünk van a tipikus black metalos festésekből, és bár nem vagyunk black metal zenekar, de úgy érezzük kell valamiféle imidzs, és a sminkkel fejezzük ki az ilyen érzéseinket. Szerintem ez a sminkelés egy kicsit dühös külsőt kölcsönöz vagy ilyesmi, nem is tudom... úgy nézünk ki, mint...
...mint egy álmos zenekar. Bocs.
(nevet) Oké, álmosnak tűnhetünk. (nevet) De inkább mérgesnek és kísértetiesnek nézünk ki így. Már csak azért is, mert a nevünket is egy horrorfilmből kölcsönöztük, és inkább amolyan horrorfilmes-koncepciót hordozunk a black metalos helyett. Remélem ez megfelelő magyarázatot ad a kérdésedre. (nevet)
Van ám még egy idétlen kérdésem. Áruld már el, általában miért használnak a black zenészek kimondhatatlan neveket?
Azért, mert Európában általában nem tudják kimondani például az én nevemet sem. A nevem Haakon. (Valami fura, tényleg utánozhatatlan torokhangon mondta. - V.Sz.)
Micsoda?!
Na ugye. Ezért hívom magamat inkább Memnocknak, ami sokkal könnyebben kimondható név. A saját nevemben norvégul van ez a betű, az "ou", ami a többi országban nincs, csak itt, Norvégiában létezik. Az angolok vagy a spanyolok vagy máshonnan származó emberek nem tudják kimondani a nevemet. Ezért használunk művészneveket.
(Itt megkértem mondja ki még egyszer a nevét, aztán egy kis töprengés után inkább lebetűzte, így megtudtuk kit takar tulajdonképpen a Memnock név.)
Haakon Didriksen. Szóval most már látod miért van ez így. (nevet)
Oké, megértettem.
Könnyebb másoknak ha nem a saját nevünket használjuk. Egyébként egyáltalán nem tartom hülye kérdésnek, mert nem túl sokan érdeklődtek erről, ezért az igazi okait nem is nagyon tudjuk elmondani, hogy miért alakult ez így.
Mi a helyzet a többiek projektjeivel, más zenekaraival?
Jelen pillanatban én vagyok az egyetlen, aki másokkal is zenélek. A Lost in Time nevű csapatban zenélek, ez egy szimfonikus black zenekar. Aztán néha összejövünk próbálni az Old Man's Child régi dobosával, Grimarral. De a Susperia az, ami mindannyiunkról szól, és nincs is túl sok időnk más bandákban zenélni, meg az talán hatással lenne a Susperiára és az nem lenne túl nyerő. A Susperia a fő elfoglaltságunk.
Tudsz esetleg valamit a készülő Old Man's Child lemezről?
Semmit sem tudok róla, még csak nem is hallottam róla semmit. Cyrus viszont hallotta, és mondta, hogy állat lesz, jó gyors, pláne, hogy Nick (Barker) a Dimmuból dobolja fel a lemezt. Biztos nagyon gyors és brutális lesz! De én nem tudok többet, Galder írja a zenét, és még bármit megváltoztathat.
Melyik Old Man's Child lemezen is játszottál?
A Revelation 666-en.
Hú, tényleg, az tök jó lemez. Cyrus megy még turnéra a Satyriconnal?
Nem hinném. Egyszerűen azért, mert most minden erőnkkel a Susperiára koncentrálunk mindannyian. Talán lesz idén egy csomó koncertünk, meg turnénk. A menedzserünk azon dolgozik, hogy az Államokba mehessünk turnézni. Cyrus nem is tudna más zenekarban játszani, ha ez összejön, pláne turnéra nem mehetne másokkal, mert akkor egy csomót kellene gyakorolnia azokkal, hogy jól menjen a turnéjuk.
