Shock!

Ősszel – a nagy német thrash bandák közül utolsóként – végre eljutott Budapestre a frankfurti Tankard, akik minden bizonnyal a rekordok könyvébe is bekerülhetnének a sörről írt dalok mennyiségét tekintve. A csapat az elmúlt több mint harminc év folyamán tizenöt stúdióalbumot jelentetett meg, a legutóbbit tavaly adták ki A Girl Called Cerveza címmel, és ugyan nekik is akadtak jobb és rosszabb periódusaik, a sör és a thrash iránti lelkesedésük sosem hagyott alább. Az őstag Frank Thorwarth basszerrel és Olaf Zissel dobossal természetesen mi sem indíthattuk mással a beszélgetést, mint egy rendhagyó magyar sörteszttel...

Hoztam pár magyar sört, válasszatok közülük, aztán hadd halljuk, hogy ízlenek, rendben?

Olaf: Oh, mindegyik sör dobozos?

Igen, az baj?

Olaf: Igen, mert minden sörnek dobozíze lesz. Felhevítik őket, mielőtt dobozba zárnák, ezért lesz ugyanolyan ízük.

Frank: Csak azt kell eldöntenünk, tetszik-e vagy sem? Ez könnyű...

Olaf: Ha az összeset megisszuk, úgy kell majd kicipelnetek innen minket. (nevet)

Milyen sört preferáltok? Barnát, félbarnát vagy világosat?

Frank: Nem tudom, kipróbáljuk mindet. Felveszed? Kezdhetjük? (belekiabál a diktafonba) Halló, Frank vagyok a Tankardból, a basszer, ez itt mellettem pedig Olaf, a dobos, és az első, amit kóstolunk, a Soproni 1895. Oh, ez igazán régi recept... (fel is nyitja rögtön)

Olaf: Hallottatok már a német tisztasági törvényről 1516-ból? Ez mondta ki, hogy a sörfőzéshez összesen három alapanyagot szabad felhasználni: malátát, komlót és vizet.

Frank: Szóval a Soproni 1895 nem barna sör, és egészen olyan íze van, mint a dobozos sörnek. (nevet) Szerintem 2005-ös évjárat és déli lejtőkről származik... (nevet) Sajnos az nem volt túl jó év. (nevet) Komolyra fordítva a szót, nem rossz, de nem kifejezetten a kedvencem az ilyen fajta sör. Tízből négy pontot adok rá.

Olaf: Én is, de az az igazság, hogy mivel dobozos sörről van szó, ötnél eleve nem lehet több. (nevet)

Frank: Legyen ez a következő... Borsodi bivali. (nyúl a Borsodi Bivalyért) Oh, ez tényleg 6,5-ös alkoholtartalmú?

Igen, ez egy erősebb fajta sör.

Frank: ...túl erős. Fél pontot adok rá, mi nem iszunk ilyen erős cuccot. Nézzük is a következőt.

Legyen a világos Borsodi.

Frank: Ez már sokkal jobb. Nem annyira erős, viszont keserűbb. Öt, nem is, inkább hat pontot adok rá.
Olafnak viszont nem ízlik, ahogy látom. (komolyan grimaszol)

Frank: Nézzük a Drehert, ami egy német szó, és azt jelenti, forduló, fordító. Ez a Dreher egy magyar fickó volt, aki megfordított valamit? (nevet) Lássuk, mit tud a söre... Remélem, nem édes lesz; nálunk Németországban is vannak édes sörök, de nem rajongok értük.

(sokáig ízlelgetik)

Frank: Nem is olyan rossz. Nem olyan erős, mint az előző, finom. Hat pontot adok rá.

Olaf: Olyan, mint a víz, nálam hármas.

Nézzük következőnek a szilvás Soproni Démont, ami barna sör.

Frank: Szilvás? Meg vagy őrülve?

Olaf: Ez egyértelműen a tisztasági törvénybe ütközik. (nevet)

Frank: Ha holnap állandóan a vécére kell majd rohangálnunk, tudni fogjuk, mi az oka. (nevet)

Olaf: Németországban simán lecsuknának, ha ilyet kezdenél árulni.

Frank: Te szereted ezt?

Igazság szerint még sosem kóstoltam.

Frank: Akkor igyál, ezt te sem úszhatod meg... Pénzt mondjuk sosem adnék érte, de vicces.

Olaf: Ez pipi-sör. Csak csajoknak.

Frank: Ha meg kellene innom belőle egy litert, biztos hánynék. Furcsa, de mókás.

Olaf: Annyira azért nem rossz. Hat pontot adok rá az ötlet miatt.

Van belőle meggyes is, jöjjön most az!

Frank: (énekelni kezd) Cheri-cheri lady... Oh, a gitárosunk imádná ezt. Nem is rossz. Berlinben is készítenek hasonlót, és ez sem rosszabb annál.

Olaf: Sajnos nálunk Németországban tilos utólag édesítőszert adni a sörhöz, így elég kevés ilyesmit lehet kapni.

Frank: A szilvás nagyon furcsa, de a meggyes nem rossz. Olyan, mint a limonádé. Ráadásul mindent szeretek, ami meggyes: a joghurtot, a csokit és ez is bejön. Nyolc pontot adok rá, mert bár nem sör, de tetszik az íze.

Olaf: Szénsavas üdítő. Mennyi alkohol van benne?

Erősségre ez is normál sör, négy százalékos.

Olaf: Olyan, mint a Sparkling Vinto nevű üdítő.

Frank: Négy fokos limonádé, ez igen, és még az íze is jó. Gerre, ezt próbáld ki! (átnyújtja neki a sört, mire a háttérben Gerre is rákezd a Modern Talking slágerre)

Kóstoljátok meg ezt a félbarnát is, a Borsodi Borostyánt!

Frank: 5,2 fok alkohol... Az csak a baj, hogy az előbb ittuk ezeket a gyümölcsös cuccokat, és az ízük még mindig itt van a számban. (sokáig ízlelgetik a Borostyánt)

Olaf: Ez nagyon rossz. (nevet)

Frank: Komolyan? Szerintem nagyon finom, kóstold meg egy másik pohárból.

Olaf: Inkább majd a dobozból... Így már egész más, hasonlít a Holsteinre, úgyhogy nyolcast kap.

Frank: Látod, mondtam! Az volt a baj, hogy a gyümölcsösök után ittad. Tőlem is nyolc pontot kap.

Már csak egy maradt, a Borsodi.

Olaf: Ez honnan származik?

A Borsodi az ország keleti részéből, a Soproni pedig – amivel kezdtünk - a nyugatiból való.

Olaf: Ez olcsó sör, ugye?

Frank: Elég vizes, és unalmas az íze.

Frank: A két kedvencem egyértelműen a meggyes és a Borostyán. Csináljunk egy fotót a győztesekkel!

Beszélhetünk azért egy kicsit a bandáról is?

Frank: Igen, de előtte szükségem van egy zsebkendőre.

(Gerre a háttérből: Túl sok volt a kokain, mi?)

Milyen volt az új lemez fogadtatása?

Olaf: A kritikák többsége nagyon pozitív volt. Változtattunk pár dolgot ezúttal, például a felvételekkor is. Nagyon könnyen és gyorsan összeálltak a dalok, és szerencsére a rajongóinknak is bejön az új anyag.

Általában együtt jammelve szerzitek a nótákat?

Frank: Nem, Andytől jön a legtöbb dalunk alapja. Általában hoz egy csomó riffet, amiket együtt kidolgozunk, és kiírjuk az alapokat egy cd-re. Ezt adjuk oda Gerrének, aki kitalálja az énekdallamokat, a szövegeket. Gerre ötlete volt az is, hogy Andy kis házistúdiójában együtt keverjük meg a lemezt. Mindannyian beletesszük tehát az ötleteinket a dalokba, de ha őszinte akarok lenni, az utolsó két-három lemezünk döntő többségét Andy írta.

Az új lemezetek a Nuclear Blastnél jött ki. Gondoljátok, hogy jobb lehetőségeitek lesznek ezzel a kiadóval?

Frank: Abszolút, ráadásul a munkamódszerük is egész más. Őszintén szólva jobb a harmincadik legnagyobb produkciónak lenni a Nuclear Blastnál, mint második-harmadik legnagyobbnak lenni egy kis kiadónál. Végtelenül profik és nagyon könnyű együtt dolgozni velük. Hogy csak egy egyszerű példát említsek: ha küldesz nekik egy mailt, legkésőbb másnap választ is kapsz rá. Jó a kommunikáció köztünk és a promócióval is remek munkát végeznek. A következő lemezünk is náluk fog kijönni, és igazság szerint nemsokára neki is állunk az új daloknak.

Kinek az ötlete volt, hogy Doro is szerepeljen a lemezen?

Frank: Gerréé. Frankfurt közelében volt egy Doro koncert, amire Gerre is lement, Doro meg kiszúrta, hogy ott van, és felhívta a színpadra. Tiszta ciki volt, mert Gerre nem tudta a szöveget, de azt mondta Dorónak, benne van a dologban, ha ő is eljön énekelni a lemezünkön. Nagyon szeretjük Dorót, mert egy nagyon kedves ember, akiben semmi nagyképűség, semmi rocksztárság sincs. Elküldtük neki a fájlt, ő pedig csodásan énekelte fel a részeit.

Beszéljünk egy kicsit a címadó klipjéről is. Az nem komoly, ugye?

Olaf: Az csak a lemez promóciója miatt készült, és őszintén szólva nem is vagyok oda érte.

Frank: Sosem vagyunk komolyak, ezt a klipet sem kell túl komolyan venni.

Milyen volt a bulitok a 70.000 Tons of Metal fesztiválon?

Olaf: Szuper volt, egy csomó őrült ember összezárva egy nagy óceánjárón. Valahogy mégis olyan békés volt az egész, nagyon élveztük.

Frank: Semmi stressz, semmi probléma, csak móka. Nyolcvannégy koncert, metal reggel tíztől hajnali ötig.

Voltak jó csajok is?

Frank: Sajnos főleg randa rocker csajok voltak. (nevet)

Olaf: Úgy látszik, én egy másik hajón voltam.

Frank: Pedig alig voltak jó csajok. Maximum félig jók. Biztos túl sok alkohol volt a véredben. (nevet)

Mi az élet értelme?

Frank: Nagyon egyszerű: a halál.

Olaf: Ezzel kapcsolatban csak egy dalt tudok neked énekelni: „Jede Zelle an jeder Stelle, jede Körpezelle fülcht sich gut".

Fotó: Pálinkás Vince