Shock!

A Motörhead és a P.Mobil előtt adott koncertek, valamint a Pokolgép ekkorra már valóban hatalmas népszerűsége végül megtette hatását, és 1986-ban végre valahára megjelenhetett az első magyar heavy metal lemez, a Totális metal. A rajongók természetesen vitték, mint a cukrot, minek köszönhetően a megjelenését követő első két hónapban mai fejjel felfoghatatlan eladásokat produkálva, körülbelül 65 ezer példány talált belőle gazdára. A siker hatására az egyébként is erőteljes, látványos és energikus élő fellépéseiről híres csapat még egy fokozattal feljebb kapcsolt, és 1987-ben megjelentette második albumát Pokoli színjáték címmel.

Bár a Totális metal is kiváló alkotás volt, a Pokoli színjáték minden tekintetben verte elődjét. Nem csak dalszerzés terén fejlődtek a srácok, de az úgynevezett produkciós oldal is profibbá vált – gondolok itt elsősorban a hangzásra –, így a debüt sikerét nem hogy megismételni, de még megfejelni is sikerült. A Pokoli színjátékból a hivatalos adatok szerint 90 ezer példány kelt el, de a rossz nyelvek szerint ennél lényegesen több talált gazdára belőle, épp csak az ekkoriban a rockereket igen komoly előítéletekkel – „csöves, szipus mindegyik", satöbbi – figyelő közvélemény előtt ciki lett volna beismerni, hogy a korong átlépte az aranylemez-kategóriához akkoriban szükséges 100 ezres példányszámot. Az igazságot tán sosem fogjuk megtudni, de aranylemez ide vagy oda, az egyértelmű, hogy a Pokoli színjáték a magyar rocktörténet egyik kulcsfontosságú mérföldköve, egyben pedig a Pokolgép tán legerősebb albuma.

Meglehetősen furcsán indul a Pokoli színjáték, a Tökfej bevezetéséül ugyanis egy gyermekek által elővezetett ál-mondóka szolgál. Talán nem véletlen az sem, hogy Kukovecz-dalról van szó, hiszen a később a civil életben énektanárként dolgozó gitáros/főnök utóbb is alkalmazott ilyesmit Gép dalokban. Bár címe, illetve bevezetése mai fejjel kissé bárgyúnak hat, maga a dal maximálisan időtálló, köszönhetően elsősorban a priestesen zakatoló, feszes ritmusozásnak és a remek, dallamos váltott szólóknak. Másodikként a középtempós Tisztítótűz érkezik, melyben egyértelműen érezni a csapat hard rock hatásait, melyek leginkább a Nagyfi Laci által írt dalokban mutatkoznak meg. Míg Kukovecz Gabi a Judas Priest és a Helloween felől közelített a nótákhoz, addig Nagyfi valamivel szellősebb, rock and rollosabb témákat szállított, amelyekben egyértelműen érezni George Lynch és a Dokken hatását is. És most nem is kizárólag az Éjféli harangra gondolok, hanem az olyan dalokra is, mint a Tisztítótűz vagy a Halálra szeretlek. Ezeket a lazább pillanatokat remekül ellensúlyozzák a súlyosabb Kukovecz-témák, így kifejezetten jó ötlet volt a lemez végéig majdhogynem felváltva felsorakoztatni a két gitáros által írt szerzeményeket. A harmadikként szereplő Ítélet helyettről talán fölösleges is bármit írnom: minden kétséget kizáróan ez a valaha írt legnépszerűbb magyar metal ballada, amely finom akusztikus témái, Kalapács Józsi remek dallamai és Nagy Feró kiváló szövege miatt a mai napig megkerülhetetlen. Népszerűségéről elég talán csak annyi, hogy Oscar Dronjak is legnagyobb kedvencei között tartja számon, sőt, egy bizonyos Majoros Péter is feldolgozta később.

A lazább pillanatok után a Vallomás vérbeli power metal: gyors, feszes, húzós. A szöveg egyértelműen a zenekar hitvallását fogalmazza meg, amely szerint „lépten-nyomon megköveznek érte az emberek, de az elveinkből akkor sem engedünk." A Halálra szeretlek ismét egy középtempós Nagyfi-dal, rockos gitártémákkal és szólóval, valamint fülledt erotikát árasztó szöveggel, valamint talán az album legfogósabb refrénjével. A B oldalt nyitó címadó ismét csak abba a kategóriába tartozik, mint az Ítélet helyett, azaz egy olyan alapvetésről van szó, melyet nyilvánvalóan mindenki ismer, akinek valaha is köze volt a heavy metalhoz. Kiváló darab, és az sem véletlen, hogy a mai napig ez a dal szolgál a Pokolgép koncertek nyitányaként. A 666 (Metal Mondóka) az egyetlen tétel, amely nem állta ki az idő próbáját. Bántóan bugyuta a szövege is, de zeneileg sem ez a legerősebb darab, bár a Vallomás mellett egyértelműen a Pokoli színjáték leggyorsabbja. Az Éjféli haranghoz a Dokken Unchain The Nightjának riffjét és szólóját vették kölcsön, amely egyrészt azért is megbocsátható, mert nyugati nagy bandák is csináltak már ilyet, másrészről pedig vélhetően nem teljesen tudatosan történt. Igazából nem is számít, hiszen maga a dal, illetve szövege kétség kívül a magyar rockzene egyik örökzöld klasszikusa.

A korongot az Újra születnék zárja, amely a Vallomáshoz hasonlóan szintén egy a csapat hitvallását megfogalmazó, gyors darab. Tökéletes zárása a kettes Pokolgép anyagnak. Az 1987-es kiadás borítóján nem jelezték, de rejtett trackként felkerült még a végére a Pokolgép-rajongók kedvelt rigmusa is, mely nélkül szintén elképzelhetetlen egy Gép-buli, hiszen valóban az a szép, akinek a Pokolgép.

Bár a hangzás nyilvánvalóan elmarad a kor nyugati albumainak minőségétől, mégis egyértelmű előrelépést jelentett a Totális metal vékonyka megszólalásához képest. Ráadásul ezen hiányosság egyáltalán nem róható fel a csapatank, hiszen mint azt későbbi interjúikban ők maguk is kifejtették, hiába vittek le különféle bakeliteket és CD-ket a stúdióba, egyszerűen nem volt az országban olyan hangmérnök, aki az azokon hallható soundot ki tudta volna keverni, ráadásul a technikai feltételek sem álltak fenn mindehhez. Ettől függetlenül az itt hallható dalok így sem maradnak szégyenben senkivel szemben sem, még huszonöt évvel megjelenésük után sem. A Pokoli színjáték erejét mutatja az is, hogy kilenc dalából három ma is kihagyhatatlan a csapat élő repertoárjából.