Shock!

Hozzanak bármit is az elkövetkező hónapok, az idei év szava már mindenképpen a karanténkoncert lesz. Sajnálatosan magabiztos kijelentésemet mi sem igazolja jobban, mint hogy február környékén még csak találgattuk volna a szó jelentését, három hónappal később viszont aligha kell a jelenség mibenlétét magyaráznom, szerintem mindenki tudja, hogy miről is van szó. Ebbe a kényszerű sorba állt be minden norvég avantgarde ikonok egyik legpatinásabbika, az Arcturus is. Oslo hősei a remekül sikerült Arcturian után újfent nagy csendben molyolnak a műhelyben (vagy annak környékén), a főnök, Sverd jobb híján egészen a tulajdonképpeni előd, a Mortem sírkövéig ásott vissza, és élesztette fel egy szintén nagyszerű munkával azt a halottnak vélt intézményt is. Meg nem mondom, hogy pontosan mi a helyzet most az Arcturus viszonylatában, koncertek azonban hellyel-közzel vannak, még a jelen, faramuci helyzetben is.

Ami engem illet, már nem is számolom, hogy hány éve várok egy újabb koncertélményre Sverdéktől, bár az is igaz, hogy anno alaposan elkényeztettek ezen a téren. Először még Øyvind Hægelanddal a fronton láttam a bandát az A38-on, hogy aztán rendre külföldre kelljen utazni, ha el akartam csípni a fellépéseiket. Volt szerencsém a 2007-es feloszlás előtti utolsó európai koncertjükön is látni őket Gjerstadban... és azóta is csak várok rá, hogy összejöjjön az újabb szerencsés találkozás. Mondanom sem kell, hatalmas várakozással számoltam a napokat a most meghirdetett előadás előtt, hiszen napjainkban sok más banda is bizonyítja, hogy a kényszer szülte körülményekből egészen élvezetes végeredmény is kihozható, és mindeközben esetleg még maguk a főszereplők sem zárják veszteséggel a bulit. A stream ezúttal ingyenesen esett a lábunk elé a netről, de akadt limitált póló és számos egyéb nyalánkság is a jeles alkalomra.

Agyam hátsó részében bujkált ugyan a remény, hogy hajdani énekesüket, Garmot (Ulver) is reaktiválják esetleg erre a hazai koncertre (ahogy ez a Borkganarnak már sikerült pár éve), erre azonban sajnos nem került sor. Rendszeresen kisegítő hegedűsük, a lengyel Sebastian Grouchot is távol maradt ezúttal (aligha kell találgatni az okokat), szóval a banda magját adó öt ember lépett a deszkákra, és szórakoztatott minket szűk egy órában. Jó volt látni, hogy a legutóbbi (később halasztott) Mayhem-turnét egészségügyi okokból lemondó Hellhammer a szokásos utolérhetetlen formáját hozta a dobok mögött, és bevallom, Sverdet is szívesebben látom régi posztján, mint legutóbb, gitárral a nyakában. Az Arcturus motorját kezdettől fogva ők ketten jelentik, és nagyjából mindenkor és mindenhol igaz, hogy ha ők ketten rendben vannak, akkor nagy baj már nem lehet – így volt ezúttal is.

A maguk minimalista módján is remek fények, a legutóbbi borítófotózásról ismert fellépőruhák tökéletesen autentikus hangulatot kölcsönöztek, a hangzásról pedig csak annyit, hogy soha nem voltam (talán nem is leszek) ilyen jól megszólaló Arcturus-koncerten. A dolog zenei része tehát nagyjából kifogástalan volt, a gitáros Knut részéről adódott csak olykor némi baki, de ezzel bőven együtt lehetett élni. Idővel aztán inkább azt mondtam volna, jobb lett volna ezt a tökély-közeli instrumentális előadást önmagában hallgatni – a csapat „sztárja" ugyanis mélyen szint alatt teljesített. Már a Borknagarnál is megfigyelhető volt, hogy Simen/Vortex roppant lazára veszi újkori frontemberi ténykedését, az Arcturus élő attrakcióinak utazó cirkuszos hangulata ezt akár meg is engedné, de itt sikerül alaposan átesni a cirkuszi elefánt túlsó oldalára. A tiszta hangokat vadászni kellett, bőven volt viszont mikrofon mellé éneklés, a klasszikus dalszövegek szimpla halandzsává változtatása, pedig amikor odatette magát (mint a záró Deception Genesis egyes részeinél), ott azért szárba szökkent az instant mágia.

Bármennyire bántotta is a fülemet Vortex idétlenkedése, a minden albumukat megidéző, tizenegy tételes setlist ezzel együtt is bonbonosdobozként funkcionált számomra, és még ilyen körülmények között is mosolyogva tűrtem volna egy újabb órát mindebből. A végszó viszont aligha lehet más: szép volt, jó volt, de kérjük vissza mielőbb a valódi, kézzel/füllel fogható klubkoncerteket!