Shock!

Elég sűrű volt számomra a november elsejét megelőző hosszú hétvége, így túl sok energiám nem maradt kedd estére, egy Voivod koncert kedvéért azonban összekapja magát az ember. Mozgósítottam tehát a rejtett tartalékokat, és kilencre lebattyogtam a Barba Negrába, hogy Kanada elsőszámú ufó-thrashereit megnézzem. Hiába volt tehát az Entombed A.D. az este főzenekara, én egyértelműen Awayék miatt érkeztem. Az persze más kérdés, hogy előzetes elképzeléseim ellenére végül az Entombed A.D. műsorát is végignéztem, de erről majd később.

Nem sokkal fél kilenc után értem a klubba, a Lord Dying sludge metaljáról ezzel pedig pont le is csúsztam, viszont mire lecsekkoltam a merchpultot, már kezdetét is vette a kaotikus thrash metal: a Killing Technologyval színpadra lépett a Voivod. A szemfüles magyar közönség néhányszor már elcsíphette őket nálunk, legutóbbi, düreres koncertjük óta viszont már több mint négy év telt el, így igazán ideje volt, hogy ismét felénk kanyarodjanak. És hogy milyen volt ez az épp csak egy órás buli? Tökéletes.

Annak ellenére, hogy a zenekar további létezését nyilvánvalóan alappal kérdőjelezte meg Piggy 2005-ben bekövetkezett halála, szerencsére a folytatás mellett döntöttek, az eltelt bő egy évtized pedig maximálisan őket igazolta. És bár azóta Blacky kilépésével újabb meghatározó tag hagyta ott a fedélzetet, esetükben fel sem merülhet, hogy félvoivod nem Voivod. Mert bármennyire is fura ezt kimondani, mind Piggyt, mind Blackyt tudták pótolni, az „új" arcok (Chewy már 2008 óta itt van, Rocky pedig 2014 óta bőgőzik a bandában) pedig amellett, hogy tökéletesen idomultak a rajongók által hőn szeretett Voivod-soundhoz, saját egyéniséggel is rendelkeznek. Ráadásul kifejezetten laza, szimpatikus arcok, akik a boszorkányos muzsikálás mellett még komoly zúzást is bemutattak a színpadon.

És bár adná magát, direkt nem puffogtatom el a csapat kapcsán legtöbbször emlegetett közhelyet (tudjátok: őket is egy repülő csészealj hozta...), de tény, hogy ezt a fajta kifacsart, agyontördelt, helyenként kifejezetten kakofón és kaotikus thrasht ilyen feszesen, ám mégis könnyedén játszani már-már emberfeletti képességeket feltételez. Mindez persze azzal kezdődik, hogy „végy egy zseniális dobost", Away személyében pedig a Voivod lassan harmincöt éves történetében pont ez az egyetlen konstans tényező, lévén Michel Langevin az egyetlen tag a zenekarban, aki mindvégig itt volt. Technikai szempontból tehát a Voivod egyértelműen top-ligás, és a 2013-as Target Earth lemezzel, valamint az idei Post Societyvel azt is megmutatták, hogy igenis van élet Piggy után.

A friss EP-ről rögtön három tételt el is nyomtak, ezek pedig ugyanúgy heves lúdbőrzést okoztak nálam, mint a The Unknown Knows, a szuperbrutál Overreaction vagy az old-school arcoknak ajánlott Korgüll The Exterminator. A csúcspontokat pedig személyes kedvencem, az emblematikus Tribal Convictions, illetve a totál meglepetés Lost Machine jelentették. Ugyan hangja meglehetősen megkopott az évek során, a gumiarcú, totál lelazult Snake nélkül ma már ugyanúgy elképzelhetetlen a Voivod, ahogy Away nélkül is az. Egész egyszerűen Snake figurája, grimaszai, színpadi mozgása és betépett attitűdje ugyannyira összeforrt a Voivoddal, ahogy jellegzetes kántálása is. Mindössze hatvan perc és tíz nóta jutott nekik ezúttal, én pedig csak remélni tudom, hogy a következő headliner bulijukig nem kell újabb négy évet várnunk.

Elárulom: sosem hallgattam igazán Entombedot, gyűjteményemben csak az a Same Difference van meg, amelyet a csapat rajongói általában kifejezetten utálnak, és megjelenését követően maga a zenekar is igyekezett később elhatárolódni tőle. Ennek ellenére nekem bejön, de abban biztos voltam, hogy egy hangot nem fogok róla hallani élőben. Természetesen igazam is lett.
Mivel nem vagyok rajongó, elsőre számomra kissé statikusnak és egydimenziósnak is tűntek az elmebeteg Voivod-show után, de nagyjából húsz-huszonöt perc után ráéreztem a dologra. Ez pedig egyértelműen a death metal Koltai Róbertjének, azaz L.G. Petrovnak volt köszönhető. A fickó ugyanis nemes egyszerűséggel meghalt a színpadon: gyér hajából már az első percekben ömlött az izzadság a folyamatos headbangelés és rohangászás eredményeként, és maximálisan látszott rajta, mennyire élvezi az egész cirkuszt. Szélesen vigyorogva bömbölte végig jellegzetes hangján a koncert nagyjából hetvenöt percét, közben pedig literszámra itta a közönségből feléje nyújtott söröket. Az egyik potyapia elfogyasztása előtt próbálkozott egyet az egészségedrével, de ez nem nagyon jött össze, ellenben a bazmeget kiválóan, akcentus nélkül prezentálta. A bulit tehát egy személyben ő maga adta el, a hangszeres szekció jobbára megelégedett az egy helyben headbangelve történő reszeléssel.

Azt leszámítva, hogy Guilherme Miranda gitársoundja meglehetősen zsizsegősre sikeredett, elég jól szóltak, a mindenfajta cicoma nélkül elővezetett death metal klasszikusok pedig földbe döngölték a szellős, azonban egytől-egyig fanatikusokból álló publikumot. A szett természetesen Entombed-klasszikusokra épült, amelyek mellé talán két A.D.-dal, illetve a Night Of The Vampire feldolgozás fért be, a program pedig így több volt, mint kielégítő. Bár számomra ez a buli egyértelműen a Voivodról szólt, ebben a formában Petrovékat is bármikor újra megnézném.

Fotó: Barba Negra Music Club