Shock!

Most komolyan, létezik olyan érző szív ebben az országban, amely erre a párosításra nemet tud mondani, legyen a szóban forgó megmozdulás bármely eldugott sarkában a Kárpát-medencének?! Az utóbbi kitétel ráadásul Esztergomra éppen a legkevésbé igaz, pláne nem saját bázisomból, az Izmos Szupermetál* fővárosából, vagyis Budapestről nézve. Egy nemzetféltő jobbágykodással eltöltött munkanap végén is bátran el lehet tehát indulni a Sportalsóba, ahol általában jó hangulatban, szerethető környezetben, a fellépők elfogadható megszólalásának teljes mellőzésével tölthetjük el az időt. WackorMiki is minden bizonnyal így gondolta ezt, vette a fáradságot, és nem mindennapi módon, ezen az estén két zenekarát is a színpadra vezette.

Előzetesen arra számítottam, hogy a nemrég egy zseniális új albummal csatát nyert Ørdøg és a jubiláló Wackor egyenlő részben osztozik az élvezeteken, utóbb viszont mégis úgy alakult, hogy Vörös Andrásék csupán bemelegítették a deszkákat a Kölyökmackók számára. A sátánista tömörülés (kevés ez a hely öt főnek) nem eresztette magát bő lére, ami egy olyan lemezzel a tarsolyban, amin alig száradt meg a nyomdafesték, talán nem is váratlan, de az, hogy felkonferálják, majd mégsem játsszák el a Sötétanyag aduját, a Keringőt, az már felháborító. Az Ördög vigye el! A „régi" nóták szerencsére kézben voltak, és bár a rajongóhad persze már az új tételekre van ráizgulva, a kis társaságnak máris olyan repertoárja van, ami bármilyen leosztásban süt. Andrásra vagy éppen Szentpéteri Zsoltra ráfeledkezve ugyan eszembe jutott az Izmos Szupermetál kifejezés, de nem ezen van a hangsúly. Bárcsak a hangkép is olyan szépen mutatott volna, mint ők odafent!

A Wackor meg ugyan elhintette a legutóbbi beszélgetésünk során, hogy máris újra a stúdió ajtaját döngetik, amiből persze nem lett semmi, viszont közben betöltötték huszadik életévüket, tehát ünnepelnek, és így mi is. A Mackók kultikus arcok, a „zenekar = házasság, koncert = dugás" axiómának megfelelően pedig ennek egy valóban szexuális estének kellett lennie. A hangmérnök szorult helyzetén sokat javíthatott, hogy az (itt) frontember Miki mellett mindössze ketten osztoztak még a placcon, és valóban sokkal emberibb arcot öltött a sound, mintegy végszóra. A szett meg egy slágergyűjtemény, nyilván az alkalom is ezt kívánta meg, de amúgy sem írtak az urak soha egyetlen gyengébb dalt sem. A kiállás is a megszokott, puritán, dögös, macsó dolog. Nem mondom, hogy Izmos Szupermetál, pedig az volt. Remek alkalom ez az évforduló arra is, hogy mondjuk az Ørdøg frissiben verbuvált tábora rákattanhasson egy határozottan élő legendára.

Szóval így kell alázattal, mégis fényes sikerrel haknizni vidéken. Simán megért minden felélt kalóriát.

Fotó: Nyári Andrea, Sportalsó

*Köszönet Kátai Tamásnak a máris klasszikussá vált stílusmegjelölésért!