Van-e értelme manapság még koncertlemezt kiadni? Nagyjából ez ugrott be először, amikor kiderült, hogy a dán kult-thrasher Artillery rögzítette a 2022-es Copenhell fesztiválon adott koncertjét, és korongra préselve tervezi átnyújtani a rajongóknak. Merthogy az ilyesmi cuccok már a hőskorban is leginkább csak a kemény magnak, az igazi fanatikusoknak szóltak, most meg, amikor minden elérhető 4K-ban, streamelve vagy épp a YouTube-on, adja magát a kérdés, megéri-e időt és energiát feccölni a hasonló kiadványokba. Más persze a helyzet az igazán nagyra hízott dinoszauruszokkal (lásd Metallica, Iron Maiden) vagy az ilyesmi cuccokat évtizedek óta halmozó, az ikszedik live-ot is perverz élvezettel habzsoló rajongótábort kinevelt olyan csapatokkal, mint mondjuk a Dream Theater, de hogy az undergroundban van-e ezeknek bármi haszna, az már korántsem biztos.
Utólag persze már egyértelmű: hatalmas szerencse, hogy rögzítették ezt a koncertet és a Raw Live (At Copenhell) végül megjelenhetett, hiszen ez a buli volt Josua Madsen legutolsó fellépése a zenekarral. Mint arról tavaly mi is beszámoltunk, a fedélzeten több mint tíz évet töltött dobos halálához egy tragikus baleset vezetett 2023 márciusában, amikor is új zenekarának próbájáról sétált hazafelé és halálra gázolta egy busz. Josua ekkor már pár hónapja nem volt az Artillery tagja, elvesztése azonban érthetően megrázta a zenekart, így ez a koncertlemez egyfajta mementó, illetve tiszteletadás is az emléke előtt.
Emellett fontos az is, hogy a Raw Live-on hallható utoljára annak a Kræn Meiernek a gitározása, aki Morten Stützer 2019-es elhunytakor vált kisegítőből teljes jogú zenekari taggá (René Loua került most a helyére), sőt, ennek a cuccnak a rögzítése óta új az énekes is az Artilleryben, méghozzá nem más, mint az Iron Fire-ből meg a Force Of Evilből ismert Martin Steene. Sok szempontból korszakzáró kiadvány tehát ez, ezt leszámítva azonban nem több egy szokásos koncertlemeznél. Nincs mindent átfogó koncepció, nem játsszák el egyik klasszikus anyagukat sem elejétől a végéig, de még csak vendégek sem bukkannak fel rajta. Ez itt simán csak tizenegy felsorakoztatott, cicoma nélküli löveg az Artillery tüzérségétől tehát, nagyjából fele-fele arányban szemezgetve az első három nagylemezről, illetve az azóta már leköszönt Michael Bastholm Dahllal készült korongokról, amelyek közül is természetesen a legutolsó, simán csak X címre keresztelt a leghangsúlyosabb a maga három tételével.
Ezek mellé mindösszesen egyetlen track fért be az anno Søren Adamsennel a mikrofon mögött készült anyagokról (10.000 Devils), és már a végére is értünk az 55 percnek és a tizenegy tételnek. Dahl hangjából persze élőben is hiányzik az a ráspolyos, karcos él, ami Flemming Rönsdorf orgánumát különlegessé tette a hőskorban, de azért így is tök jól hozza az olyan alapdalokat, mint a Bombfood, a Khomaniac, a By Inheritance, a The Challenge meg a záró Terror Squad, a már vele készült nótákkal meg nyilván fikarcnyi gondja sincs.
Nem kihagyhatatlan kiadvány a Raw Live, viszont az Artillery-sor nem lehet teljes nélküle, egyben pedig kellemes emlék a csapat elmúlt bő egy évtizedéből. A következő nagy kérdés persze nyilván az, hogy az új társakkal körülvett két régi arc, a gitáros Michael Stützer és a bőgős Peter Thorslund merre megy majd tovább az alapjaiban felforgatott, új felállással. Martin Steene különleges, misztikus hangulatot árasztó hangját mindig is szerettem, szóval én bizakodó vagyok.
