Shock!

Az Attacker vérbeli kultbrigád, akik régisulis, vegytiszta US power metalban utaznak. 1984-ben alakultak, azaz idén ünneplik negyvenedik születésnapjukat, a jubileumot pedig egy The God Particle címre keresztelt friss anyaggal is igyekeznek emlékezetessé tenni. Ez már a hetedik nagylemez a sorban, és még áprilisban látott napvilágot, de mivel eleve nem kapnak túl sok publicitást — nemcsak ők, de az egész műfaj sem —, érdemes ejteni róla pár szót, még megjelenését követően nyolc hónappal is, hiszen egy olyan zsánerben született lemezről van szó, ami még az undergroundon belül is a legmélyebb bugyorba tartozik.

A zenekar hőskora 1984-től 1989-ig tartott, és mindössze két nagylemezt eredményezett, amelyek magasra emelték az őszinte, naiv heavy metal zászlaját. A debüt Battle At Helm's Deep borítója például simán odatehető a Doomsday For The Deceiver vagy a Metal Magic mellé a minden idők legkultikusabb frontját kereső versenyben. Zeneileg viszont már ez is teljesen rendben volt, aztán a kettes Second Cominggal már minden szempontból szintet léptek. Sajnos nem sokkal ezt követően kifogyott a lendület, az első két anyagon szereplő muzsikusok közül pedig mára már hárman is eltávoztak közülünk.

A banda aztán bő évtizedes szünetet követően, 2001-ben indult újra, az alapító dobos, Mike Sabatini vezetésével, majd két nagylemezzel később, 2012-ben leigazolták Bobby Lucast is. Bobby talán az első két Seven Witches-lemez énekeseként került legközelebb az (el)ismertséghez, de Return Of The Snow Giant címmel összehozott egy kiváló anyagot az Overlorde nevű formációval, 2019 óta pedig ő áll a Reverend frontján is. Szóval kultikus arc, kétség sem férhet hozzá, orgánuma pedig egyszerre metsző és ráspolyos, azaz olyan igazi US power torok, amilyen tényleg csak a tengerentúlon terem. Aláírom, hogy mániákus stílusa a műfaj iránt kevésbé elkötelezetteknek néhol sok lehet, nekem viszont abszolút bejön, ráadásul a 2024-es Attacker kifejezetten jó dalokat is pakolt alá.

A The God Particle jóval túlmegy tehát azon, hogy egymásra dobált, horzsoló riffekre érkező random sikoltozás legyen: a korong 38 percét megtöltő dalok a műfaji kereteken belül kifejezetten változatosak, emlékezetesek, ahogy az énekdallamok is azok. Ettől még persze a cucc abszolút keménykötésű, viszont egyáltalán nem folyik össze vagy fullad unalomba. Ráadásul marha jól is szól, így tehát semmi sem akadályoz meg minket a fasza nóták élvezetében. A nyitó Knights Of Terror elején érkező sikolydömping érzékenyebbek számára még elrettentő lehet, de utána már tényleg nem megy túl az éneklés az ízlésesség határain. A színvonal innentől egyenletesen magas, de a Mercyful Fate-re hajazóan misztikus Curse Of Creation, a brutál Stigmatized vagy az inkább az európai vonalra hajazóan melodikus The Mighty Have Fallen mindenképpen megérdemli a kiemelést.

Természetesen a The God Particle nem újítja meg a műfajt, illetve semmi olyasmit nem tartalmaz, amit ne hallottunk volna már tőlük vagy teszem azt, a Hellstartól. Viszont ma már abszolút kuriózum az ilyesmi, ezt a nyolc dalt meg kifejezetten jól esik hallgatni, szóval az Attacker nálam simán megér egy szép, kövér nyolcast 2024-ben is.