Fura egy cím egy fura zenekartól. A Therapy? maradt önmaga, továbbra is egy kicsit punkosak, meg zajosak, no meg kicsit furák. Olyan Therapy?-shock. Az új album olyan, mintha a két utolsó között készült volna, tulajdonképpen nagy megújulás nincs a korongon, csak finomabb ötletek, csemegéznivalók.

Második feldolgozáslemezét jelentette meg hazánk egyik legnagyobb gitárosa. Tony MacAlpine, Steve Lukather, David Garfield, Greg Howe, Vinnie Moore, Michael Schenker és Joe Satriani egy (ill. több) szerzeményét interpretálta Tamás, plusz egy saját dalt is rögzített, mely a Guitartales-en már szerepelt.

Tény, hogy hatottak a Sweet Noise-ra a modern zenék, de közel nem olyan szinten, hogy rájuk lehetne sütni bármilyen koppintást, pláne a Sepuét nem, ahogy azt máshol olvastam. Alapvetően mai metalt játszanak, agresszív üvöltéssel, plusz itt-ott szavalással körítve, kifogástalan hangzással és csomagolással, még a fazonjuk is O.K. (csak szegény Herman...

Miképp lehet minőségi lemezeket készíteni, szinte albumonként változó énekessel? ĺgy! A Clone című mű új vokalistáját Andrew McDermottnak hívják, aki megbízható egyenletes teljesítményt nyújt, talán kevésbé karcos a torka, de ez mit sem von le értékéből.

A Trail Of Tears azzal emelkedik ki a melankolikus doom/death zenekarok masszájából, hogy egy olyan gyönyörű hangú énekesnő is erősíti a soraikat (persze a szokásos hörgős mellett), akinek lefogadom, hogy komolyzenei előképzettsége van. Az operákat idéző szoprán hangja földöntúli magasságokba repteti a hallgatót.

Ezen split cd két arcfestős brazil black metal zenekar dalait tartalmazza. A Songe d'Enfer szintetizátorral támogatott hangulatos, de még eléggé klisés zenét játszik, van még hova fejlődniük mind nótaírás terén, mind a károgás színesebbé tétele terén, elég egysíkúan visítja végig Fog a nótákat.

A székesfehérvári S.L.A.N.G. (Sex, Love And New Generation) már 1993 óta színen van, első műsoros kazijuk azonban csak tavaly jelent meg a fenti címmel. A srácok a dallamos rockzenére esküsznek, fülbemászó melódiák és gitárriffek jellemzik nótáikat.

Chris Barnes és csapata egy nagylemez és egy EP után '97 tavaszán hadiösvényre lépett, és meg sem állt a floridai Morrisound stúdióig, ami ugye garancia arra nézve, hogy a hangzás bezúzza az ember koponyáját, főleg, ha figyelembe vesszük Brian Slagel producer, Metal Blade főnök érdemi közreműködését.

Sejtelmes intróval kezd a Sinister legújabb korongja. Rápillantok a CD játszóra, s már nem is csodálkozom, hogy fél óra brutalizálást kapunk az arcunkba a lehető legtipikusabb módon. Embertelen, torkot nem kímélő hörgés, vérpezsdítően gyors dobolás, megállíthatatlanul zizegő rifftenger, agressziótól csöpögő szövegek.

1993-ban, Norvégiában alakult death banda, mely később black metalba nyergelt át, mit megtűzdelt a mostanában oly divatos heavy metal elemekkel (már megint...). Ezt jól is teszik, mert nem lett belőlük tucatbanda, hanem hangulatokban gazdag albumot tettek le az asztalra újfent.

A tehetséges 4 tagú heavy metal brigád egy 12 számos albummal rukkolt elő a semmiből. A kazi kivitelezése igényesre sikerült az énekes/gitáros Somlói Ferenc jóvoltából. S akkor elkezdtem hallgatni a zenét.

A Cradle Of Filth is egyre szélesebb rétegeket nyer meg minőségi black metal muzsikájával, amire legfrissebb albumuk kiváló prezentáció. A rengeteg klasszikus metal elemmel felvértezett nóták most Báthory Erzsébet életét jelenítik meg vérpezsdítő előadásban.

Érdekes, hogy aki nem ismerte a srácok eddigi munkáit, azokat elsőre lenyűgözte a Haunting. Viszont akik az előző anyagokra esküsznek, azoknak nem, vagy csak lassabban jön be ez az új Sear Bliss. Általában. Én az első csoportba tartozom, rögtön belopta magát a szívembe a zene. Hogy milyen jelzőket találtam elsőre? Monumentális, atmoszférikus, érzel...