Nem tagadom, hogy a Testament az szívem egyik csücske, annak idején a thrash zenék hatottak rám leginkább, és ez a szerelem máig nem múlt el. Végigkövettem a csapat fenomenális és kevésbé sikerült albumait, és már a hírtől borsódzott a hátam, mikor kiderült, hogy az új anyagot Dave Lombardo fogja feldobolni és James Murphy játszik majd szólógitáron...

A legcsupaszabb promo cd-k egyike, ami csak létezik. Átlátszó műanyag tok, cd-n épphogy a számcímek rányomva meg a kiadó, semmi haszontalan információ, amivel terhelhetnénk a szürkeállományt. Szerencse, hogy a neten rá lehet bukkanni a csapat honlapjára, mely szintén csak a leglényegesebb infókat tartalmazza, vagy azt sem...

Szerény egy lemezcím... Chris Barnes legújabb death remeke a műfaj híveinél méltán számíthat elismerésre. Ami változott az előző - Warpath - albumhoz képest: jelen korongon nyoma sincs a füves hangulatú elszállásnak, ami talán megrettentette azon a rajongókat, itt a gyors, illetve lassabb death témák váltakozása az egyeduralkodó.

Számítógépes grafikával készült borító, és amerikai country/southern rock. Ssssz, ez szerintem totál nem illik össze. Ja-ja, haladni kell a korral, de azért bizonyos normákat, határokat nem ártana figyelembe venni. Elég a papolásból, lássuk a muzsikát.

Elő a berozsdállt rekeszizmokat, mert Mirigyék idén is megtornáztatják alaposan. A médiák által agyonsztárolt (ám tehetséges voltukat megkérdőjelezendő) eredeti előadókat ismét telitalálattal figurázzák ki, sőt, még Mirigy himnuszt is rögzítettek. Hogy kerül a Fekete Vonatba Pink Floyd? Hehe.. hallgasd meg...

A Freedom Call A Gamma Ray-es Dan Zimmermann dobos projektje, és ebből azt hiszem, mindenki sejti, hogy a műfaj a heavy metal. Himnikus dalok, szárnyaló dallamok, hősies szövegek, profi zenészek, minden együtt van a sikerhez. Az anyabanda hatását kár tagadni, és nem is akarják.

Hú, de nagyon lerí már az első nótánál, hogy mely zenekar hatott leginkább a Spin Doctors-ra az utóbbi időben: a Jamiroquai. Ami nem is lenne baj, mert jó zene hatása szülhet pofás végeredményt, csak sajna itt elég szürke lett a termés.

Van pár csapat, aki töretlenül készíti újabb és újabb lemezeit, fikarcnyit sem törődve az éppen aktuális trendekkel. Az death metalban utazó Immolation is ilyen. Idei korongjukkal sem vettek vissza a tempóból, hihetetlen intenzitással nyomják a brutalitást az arcunkba.

Őszintén szólva a csapat egyik gitárosának (Tim Kelly) halála után nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan talpra állnak, ráadásul egy ennyire életerős lemezzel. A promo tasakon nem volt semmi felirat, hogy ismét multimédiás anyagot készítettek a srácok, így kellemes meglepetésként ért a menü bejelentkezése.

A Martin Walkyer vezette brit folk-metalosoknak ez már a sokadik albuma, de még mindig izgalmas tud lenni, amit csinálnak. Az előző két korongon a srácok (plusz az egyszem lány) minden eddiginél folkistább hangzást produkáltak, de most újra viszanyúltak a jó öreg metal gyökerekhez.

A tavalyi bemutatkozó album - a zeneileg kiváló, de hangzásilag pocsék - Modern Cathedral után itt az újabb progresszív hatású vérbeli power metal korong, az Architect Of The Mind. Reménykedtem, hogy észbe kap a kiadó, és többet áldoz a csapat stúdiómunkálataira, de sajnos csalódnom kellett.

Nem tévedek, ha azt mondom, hogy a progresszív hajlamokkal bíró dallamos zenék kedvelői a szívükben hordják a német Heavens Gate nevet. Az emberi érzéseket, míves gondolatokat előtérbe helyező csapat Menergy című korongja erősen gépellenes szövegei nem hagynak kétséget afelől, hogy számukra a mostanában elharapódzó egymástól való elhidegülés ellen ...

Nézzük, mi szól a Harlot legfrissebb anyaga mellett! Természetesen a rendületlen hard rock, dallamos zene iránti imádat. Képesek úgy átvészelni a nagy divathullámokat, hogy szinte semmi, de semmi nem ragadt rá zenei koncepciójukra. Megállt az idő a Harlot felett, néha már-már a '90-es év Sex Action korszakába képzelem magam, annyira egybevágnak egy...