Csodálkoztam volna, ha a System Shock nem egy újabb death remekművet nyújt a mit sem sejtő hallgatók felé. Jelen esetben egy kurva szar borítóval és gyenge hangzással remeklő csapatról van szó. A projekt jellegű formáció hamisítatlan brutális death metalja az anyazenekarok (Cannibal Corpse, Malevolent Creation) jellegzetes stílusjegyeit magukon hordozzák, sőt a grindcore sem áll távol tőlük.
Festett vicsorgó koponya tekint reám zordan a borítón. Na, ettől nem sok jót várhatok. A hangzás kitűnő, azt már a javára írhatom az albumnak az első hangok után. Mert utána már nem sokat... Amolyan punkos töltésű dalocskák sorjáznak a korongon, hörögve (!) előadott vokalizációval, ami egy elég bizarrá teszi az összképet.
Wow! Olyan lendülettel indít az inkább undergroundban ismert Aurora Borealis, hogy egyből felrázott a félálmomból. Technikás, brutális, lendületes death metal, s nem fulladnak ki a tika-tika dzsss-dzssss ismételgetésében, jó kis húzós pillanatokat csempésztek a nótákba a srácok. És csak hárman vannak egy ilyen erőteljes zenéhez. Nem rossz!
Számomra a '98-as év legjobb albumai között szerepel az Eldritch El Nino című albuma. Pedig a borítót nézve eléggé kakukktojásnak tűnt, mert ilyen rémes fedlapot rég láttam (pedig a billentyűs alkotta, Oleg Smirnoff. Erre mondják, hogy a cipész maradjon a kaptafánál).
Zokogott a lelkem, mikor a Faith No More feloszlásáról értesültem. Ilyen csapat nem lesz még egy. Retro-csapatokat kreálni meg fölösleges, mert úgysem lehet a nyomukba érni. Eredetiek voltak minden porcikájukban. A legnagyobb slágerek... Lehet szó itt külön slágerekről, mikor pl. a The Real Thing album maga a tökély az összes nótájával?
Erről a névről nekem az Endor bolygón élő ewokok jutottak eszembe, nem egy kő-death csapat. Teljesen szkeptikusan pillantottam ezek után a borítón lévő festett koponyára: 1.sz. klisé. Na jó, adok egy esélyt a zenének. Abszolút Cannibal Corpse kópia, amit művelnek a fiúk. Néha hallottam az "eredetit". Kínos..., 2.sz. klisé. 0 ötlet, 0 eredeti gondol...
Hatszámos EP-vel jelentkezett legutóbb a lengyel death horda, melyen az Incarnation videoklipje is megtalálható a multimédia kedvelők számára. Ezután három új dal nyitja a korongot, mely a szokásos slayeres darálás mellett dallam-kezdemények is megbújnak az intenzív tempót kiegészítve.
Német hard/heavy metal. úgy az első két dal erejéig. Most úgyis divatos lett ez a vonal, erőre kaphatnak a germán csapatok újra, például az Angel Dust is felfrissült alaposan. (Merthogy ők sem mai csirkék...)
Az öt nyelvtörő nevű tagot számláló finn Sentenced friss albumán az előző (Down) album vonalát viszi tovább, méghozzá remekül! Nekem a Down is tetszett, így érdeklődve kezdtem hallgatni a Frozen dalait. Dallamosak maradtak a témák, egy-egy "zakatolósabb" szám színesíti csak a palettát. A különös hangú énekes (Ville Laihiala) témái érdekesek és fülb...
Kíváncsi lennék, hogy hányféle tipp érkezne arra, hogy e csapat milyen zenét játszik. Azt hiszem senki nem nyerne. A CD hátsó borítóján megszemlélhetjük a zenekart. Hosszú bőrköpönyegekben, szoknyában - egyébként meztelen felsőtesttel -, felkunkorodó orrú bőrcsizmában, kopaszon, ill. rövid hajjal. Látok még a képen 3 dudát is. Sejteni kezdtem, hogy...
Hogy lehet az, hogy már az első hangból meg lehet állapítani, hogy francia előadókról van szó? Ha nem tudtam volna ezt, a franciául megszólaló ének előtt lefogadtam volna bármibe... A Noir Désir egy francia zenekar, és ezen album az ő dalaikat tartalmazza, különböző előadók által újramixelve.
A U2 egy olyan ritka tulajdonsággal bíró csapat, akik nem a tagcserékről, hanem a jó lemezeikről voltak - és remélem lesznek - híresek. 10 év legjobb dalait hivatott összeállítani eme válogatás. Szép kerek a 10-es szám, de azért nem ártott volna a későbbi évek terméséből is válogatni szerintem. De sebaj, attól még tetszik ez a válogatás.
Piros szörppel bemázolt felsőtesttel, nyakig szegecsben riogatják a hallgatót a minden kétséget kizáróan északi fiatalok. Igazi harcos black metal - már csak a bombákkal telerajzolt borítót nézve is. De ez rögtön kihallatszik a zenéből is, agresszív, kíméletlen darálás, amiből árad a fékezhetetlen düh.
Az oly sok vitát kiváltott Load és Reload után James-ék a könnyebb utat választották, feldolgozáslemezt készítettek, melyen többek között a ritkaságnak számító The $5.98 EP is helyet kapott. Lássuk előbb az új nótákat - a teljesség igénye nélkül. Van miből csemegézni, mert 11 dalt rögzítettek.
AAAARRRGGHHH!! Oké, oké. Máris megmagyarázom a lelkesedésemet. Tehát: az örömordításom annak kapcsán hangzott el, hogy újra összeállt legkedvencebb power metal fogatom, a stílus elindítójának és alapkövének számító seattle-i Metal Church, méghozzá a legendás első két albumot elkészítő eredeti felállásban. Az új korong jövőre érkezik, addig pedig az...
Aki nem hallott volna még róla, Chucky az az idióta baba, aki gyilkolászik a bugyuta filmjeiben. Legújabb opusza nemtommikor kerül be hozzánk - remélem jó sokára - viszont a filmhez válogatott zenék felülmúlják minden várakozásomat. Ez legalább valamit ér... Két kiadatlan nóta szerepel a korongon, a többi megjelent már valahol.
Szokásos kis infómentes tokocska. A zene blues-os, némi esztrád hatással, gazdagon hangszerelve. Lefogadom, hogy amerikaiak, ez nem kétséges. Ilyesmi zenét európai képtelen csinálni. Eric Clapton nem hagyhatta hidegen az illető(ket). Meg Alvin Lee és tsai.
Ettől a névtől felvettem az értetlen arcot, majd a Dark Clouds vokalistája, Tauszik Viktor felhomályosított, hogy valószínűleg egy focistáról (!) van szó, aki szabad idejében zenélget. Hogy hősünk-e a dalszerző is vagy csak énekel (?), gitározik (?) az titok maradt, mert a promóborítón még a számcímek sincsenek rajta.
A négy arcból álló budapesti C.A.F.B. 14 számos albuma laza, feelinges zenét tartalmaz. Sok a dallam, fontosak az ironikus szövegek, melyek különböző súlyos témákat taglalnak. A negatív érzés az uralkodó. Greg énekhangja igazán "rock and rollos", durva, reszelős. Mint köztudott, mindenki Lukácséhoz (TCS) hasonlítgatja, de azért van különbség.
Bizarr egy borító, bizarr egy zenekarnév. Valami apokaliptikus muzsikára számítottam, ami nagyrészt be is jött. Sötét hangulatú zenét rejt ezen angol csapatnak a korongja, igazából nem nagyon lehet műfaji korlátok közé beskatulyázni őket, valamiféle metal, fura hangulatokkal, effektekkel néhol, talán a Neurosis áll valamelyest közel hozzájuk.
Hopp-hopp, megérkezett a maszkos Kiss legújabb remeke. A külcsín szemet gyönyörködtető, dimenziós borító kívül-belül, elsőrangú a design, ezt el kell ismerni. Van ám multimédia is a CD-n - ha már trappolunk a XX.sz. vége felé -, ám ez elég gyengusz, pl. egy szimpla slide-show-t pakoltak fel néhány fotóval képernyővédő gyanánt.
Igazából én csak az első három Kispál lemeznél voltam képben, így a viszonyítási alapom enyhén szólva ősi. A Holdfényexpresszen így is találtam egy kevés "kispáltalan" zenei megoldást, főleg a Tesis a világot meghallva váltam egy nagy kérdőjellé, ám hamarosan egy nevető felkiáltójellé változtam. Alaposan kiszínesedett a hangszerelés, hallhatunk itt...
King Diamond energiái kimeríthetetlenek. Mintha valami ősi erő táplálná, aminek misztikumát csak őt ismeri, őt vezérli. Alig fejezte be a Voodoot, zenésztársakat cserélt, és nekiállt az új Mercyful Fate album felvételeinek, ami ugye testvérek közt is legalább két pirospont egy ilyen öreg rókától. Legközelebb állítom szimultán készül majd a két anya...
Szimfonikus progresszív metal az USA-ból: hirdeti a matrica a CD tokján. Hohó! - mondtam erre és és érdeklődve kezdtem hallgatni. Jé, egy újabb Malmsteen lemez? - vontam fel szemöldököm a nyitó Future Signs dallamai hallatán. Mert e dal egy az egyben szerepelhetne a mester lemezén is. Én inkább halvány progresszív hatást felmutató neoklasszikus hag...
Szó, mi szó, Glenn Tiptonék ezúttal nem cicóztak, rögtön az első Ripper Owens-es világ körüli turné után piacra dobták ezt a dupla koncertfelvételt. A két korongon található muzsika felöleli a csapat szinte teljes pályafutását; a '76-os Sad Wings Of Destiny albumról épp úgy kerültek fel nóták a lemezre, mint a legutóbbi Jugulator címűről.
Egy válogatáslemezt pottyantott ki a volt kiadójuk az időközben EMI-os Paradise Losttól. Nem tudom, kit céloztak meg ezzel, mert aki szereti őket, az úgyis beszerezte a sorlemezeiket. Aki meg nem ismeri őket, az bizony elég furcsának találhatja a Rotting Miseryt és a Mercyt egy albumon.
Őket aztán tényleg minden korosztály kedveli. Nem is csodálom, mert remekül figuráznak ki bármilyen műfajú előadót. Sajnos ezen a lemezen alaposan a háttérbe szorultak a rockparódiák, mert van itt egy alig egy perces Action (a szöveg eredeti, csak kisípolták a káromkodást, különben nagyon szórakoztató!), egy Bikini, egy KFT, meg egy Ákos - ha őt be...
Facebook
Twitter