Black metal a játék neve, igényes borítóval. A '97-ben alakult - feltehetően északi - csapat debütáló albumán harmóniákban gazdag, ám gonosz hangulatú és dallamos - de nem kommersz - black metalt játszik, leginkább gyors tempóban elreszelve.
Érdekes, ez a CD '97-ben jelent meg, és valamiért mégis csak most jutott el hozzánk. Talán ez annak tudható be, hogy a Criminal egy chilei nemzetiségű csapatot takar. A CD kiállítása igényes és a hangzás is kellően brutális, telt. 4 arc alkotja a csapatot: Anton Reisenegger - ének, gitár (echte chilei név... egyébként szőke is, he-he), Rodrigo Cont...
Sosem voltam egy megveszekedett szegecses metalista, ennek ellenére a Gamma Ray Powerplantjét bármikor szívesen hallgatom - és nem azért, mert most ez újra divat! A felemelő heroikus énekdallam-hegyekkel átitatott szélvész nóták egy hurrikán erejével törnek elő a hangfalakból, amihez a kitűnő bika hangzás rápakol egy lapáttal.
Mióta ismerem Ralf Scheepers munkásságát, kevés foltot tudnék találni benne. Hihetetlen torok, a'la Rob Halford. Ami elsőre szembetűnő, az az album dalainak könyörtelen húzása, a megállíthatatlan gyors legázolás. Engem eleinte gyakran idegesített ez a szünet nélküli zúzás, már-már egysíkúság, amivel azért időközben megbarátkozott a fül.
A Neurosis sosem tartozott a könnyen emészthető zenék kategóriájába, minek következménye a réteges rajongótábor, akik azért hűségesen kitartanak választottjuk mellett. A Times Of Grace-szel sem fogja elriasztani a csapat közönségét, sőt, új vájtfülű érdeklődőkre is számíthatnak. Ez a 66 perc persze iszonyú tömény. Meg beteg.
Egyik epedve várt albumom végre a gyűjteményemben pompázhat. A digipak formátumú Solidify hangzását szerintem fölösleges ecsetelni, hiszen a Woodhouse stúdió neve és a hozzáértő fülek garanciát nyújtanak a kiváló minőségre. A Grip inc. ténykedését - naná, hogy egyik ős-kedvenc dobosom, Dave Lombardo miatt - már a kezdetektől élénk figyelemmel kísér...
Thy Nazarene helyet Tuonela címet kapott a '99-es Amorphis opusz. A Kalevalán alapuló történet zenei aláfestését páratlan finomsággal oldották meg finn "testvéreink". Pasi Koskinen énekes dallamai le nem tagadhatóan az ezer tó országát idézik szomorúan, érzékenyen. Hammond orgonával dúsított, népies elemeket tartalmazó lebegős rockzenét nem túl sok...
Hmm! Ez nem is rossz! Sőt! A dánok első számú dallamos metalcsapatának új lemeze határozottan kellemes benyomást tett rám már első hallgatásra is. Anno '87-ben a Future World című klasszikus egyike volt az első metal albumaimnak, a pesti koncert pedig életem egyik első olyan buliélménye volt, ahol külföldi zenekart láthattam.
Azon filóztam, hogy black avagy death kategóriába soroljam-e a God Dethroned új albumát. A nyitó szélvész gyorsaságú Serpent King inkább blackre hajaz, főleg a most divatos dallamos - énekelt - refrén miatt, mely a Borknagart idézi. Aztán a köv. szintén szélvész Nocturnalban inkább deathesen hörög a vokalista, bár a dal szerkezeti felépítése inkább...
Azon filóztam, hogy most elég lenne egyetlen szót írnom, hogy jellemezzem az albumot, mégpedig ezt: TÖKÉLETES. De ebből nem derülne ki, hogy a holland csapat visszavett a rockból, hogy utat engedjen a samplereknek és mindenféle fura effektnek, hűen tükrözve az album témakörét, mely a végtelen űr világába kalauzol el minket.
Csodálkoztam volna, ha a System Shock nem egy újabb death remekművet nyújt a mit sem sejtő hallgatók felé. Jelen esetben egy kurva szar borítóval és gyenge hangzással remeklő csapatról van szó. A projekt jellegű formáció hamisítatlan brutális death metalja az anyazenekarok (Cannibal Corpse, Malevolent Creation) jellegzetes stílusjegyeit magukon hor...
Festett vicsorgó koponya tekint reám zordan a borítón. Na, ettől nem sok jót várhatok. A hangzás kitűnő, azt már a javára írhatom az albumnak az első hangok után. Mert utána már nem sokat... Amolyan punkos töltésű dalocskák sorjáznak a korongon, hörögve (!) előadott vokalizációval, ami egy elég bizarrá teszi az összképet.
Wow! Olyan lendülettel indít az inkább undergroundban ismert Aurora Borealis, hogy egyből felrázott a félálmomból. Technikás, brutális, lendületes death metal, s nem fulladnak ki a tika-tika dzsss-dzssss ismételgetésében, jó kis húzós pillanatokat csempésztek a nótákba a srácok. És csak hárman vannak egy ilyen erőteljes zenéhez. Nem rossz!