Tim „Ripper" Owens napjaink egyik legnagyobb metal torka, ehhez kétség sem férhet. Mégis, valamiért ennek ellenére úgy tűnik kissé, nem úgy jönnek össze a dolgai, ahogy azt szeretné, illetve ahogy azt kvalitásai alapján megérdemelné. Most nem is arra gondolok, hogy a Judas Priest után az Iced Earth soraiból is kitették két lemez után, hanem arra, hogy valamiért az önálló anyagaival, saját csapataival sem akar neki összejönni még csak egy icipici áttörés sem. Nyilván annak azért olyan sok panaszra nincs oka, aki olyan bandákban fordul meg, mint a Priest vagy az Iced Earth, most pedig épp Yngwie mellett énekel, de én azt is megértem, hogy Ripper szeretne egy olyan csapatot végre, aminek élén úgy sikeres, hogy nem a mások által elépakolt témákat kell, kvázi alkalmazottként elénekelnie.
Mindez a szépreményű, ám hamar kifulladt Beyond Fearrel indult, amit egy szintén totál elsikkadt – ellenben remek – szólólemez követett, a legfrissebb próbálkozás pedig a Charred Walls Of The Damned, ami úgy tűnik, végre talán be is jött. Az mindenesetre bíztató, hogy egy évvel a bemutatkozó anyagot követően máris itt a folytatás Cold Winds On Timeless Days címmel. Az persze más kérdés, hogy a kerekes székes Jason Suecoffal és a milliónyi helyen megfordult Steve DiGiorgióval, valamint a projekt agyával, Richard Christyvel felálló négyesfogatból mennyire lehet koncertező zenekar, de én megelégszem azzal is, ha évről-évre leszállítanak egy-egy olyan kiváló lemezt, mint ez is.
A Cold Winds On Timeless Days ugyanis piszok erős, ehhez kétség sem férhet. A bemutatkozó anyagot is csíptem, a folytatás azonban köröket ver rá, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a komplex, technikás témákat ezúttal sikerült egy fokkal közérthetőbb, könnyebben emészthető nótákba sűríteni, így már az első pár hallgatás során sem a technikai bemutató jön le a hallgatónak, hanem az, hogy itt bizony jó kis dalok sorjáznak vég nélkül.
Ettől függetlenül iszonyú komplex és rétegzett a lemez, de olyan legendás muzsikusoktól, mint Richard Christy és a bőgőfenomén Steve DiGiorgio (a ritmusszekció tagjai többek között olyan bandákban zenéltek, mint a Death, a Testament, a Sadus, a Control Denied, az Iced Earth és még sorolhatnám), valamint az eleddig leginkább producerként ismert (lásd Trivium, God Forbid, Job For A Cowboy, DevilDriver stb.), de szintén kiváló Suecof, nem is várnánk mást. Jasonnél érdemes elidőzni kicsit, mert a fickó tökélyre fejlesztette a Chuck Schuldiner-féle dallamos, ám végtelenül nyakatekert gitározást. Tényleg hihetetlen, amiket játszik, csakúgy, ahogy az ördögi fretless basszustémákért felelős Steve, és az iszonyat pörgetéseket, agyahagyott dobtémákat produkáló Richard teljesítménye is döbbenetes. Mindezek mellé sikerült a nótákba olyan énekdallamokat, refréneket is illeszteni, amelyek azon kívül, hogy lehetőséget biztosítanak Ripper minden adottságának megmutatására, kellően fogósak is. A nyitó triász Timeless Days, Ashes Falling Upon Us és Zeropsan énektémái egész egyszerűen kiválóak, a Cold Windsben pedig az Iced Earthben mutatott legjobb formáját hozza Ripper. Ez a nóta akár a vele készült Iced Earth korongokra is felfért volna, hisz nem csak énekdallamai, de zenei megoldásai tekintetében is mélyen áthatja a schafferizmus.
Természetesen vannak az előző lemez Ghost Town nótájához hasonló gyorsabb témák is, mint a pusztító Lead The Way, de Ripper fogósabb dallamainak köszönhetően ezúttal ezek is közérthetőbbek. Erre talán a legjobb példa a két leginkább keménykötésű darab, a Forever Marching On és a szép akusztikus bevezető után brutál death metal témával berobbanó The Beast Outside My Window. Az utóbbit nyitó akusztikus bevezetőhöz hasonló nyugisabb átkötő-, illetve hangulatfokozó témák máshol is felbukkannak a lemezen, még tovább színesítve ezzel az anyagot. De a fentieken túlmenően akad még heroikus, himnikus power metal (On Unclean Ground vagy a remek duplázós témával operáló Admire The Heroes), visszafogott középtempóval felvértezett súlyosság (Bloodworm) és gyilkos szélvész nóta (Avoid The Light) is. Egyszóval tényleg minden megtalálható a Charred Walls Of The Damned második lemezén, amiért a US powert szeretni lehet.
Technikás, rétegzett, ámde kellően fogós és közérthető power metal, ahogy a huszonegyedik században azt játszani kell – ez a Cold Winds On Timeless Days.
Richard Christyvel készített friss interjúnkat itt olvashatod.
