Már a borítóból és a zenekar származási helyéből (Franciaország) sejtettem, hogy valami bizarr kombinációval lesz dolgom - és nem is tévedtem. A zenekarban négyen dolgoznak, és olyan zenekarok, illetve előadók hatásait olvasztották magukba, mint a Primus, a Faith No More vagy Chris Cornell, ami már reményekre jogosít fel minden jóérzésű zenehallgatót.
|
megjelenés:
2005 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
9 /10 Szerinted hány pont?
|
2004-ben alakultak, a zenekartagok rengeteg különböző (nem egészen metal) stílusban otthon vannak - és ez igencsak hallatszik a zenéjükön is, ami egyfajta bolondos funkys rockzeneként aposztrofálható.
A humoros szövegek a Primust idézik, bár zeneileg is tetten érhető náluk Les Claypoolék világa, ezen kívül a zene néha a Faith No More-t is eszembe juttatta. Olykor meg teljesen átmennek elmebetegbe, de mivel nem csak kamuznak, hanem zenei tudás is párosul mindezek mellé, így rendkívül könnyed, kellemes szórakozást ígér a City Weezle. Kevés hasonló zenekar létezik - illetve kevés jut el hozzánk, és javarészt tengerentúliak, így még hatványozottabb meglepetés volt számomra, hogy francia földről érkezett a lemez.
A hangszeres és az énekes is teljesen rendben van, érződik, hogy a jazz sem idegen számukra, abszolút laza, feelinges hallgatnivaló ez a négy dal, és a végén azt érzi az ember, hogy kellene ebből még több. Lesz is, mert állítólag készülnek az első teljes lemezükre, amit fokozott kíváncsisággal várok - és remélem, találnak hozzá kiadót is, kár lenne, ha el kellene kótyavetyélniük a zenéjüket.
Hajrá City Weezle! Én meg bevésem erre a négy dalocskára a kilenc pontot jól.
