A finn Dies Irae egy új kiadó, és hihetetlenül igényes körítéssel küldik a promo kiadványaikat. A Codeon technikás, agresszív metalt játszik, 2002-ben alakultak, a most tárgyalt EP-t 2004-ben vették fel, ki is adták saját erőből, majd jelen kiadó rájuk csapott és megjelentette újra a cd-t. Idén pedig felveszik első nagylemezüket. A zene dallamos death, inkább az erőtől duzzadó svéd vonal, mint a finn szuiciditás.
Rengeteg a gitárszóló és tök ügyesek a srácok, gurulnak az ujjak a húrokon. Vagy csak az egyiküké - ki tudja -, mindenesetre két gitáros dolgozik a csapatban. Az első nóta még elég átlagos, igazából a másodikkal győztek meg, noha ott kezdett zavaróvá válni a dob randa kattogása, elég élettelen lett a soundja. Aki bírja a tikatikás, dallamos riffekre épülő hörgős zenéket, amelyekben azért van egy rakás fogós téma is, annak érdemes lesz odafigyelni a zenekarra. Igazából a death jelzőt csak a hörgés miatt érdemes rájuk húzni, a zene inkább amolyan modern agresszív "izé", na jó, azért a tikatika is ott figyel sok helyen. Mondjuk gyúrd össze az Arch Enemyt a Nevermore-ral és talán valami hasonlót kapsz, butítottabb formában.
Teljesen rendben vannak itt az alapok, már csak az hiányzik, hogy igazán bombasztikus dalokat írjanak és kiirtsák a szürkeséget az amúgy elég intenzív zenéből. Az első lelkesedés után a kedves hallgató a harmadik szám után totálisan egyformának érzi az összes nótát, és ez azért baj. Az utolsó nóta lezárása meg egy az egyben Meshuggah.
Kicsit még sok a kapkodás a zenében, de majd beérnek idővel, valahogy itt a dobos nem érzi a zene erejét, legalábbis kevesebbet ad hozzá, mint amennyit lehetne, elég egyhangúan tolja a témákat Gyors meg minden, csak olyan semmilyen és kicsit sok a folyamatos kétlábgép, a végén zavart is, pedig ez ritkán fordul elő velem. Majd az új srác, mivel azóta már új dobosuk is van, ahogy nézem a honlapjukat. Azt meg már meg sem merem említeni, hogy dallamos énekkel sokkal jobb lenne az egész.
Korrekt EP, ebből pár év múlva olyan zene is lehet, amit sokan tarthatnak izgalmasnak, már csak némi egyéniséget kell felcsippenteniük, és dalszerűbbé tenni a nótákat. Addig is gitárszóló-mániákusoknak ajánlott cucc.
